Szembenálló vallások

Keresztény-muzulmán háború dúl Nigériában

Több tucat ember halt meg Nigériában a keresztények és muzulmánok utcai harcaiban. Az ország északi részében azért tört ki a polgárháború, mert a muzulmánok ragaszkodnak az iszlám jog bevezetéséhez, de ezt a keresztények mindenképpen megakadályoznák.

Az észak-nigériai Jos városában péntekről szombatra virradóra több tucat embert öltek meg a bandákban garázdálkodó muzulmán és keresztény csoportok. …A hadsereg könnygázzal próbálja feloszlatni a bandákat…A harcok akkor törtek ki, amikor a keresztények hírét vették, hogy a pénteki esti muzulmán istentiszteleteken keresztények elleni szent háborúra szólították fel a hívőket. A keresztények önvédelmi csoportokat szerveztek, baltákkal és más eszközökkel felfegyverezve barikádokat építettek a városban. A BBC információi szerint az egymással harcolók a város több templomát is földig rombolták.

A térségben körülbelül egy éve pattanásig feszült a helyzet. A muzulmán közösség akkor követelte először, hogy a sok keresztény által is lakott területen is vezessék be az iszlám jogrendszert, a saríat. Ezt a keresztény többségű regionális vezetés eddig határozottan elutasította. A mostani összecsapásokhoz hasonló jelenetek tavaly nyáron már történtek a városban. Akkor a hadsereg csak erőszak árán tudott rendet teremteni.

Napi hír - 2001.09.08.

A vallások szerepe korunkban

Ezredvégi beszélgetés Hans Küng valláskutatóval

a keresztény hit nagyon komplikált - ellentétben azzal az egyszerű hitvallási formulával, mi szerint: "Nincsen más isten Istenen kívül, és Mohamed az ő prófétája." Erre a keresztények nem tudnak mit felelni; nem tudják megfoghatóvá tenni hitüket. …

A katolicitás azonban Pál apostoltól kezdve abban áll, hogy Péter is elmondhatja az igazságot. Hogy tehát szabad rákérdezni ama tévedhetetlenségre, ami a születésszabályozástól, az abortusz kérdésén keresztül a haldoklók segítéséig menő kérdésekben kerül alkalmazásra, hogy ezt valóban a mi Urunk, Jézus adta-e valamelyik egyházi instanciának…Az egyház sora azonban akkor fordul rosszra, ha nem lehet kritikus kérdéseket felvetni, hiszen előbb vagy utóbb ezek áttörnek. …

… Miben változott a vallás az ezredvégen?

… A modern viszonya a valláshoz messzemenően negatív, ami érthető is, hiszen főként a katolikus egyház mindent megtett annak érdekében, hogy lehetetlenné tegye magát az újkorban… Már Descartes is attól tartott, hogy betiltják a könyvét. Ez a Galilei-ügy idején történt, ami jelzi a természettudományokkal szembeni téves beállítódást. Azután teljesen negatív beállítódást jelentett a születő demokráciával, a francia forradalommal és a "szabadság, egyenlőség, testvériség" hármas jelszavával szemben. Továbbá természetesen az emberi jogok kérdésével, a sajtószabadsággal, a véleményszabadsággal, a vallásszabadsággal szemben. Mindezt elutasították, sőt nemcsak hogy elutasították, hanem erős szavakkal, pokoli szüleményeknek nevezve el is ítélték. … lassanként olyan konfliktus alakult ki, hogy később már a szociáldemokraták is úgy gondolták, hogy csak akkor ember az ember, ha a vallás ellen van. Ez azonban megváltozott. …

Latin-Amerikában a felszabadítási teológia, a felszabadítási mozgalmak messzemenően vallásosan motiválták az embereket. Mint ahogy az is tagadhatatlan, hogy Kelet-Európában sok vallásosan motivált ember állt a forradalmi mozgalmak élén, a totalitárius államszocializmussal szemben. …

A vallás ambivalens jelenség; a vallással élhetnek és visszaélhetnek, de a modern utáni kor jele az, hogy sokak számára a vallás újra egy lehetséges álláspont, olyan alap, amelyen állni lehet, amely értelmi horizontot képez, hogy tudjam, miért is élek, miért dolgozom, és adott esetben szenvedek is. Továbbá természetesen meghatározott támpontokat is ad, melyek nem kell, hogy kicsinyesen moralizálóak legyenek, főként nem szexuális téren. Ám mégiscsak támpontokat adnak a tekintetben, hogy alapjában mit ne tegyek, s hogy vannak olyan dolgok, amikor azt mondom, hogy ezt nem teszem. És ha megteszem, akkor tudom, hogy ez téves, rossz és azért szégyellem magam. Ezek olyan dolgok, amelyekről elmondható, hogy egyenes gerinccel és nyílt tekintettel vállalható. Így anélkül, hogy lesütött szemmel vagy szenteskedve kellene járni, vallásos lehet az ember, s ez valami olyan, ami nélkül el sem tudom képzelni az életemet.

