"A huszadik században úgy látszott, hogy az ipari nemzetek az ideologikus erőszak szakadékába zuhannak, amikor előbb az abszolutizmus maradványaival küzdött, majd a bolsevizmussal és a fasizmussal, s végül egy korszerűsített marxizmussal, amely könnyen egy nukleáris háború apokalipszisébe sodorhatta volna a világot. Most viszont úgy tűnik fel, hogy ez a század, amely a nyugati liberális demokrácia végső győzelmében való határtalan bizakodással kezdődött, a végére teljes kört leírva visszatért a kezdeteihez: nem "az ideológia végé"-hez vagy a kapitalizmus és a szocializmus konvergenciájához, mint hajdan hittük, hanem gazdasági és politikai liberalizmus egyértelmű diadalához.

A nyugat, a nyugati eszme diadala mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy teljesen kimerült minden életképes alternatíva a nyugati liberalizmussal szemben. …a fogyasztás orientált nyugati kultúra óhatatlanul kiterjedt olyan eltérő területekre, mint az őstermelői piac és a színes televízió, amely ma Kínában általános, mint a szövetkezeti éttermek és divatüzletek, amelyek a múlt évben nyíltak Moszkvában; Beethoven zenéje, amely a japán üzletek hangszóróiból harsog, és a rockzene, amely Prágában Rangunban és Teheránban egyaránt népszerű.

Amit most megélünk, talán nem a hidegháború vége vagy a háború utáni történelem bizonyos szakaszának a lezárulása, hanem a történelemnek mint olyannak a vége: vagyis az emberiség ideológiai fej-lődésének végpontja, valamint a nyugati liberális demokráciának mint végső kormányzati formának az általános bevezetése."

(Francis Fukuyama: A történelem vége? 1990.)

"Minden történelemnek legalább egyszer vége szakad, ám egyes civilizációk történelmében több is lehetséges. …

A gazdasági és demográfiai kérdéseknél sokkal jelentősebb problémát jelent a Nyugat erkölcsi hanyatlása, kulturális öngyilkossága és politikai megosztottsága. Az erkölcsi hanyatlás gyakran emlegetett jelei a következők:

1. elharapózik az antiszociális viselkedés. nő a bűnözés, a kábítószer-fogyasztás, és az erőszak

2. a család mint modell elveszíti vonzerejét; növekszik a válások, házasságon kívül született gyermekek száma, megnő a fiatalkorú terhesség és a gyermeküket egyedül nevelők aránya;

3. csökken az önkéntes szervezetekben való tagság, és a tagság iránti bizalom, vagyis hanyatlásnak indul a "társadalmi tőke" - legalábbis ami az Egyesült Államokat illeti

4. általánosan gyengül a "munkamorál", s előtérbe kerül az egyéni élvezet kultusza

5. csökken a tanulás és a szellemi tevékenység iránti hajlandóság - az Egyesült Államokban ez különösen az alacsonyabb iskolázottságú embereknél figyelhető meg. …

A Nyugat kultúráját a nyugati társadalmakon belüli csoportok is veszélyeztetik. Ilyen veszélyforrást jelentenek azok a más civilizációkból érkező bevándorlók, akik az asszimilációt elutasítva továbbra is az anyaország értékeit, szokásait és kultúráját képviselik és hirdetik. Ez a jelenség különösen az Európában élő muzulmánokra jellemző... Hasonló, ám kevésbé erőteljes folyamat játszódik le az Egyesült Államokban élő, nagy lélekszámú hispán kisebbség körében. Amennyiben a spanyol ajkú kisebbség asszimilációja nem következik be, az Egyesült Államok egyensúlya megbillen - az országot belső viszályok s a megosztottság veszélye fenyegetheti. Európában a nyugati kultúrát ugyanúgy megrendítheti, ha központi összetartó eleme, a kereszténység meggyengül. …

Az amerikai politikai hitvallás és a nyugati civilizáció elutasítása a mi fogalmaink szerint az Amerikai Egyesült Államok végét jelenti. Ez egyben a nyugati civilizáció felett is kimondja a halálos ítéletet. Ha az Egyesült Államok elveszíti nyugati jellegét, akkor a Nyugat lényegében Európára és néhány, európai bevándorlók lakta, kis lélekszámú tengerentúli államra korlátozódik. Az Egyesült Államok nélkül a Nyugat a világ népességének egyre fogyatkozó, aprócska része lesz csak, mely a hatalmas eurázsiai földtömeg szélén meghúzódó piciny, jelentéktelen félszigeten tengeti majd életét. …

A kilencvenes évek közepén a Nyugat jövője és természete új megvilágítást kapott; ismét előtérbe kerültek azok a néztek, amelyek a Nyugat fejlődésének létjogosultságát hangoztatták, s kiemelkedő jelentőségűvé váltak a Nyugat megerősítésére vonatkozó törekvések is. Ez részben abból ered, hogy felismerték a legfontosabb nyugati intézmény, a NATO keleti irányú kiterjesztésének a szükségességét, másrészt abból a belátásból, mely Jugoszlávia felbomlása után egyre szélesebb méreteket öltött. A Szovjetunió felbomlásával megszűnt az ellenségkép, s ez ismét megkérdőjelezte a nyugati egység jövőjét; s bizonytalanná vált az is, hogy ez mennyiben érinti Európa és az őt támogató Egyesült Államok viszonyát. … A politikai integráció bizonyos mértékig ellensúlyozni tudja a Nyugat népességének, termelékenységének és katonai erejének relatív hanyatlását, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a Nyugat hatalma ismét tiszteletet ébresszen más civilizációk vezetőiben. … A Nyugat politikai és gazdasági egységének azonban az az alapfeltétele, hogy az Egyesült Államok továbbra is a Nyugat részének vallja magát, és elismerje, hogy - a nyugati civilizáció vezetőjeként - globális szerepre hivatott. … A kialakulás, felemelkedés és hanyatlás hasonló fázisain minden civilizáció keresztülmegy. A Nyugat nem fejlődésének természete, hanem értékeinek és intézményeinek jellegzetessége miatt különbözik más civilizációktól. A kereszténység, a pluralizmus, az individualizmus és a jogállamiság tette lehetővé, hogy a Nyugat, mint a korszerűség, modernség előfutára más társadalmak irigységét kiváltva világszerte terjeszkedni kezdjen. Ezek az értékek és intézmények kizárólag a Nyugatra jellemzőek.

(Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Budapest, 1998.)