Emlék

Megnevezés:Fellegvár

Anyaga:

Típusa:Vár

Stílusa:Gótikus

Kora:13-15. század

Rövid leírás:A Fellegvár összesített alaprajza.

Település

Típusa:Város

Ország:Magyarország

Település:Visegrád

Részletek

Leírás, jellegzetességek:Az oklevelek tanúsága szerint a fellegvárat a Tatárjárás után Lascaris Mária királyné Bizáncból magával hozott ékszereinek árából építette fel a Nyulak-szigeti domonkos apácák, köztük Margit királyleányának menedékvárként. Az 1251-re elkészült, menedékvárként is szolgáló vár ekkor a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állott. A várudvaron ciszterna épült, és az udvar esővizét kőcsatornák vezették ki a falakon túlra. Minden bizonnyal voltak a várban gazdasági épületek is, de ezeknek mára már semmi nyomuk nem maradt. III. Endre halála után 1305-ig Vencel cseh király birtokolta, akitől Csák Máté szerezte meg. Visegrád várát I. Károly hívei 1317-ben ostrommal szerezték meg Csák Mátétól. Talán még a vár 1317-es ostromban sérülhetett meg a fellegvár XIII. századi palotája, amelyet lebontva helyére valószínűleg egy faépületet emeltek, ami mellé egy új ciszternát is kialakítottak. Ezzel együtt épülhetett fel a vár második falöve, amely egy külső gazdasági udvart és egy harmadik ciszternát is magába foglalt. Károly király 1323-ban Visegrádra helyezte székhelyét. Először az alsóvárban rendezte be udvarát. A legsürgősebben az alsóvár erősítését és az udvar számára lakhatóvá tételét végezték el. A lakótorony körül egy belső, négyzetes alaprajzú várfalövet építtetett, amelynek magasabban fekvő keleti felén egy zárt teraszt alakítottak ki. Ezen helyezkedett el a vár kútja és itt állt egy pénzverőház is. Erről a teraszról vezetett át egy híd a lakótorony harmadik szintjén újonnan kialakított, felvonóhíddal védett bejárathoz. E munkákkal egy időben a lakótorony belsejét is jelentősen átépítették. A földszintet keresztfalakkal négy, a második szintet egy észak-déli, a többi emeletet pedig valószínűleg egy kelet-nyugati irányú fallal két-két helyiségre osztották. Az ötödik szintet fedő fafödémet ötsüveges bordás boltozatokkal helyettesítették. Az északi helyiség két boltszakaszát, hornyolt ékbordákkal kialakított ötsüveges keresztboltozatokkal fedték le. A déli terem is hasonló boltozatot kapott, azzal a különbséggel, hogy a nyugati, ablakkal ellátott szakasz boltozatát gazdagabb, körtetagos bordákkal képezték ki. A bordák jellegzetes, ívesen visszametszett formákkal indulnak. E bordaindítás-típus a XIV. századi Közép-Európában általánosan alkalmazott forma. A vár átalakítása alighanem 1325-re elkészült, ekkor szentelték fel ugyanis az itt épített Keresztelő Szent János kápolnát, amely talán a lakótorony legfölső emeletének déli, boltozott terme lehetett. A visegrádi fellegvár inkább a későbbi években működött uralkodói rezidenciaként. 1335-ben a visegrádi királytalálkozó tárgyalásai is itt folytak és 1342-ben az uralkodó itt halt meg. Ebben az időszakban épülhetett fel a vár nagytermeit magába foglaló keleti palota, valamint a földszintjén konyhát, emeletén egy kéthelyiséges - egy faburkolatos szobával ellátott - lakosztályt tartalmazó, ekkor még csak kétszintes nyugati palotaszárny. A visegrádi fellegvárban is jelentős építkezések folytak a XIV. század második felében és a XV. század elején. Még az 1370-es évekig kiépült a belsővár új északi, emeletes palotaszárnya, amit keskeny háromkaréjos ablakok világítottak meg. A korábbi nyugati lakóépületet átépítették, és egy második emelettel toldották meg. Zsigmond korában épült fel a külső várfal, valamint a belső várban, az öregtorony oldalában egy új épületszárny, az asszonyház. Ezzel kezdetét vette a torony körülépítése, ami annak jele, hogy a vár védelmi szerepe már teljesen háttérbe szorult. Ezt mutatja az is, hogy a palotaszárnyak külső homlokzatain nagyméretű osztott ablakokat nyitottak. A külső várfal is valójában csak vékony kerítés, amely a felvezető út támfalaként szolgál. Valódi védelmi szerepénél sokkal fontosabbak reprezentatív értékei, amelyek elsősorban kaputornyában testesülnek meg. Visegrád a XV. század közepén elvesztette jelentőségét. Ezt a folyamatot tetőzte be, hogy Mátyás király 1461-ben első feleségének, Pogyebrád Katalinnak adományozta a visegrádi uradalmat, igaz ez a királyné halálával már 1464-ben visszakerült királyi tulajdonba. Mátyás király figyelme csak az 1470-es években fordult Visegrád felé. 1474-ben a város újjáélesztése érdekében telepeseket hívott be és 1476-ban hozzáfogott a város a vár és a királyi palota újjáépítéséhez is. Ennek érdekében a visegrádi uradalmat a királyi birtokokat kezelő budai udvarbíróság alá rendelte. Így a visegrádi építkezéseket a budai udvarbírák szervezték. A királyi palota átépítését végző későgótikus építőműhely egyes tagjai részt vettek a visegrádi fellegvár Mátyás-kori átépítésén is. E munkák során befejeződött a belső várudvar palotaszárnyakkal való teljes körülépítése. Tégladongákkal beboltozták az összes épület pincéjét, illetve földszintjét, ráadásul a keleti és nyugati szárny földszintjeinek járószintjeit jelentősen lemélyítették. A nyugati szárny első emelete kőkonzolokra támasztott gerendafödémet kapott, a keleti szárny emeletét viszont egy hálóboltozattal látták el. A korábbi ablakokat nagyrészt kifelé néző, különböző méretű, keresztosztós, későgótikus ablakokkal cserélték fel. A reprezentatív építkezések mellett kisebb védelmi munkálatokat is végeztek. 1526 őszén a helyőrség elmenekült, de a lakosság és a márianosztrai szerzetesek megvédték a várat a török támadáskor. Ezután Szapolyai János, majd Habsburg Ferdinánd birtokolta. Ferdinánd 1540-ben véglegesen megszerezte azt. 1544-ben azonban törökök kezére került. A Habsburgok 1595-ben visszafoglalták a várat, amely lassan romossá, lakhatatlanná vált.