A modern haladás- és tudomány-hitek elhalványulásával vákuum jött létre, melyben különféle régi és új vallásos jelenségek burjánzanak. Milyen kihívást jelent ez a történelmi világvallások számára?

… Sok embert érdekel a religiozitás; meggyőződésem, hogy az önök országában még inkább így van ez, mivel különösen a fiatalabb emberek veszik észre, hogy itt valami érdekes dologról van szó. De a kérdés az, hogy ki kínálja ezt nekik. Ha ezt a Dalai Láma vagy egy új zen-buddhista csoport kínálja, akkor azt mondják, igen, talán a buddhizmus számomra az igazi. Aztán van egy csomó olyan kicsi csoport, akikért nem tenném tűzbe a kezemet, hiszen szörnyű dolgok történtek a kis szekták táján… E tekintetben az egyházaknak magukat kell hitelesíteniük, ha nem akarják, hogy a fiatal nemzedékek máshol keressenek valamit. …valahol támpontot kell találnia az embernek; tudnia kell, hogy mire is törekszik. Ha már nem tudja, és már csak önmagára gondol, csak falásra és vedelésre, szexualitásra, akkor embertelenné is válnak és eladják magukat - legyen az akár a pénz, a politikai hatalom, vagy a tudomány, vagy bármi más. Embertelenné válnak, elvesztik a saját személyiségüket. És úgy hiszem, ez az, amit az ateisták még nem értettek meg igazán: ha az ember elfogad egy abszolútumot, egy legfőbbet, amihez kizárólagosan hozzákötődik, akkor szabaddá válik másokkal szemben.

Ön a vallások közti párbeszéd elengedhetetlenségéről beszél. Megteremthető-e a vallások közti valódi dialógus? Miben látja ennek legfőbb akadályát? … a vallások fő problémája - és ez egyaránt érvényes a zsidóságra, a kereszténységre, az iszlámra, sőt bizonyos tekintetben még a hinduizmusra és a buddhizmusra is - az, hogy a legtöbb vallás megrekedt saját középkori paradigmájában. … A kereszténységben is egészen hasonlóan fest a dolog: a katolikus hierarchia nagy része - remélem néhány püspök ezt nem veszi zokon, ha így mondom -, és nemcsak az öltözetet, a magatartást, hanem a szellemi világukat tekintve is messzemenően középkori paradigmában él. Középkoriak az olyan intézmények, mint a latin nyelvű mise, vagy szertartások egész sora, mint amilyen a magángyónás. Akárcsak a cölibátusról szóló törvénykezés, ami csak a 11. századtól kezdve érvényes egyetemesen az egyházban. Azután a nők kezelése, lefokozása az egyházban, ez is javarészt középkori eredetű. Középkori eredetű mindenek előtt a centralisztikus rendszer, melyben valaki áll odafenn, majd hosszasan senki, aztán egy idő után következnek a püspökök, aztán a papok, majd pedig a világiak, akiknek igazából nem lehet beleszólásuk semmibe. Ezt aztán a II. Vatikáni zsinat korrigálta. Kimondódott, hogy a hierarchiánál fontosabb Isten népe. … Ámde a zsinat utáni időszakban a hierarchia, és mindenekelőtt Róma mindent megtett annak érdekében, hogy a középkori eredetű piramist újra visszaállítsa. …

Ön azt írja, hogy a vallásközi dialógus feltétele az önkritika minden vallás részéről. Milyen kérdésekre kellene legfőképpen irányulni a kereszténység önkritikájának?

Azt gondolom, hogy minden egyes vallásnak megvan a maga sajátos feladata. Az önök országában sok zsidó él, a legnagyobb kisebbség Budapesten; egyértelmű, hogy a zsidóság roppant kihívást jelent a kereszténység számára. A legtöbb keresztény még nem realizálta, hogy eredeti paradigmánk egy zsidókresztény paradigma volt. Nemcsak maga Jézus volt zsidó, az anyja is, sőt, az első tanítványai is, valamennyien. Az első hitvallások is zsidó hitvallások voltak, melyek nem álltak ellentétben az egyistenhittel. … nem kellene-e megkérdezni zsidó testvéreinket és nővéreinket: … hogyan lehetne olyan megfogalmazást találni, amely érthető számukra is.

A zsidóság kihívást jelent a teológiánk számára, Isten történetéről alkotott víziónk egésze számára, az egyház története szempontjából is, amely nem váltja fel oly egyszerűen a zsidóságot. Mindig azt gondoltuk, hogy az egyház váltja fel a zsidóságot; ez nem áll.

Megvalósulhat-e a vallások közti dialógus anélkül, hogy a kultúrák hasonlóan önkritikus alapmagatartást tanúsítanának? Ráadásul a nemvallásos emberek alkalmasint többen vannak mint a vallásosak.

Afrikára vagy Indiára nézve nem áll az, hogy ott a nem hívők többségben lennének. A legtöbb ember hisz. Az csak a nyugati értelmiség előítélete, hogy az egész világ a szekularizálódás útján van vagy lesz.

… Az azonban már kérdés, hogy milyen legyen vallás és kultúra viszonya. Ha így futtában kell kijelölni az álláspontokat, akkor azt mondanám, hogy ha vallás és kultúra teljesen azonossá válik, akkor veszélyessé válik a dolog. Akkor a vallás nacionalistává válik; ezt gyakran láttuk Lengyelországban, és ez történt Írországban is.

… Az az alapvető belátásom, hogy nincsen nemzetek közötti béke vallások közti béke nélkül. Ez érvényes a Közel-Keletre, érvényes Észak-Írországra, érvényes Sri Lankára, Kasmírra, és érvényes mindenhol, ahol nagy ideológiai nézetkülönbségek vannak. Ez az első. A második az, hogy a vallások között nem jöhet létre béke vallásközi dialógus nélkül. Ha nem kerül sor végre izraeliek és palesztinok között értelmes beszélgetésekre, kulturális és vallási témákban is, akkor újra és újra lőni fognak egymásra.

Mindenütt szükség van beszélgetésekre, hiszen meg kell tanulni megérteni a másikat, és ez nem megy másként, mint vele beszélgetve. A harmadik: nem kerülhet sor erre a vallások közti dialógusra, amennyiben nem történik meg e vallások alapjainak tanulmányozása. … Hogyan érthetem meg, hogy csaknem egymilliárd ember muszlim? Ennek kell hogy oka legyen; ez nem lehet merő értelmetlenség. Mindezt tanulmányozni kell, ez egy alapvető belátás. Végül pedig: hogy e világ számára nincsen túlélés …közös, maradandó értékek minimuma nélkül…

… Veszélyesek az olyan csoportok, akik azt gondolják, hogy másokat megölhetnek Isten nevében. Hogy ezek aztán muszlimok, zsidók, vagy keresztények, az édes mindegy. Ez a fanatizmus különösen véressé és gyilkossá válik, mert ezek az emberek azt gondolják, hogy valójában nem is a saját nevükben, hanem Isten nevében teszik, pedig ez embertelen és vallástalan. Egy másik veszély az autoritarizmussal függ össze. Nemcsak a katolikus egyházban áll ez fenn, hanem a zsidóságban, Izrael államban is vannak olyan tendenciák, melyek felülről akarják meghatározni azt, hogy mit is szabadjon az egyes embernek; hogy mit ehet, és mit nem ehet; hogy mi történhet az El-Al légitársaság gépein, és mi nem. Ezek továbbra is domináló rendszerek, holott a vallásnak szolgálnia és nem uralnia kellene, hogy az emberek segítségére legyen. Ha pedig vallási potentátok a hit uraivá válnak, akkor küzdeni kell ellenük. És e tekintetben sem teszek különbséget, hogy katolikus püspökökről vagy pápákról, vagy református, zsidó, vagy muszlim potentátokról van-e szó. Nagyon sokat ártott a vallásnak, hogy uralmi intézményként lépett fel.

Monory M.András - Tillmann J.A. Hans Küng: Világvallások etikája. (Projekt Weltethos) Egyházfórum, Bp.,1994.

Iszlám alapelvek

"Az iszlám gazdasági rendszer a társadalmi igazságosságon, méltányosságon, mérsékleten és kiegyensúlyozott kapcsolatokon alapul. Ez egy egyetemes rendszer, amely magában foglalja azokat az örök értékeket, amelyek biztosítják az ember jogait, mivel állandóan emlékeztetik a maga és a társadalom iránti kötelezettségeire."

Egyetemes Iszlám Doktrína 1970.

"Minden, az egyház és az umma ( vagyis közösség) számára hozzáférhető erőforrást mindig optimálisan kell felhasználni. A vagyont igazságosan kell elosztani. Amikor a személyes vagyon kielégítette tulajdonosa jogos szükségleteit, a többlettel mások szükségleteit kell kielégíteni."

Egyetemes Iszlám Deklaráció

Az iszlám reneszánsz

Az elmúlt évtizedekben az iszlám jelentős előretörése volt megfigyelhető a világban. Ez nem pusztán a népesség növekedését jelenti - ma kb. 1 milliárd muzulmán él - hanem a növekvő gazdasági és stratégiai erejüket is ezeknek az országoknak. Az iszlám nem csupán szorosan vett vallás, hanem az élet minden területét átfogó szabályzat, etikai normarendszer, gazdasági és társadalmi doktrína, jogrendszer, magatartási kódex, életszemlélet. A teológia az iszlámnak csak egy részét alkotja, a jelentősebb a morális útmutatások sora, melyet a közösség gyakorlata dolgozott ki.

Terjedésének okai

A társadalmi doktrínájában olyan tételek fogalmazódnak meg, melyek nemcsak a fejlődő országok polgárai számára vonzóak. Az egyik legfontosabb alapelv: az emberek egyenlősége. A társadalomban senki sem rendelkezik a másik fölött hatalommal, a hatalom egyedül Istené. A társadalmi élet középpontjában a közösség (umma) áll, mely elsődleges az egyénnel szemben. Ebből következően a tradicionalizmus sokkal jelentősebb, mint a nyugati kultúrákban, ahol az innováció, a teljesítmény-orientáltság az elsődleges. Az iszlám hagyományokhoz való ragaszkodás néha akadályozta a gazdasági modernizációt.

"Számunkra a gazdaság nem fontos, ez nyugati gondolkodásmód. A többi a fontos... Nincsenek olyan szükségleteink, mint a nyugatiaknak. A szükségletek problémáját filozófiai síkon kell felvetni" - mondta Ben Bella, Algéria vezetője.

A kapitalizmus tagadása azonban nem jelentette azt, hogy az iszlám országok a szocializmus ismert formáját választották volna. A materializmus, a szekularizáció, a proletariátus diktatúrája egyaránt elfogadhatatlan a hívő muzulmán számára. Ezért egy sajátos, harmadikutas programot fogalmaztak meg.

Az iszlám gazdasági rendszer elsődleges célja az "iszlám jóléti állam" megteremtése, ami lehetővé teszi, hogy az emberek mindjobban kielégítsék világi, szükségleteiket és felkészülhessenek a túlvilági életre. A magántulajdon csak annyiban elfogadható, amennyiben munkán és nem mások kizsákmányolásán alapul. A munka az egész társadalom életének az alapja. A munkavégzés elsődleges célja bizonyos társadalmi kötelezettségek teljesítése, amit a társadalmi szolidaritás érzése motivál.

A mégis kialakuló vagyoni különbségek csökkentésére szolgál a zakát, a szegények számára fizetendő járandóság. (Ma ez gyakorlatilag a költségvetésbe folyik be.)

A termelést a fogyasztás határozza meg, az emberi szükségletek szerint. Ennek három fajtája van: alapvető, komfort és luxus. Az iszlám az első kettőt elfogadja, a harmadikat elveti. (Ezzel elvileg szemben állnak a nyugati fogyasztói társadalmakkal, de vannak iszlám országok is, ahol a luxus az elit életének része.) A luxus ugyanis az elidegenedéshez, az individualizmushoz vezet, ami szétzilálja a közösségen alapuló társadalmat.

Ennek a társadalomnak a legkövetkezetesebb építői korunkba a fundamentalisták.

Az iszlám fundamentalizmus

A fundamentalizmus európai elnevezése (a muszlimban uszúlíya) annak a szellemi áramlatnak, mely az alapokhoz, azon alapelvekhez való visszatérést hirdeti, melyek a Koránban, Mohamed Próféta kijelentéseiben és gyakorlatában, a Szunnában szerepelnek. Az egyik legnagyobb hatású ideológusa az elmúlt évtizedekben Khomeini ajatollah, Irán vezetője volt.

A fundamentalizmus történelemszemlélete és társadalomfelfogása jellegzetesen duális: benne a Jó (iszlám) és a Rossz (nem iszlám) állandó harcot folytat. Ez a küzdelem - "iszlám forradalom" - folyik az iszlám és nem iszlám államok közt, illetve a társadalmakon belül azok iszlámosításáért. Az utóbbi harcot mindenhol egy élcsapat vezeti, amelyek céljukat állandó küzdelem - dzsihád - útján érik el. Az irányzatnak több ága van. A mérsékeltebbek az Arab-öböl monarchiái, a radikálisabb szárny élén Irán áll. A hetvenes-nyolcvanas években sorra jöttek létre az öngyilkos merényletet, a túszejtést, a terrort alkalmazó radikális síita szervezetek. Céljaikra Khomeini világított rá: "Nincs más választásunk, mint hogy leverjük a romlott és romlottságot hozó rendszereket, a nép áruló, zsarnoki vezetőit."

A fundamentalizmus élesen szemben áll a nyugati világgal (elsődleges célpontjuk az USA) és Izraellel (a palesztinok miatt).

Jelentős szerepet tölt be a mozgalom Irakban, ahol a síita többséget szunnita kisebbség irányította Szaddam Huszein uralma idején.

Szembenálló vallások

A mai világban a vallásosság terén ellentétes folyamatokat figyelhetünk meg. A kereszténység Európában veszít jelentőségéből, a fiatalok közt nő a vallástalanság illetve terjedőben vannak az egyéb vallások. Az iszlám hitet követők száma dinamikusan nő. Ennek okát a bevándorlásban, az itt élő muszlimok nagyobb növekedési rátájában találjuk, de sokan önként választják ez a vallást, kiábrándulva a keresztény egyházból.

Latin-Amerikában és Afrikában azonban sikerei vannak a kereszténységnek. Mára az igazi tömegeket és bázist, a keresztény vallásosság számára az amerikai kontinens déli része jelenti. Itt is van újdonság: a protestantizmus megjelenése és terjedése.

A protestáns-katolikus megosztottság viharai Európában mára már elcsitultak. A különbözőségek miatt csak akkor folyik vér, ha valami egyéb politikai, társadalmi gondok is felkorbácsolják az indulatokat, mint például Észak-Írországban.

Vannak térségek, melyek több vallás ütközőzónájában fekszenek, így meglehetősen gyakoriak a konfliktusok. A közel-keleti térség forrong leginkább. Itt nem csak a világvallások állnak szemben egymással, de alkalmanként az egyes vallások közti irányzatok hívei is pusztítják egymást (síiták, szunniták).

A zsidó-arab ellentét nemcsak népek közti, hanem vallások közti békétlenség is. Libanonban a muzulmánok és a keresztények közt a belső, míg Izraellel szemben a külső konfliktusok is szembefordítják egymással a különböző vallású embereket.

Az ázsiai térségben a hindu-muszlim ellentét India kettészakítása után sem jutott nyugvópontra, sem Indián belül, sem India és Pakisztán között.

A zsidó-keresztény szembenállásban a II. Vatikáni zsinat az ideológiai vita megoldásához szükséges lépések jelentős részét megtette. Ami megmaradt, az inkább olyan antiszemitizmus, melynek hagyományos értelemben vett vallási alapjai alig maradtak.

Korunkban számtalan vallást és szektát alapítottak, alapítanak a világ különböző pontjain. A történelmi egyházak és a világvallások hívői gyakran szembefordulnak velük. Elutasító magatartásukban a vallási indíttatás mellett gazdasági érdekek, erkölcsi különbségek, politikai privilégiumok megtartásának szándéka is szerepet játszik.

A szembenállás mellett azonban számtalan jele van a megbékélésnek is. A keresztény ökumenizmus a közös vonások hangsúlyozásával növeli táborát. A nagy vallások vezetői közti találkozások is a jobb megismerést, a megértést és ezáltal a megbékélést erősíthetik.