Energiatartalékok a világban

Táblázat: Az ENERGIAFORRÁSOK KIFOGYÁSÁNAK BECSÜLT IDEJE AZ 1990. ÉVI FOGYASZTÁS T ALAPUL VÉVE

Energiafelhasználás itt és ott

"Guamalánban, egy kis ecuadori faluban lakik Marco Coloma általános iskolai tanító. Az elektromos áram csak 1990-ben jutott el ebbe az elszigetelt falucskába, de a legtöbb család nem engedheti meg magának az áram bevezetését a magas bekötési díj miatt. Időnként tartályokban propángázt szállítanak a faluba egy rossz keréknyomon, ám a falu energiaforrása főleg a tűzifa, amelyet a kukoricaföldeket és legelőket szegélyező fák nyújtanak. Coloma - közvetlenül vagy a termékeken keresztül - évente 4,6 hordó olajnak megfelelő energiát használ fel, feltéve, hogy sikerül az ecuadori átlagot fogyasztania.

Ötezer kilométerre innen, az USA-ban a connecticuti Winsted városában élő bátyja évi 48 hordó olajnak megfelelő mennyiségű energiát használ, vagyis tízszer annyit. Carlos Colomának van kocsija és egy kis teherautója, lakása, amelyben villanytűzhely, villanyvilágítás, hűtőgép, mosógép és két televízió van. Ezek azok a dolgok, amelyekre a testvére, Marco is vágyik, ahogyan még több mint 4 milliárdan Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában."

(Forrás: A világ helyzete, 1993)

Az iparosítás problémája

A savas eső és az iparfejlesztés közötti kapcsolatnak egyszerű a magyarázata. Ha ugyanis a fosszilis fűtőanyagok - a szén és az olaj - elégetésekor keletkező gázok vízben oldódnak, savak képződnek. Közülük alighanem a kén-dioxid a legártalmasabb. Ez főleg a széntüzelésű erőművekből és a nehézipari gyárakból jut a levegőbe, ahol kénsavvá alakul át. A motorok kipufogógázában levő nitrogén-oxidokból pedig a levegő salétromsavának legalább a fele képződik. Ezek a szennyeződések akár 2000 kilométerre is elszállítódhatnak a levegővel, mielőtt leülepednének. Bizonyos növényfajok eltűnése ugyanúgy a savas eső rovására írható, mint a tőlük függő fauna megcsappanása: ez húzódhat meg a légúti betegségek és némely vidéken az Alzheimer-kór drámai szaporodásának hátterében; s kikezdi azokat a köveket is, amelyekből az ókori épületeket emelték. (Attenborough: Az élővilág atlasza)

A kínai ipar: riasztó példa

A fejlődő országok ma nehéz választás előtt állnak. Kína iparosodása például jóval súlyosabb hatást gyakorolhat a légkör széndioxid-tartalmára, mint bármely más országé. E kritikus szerepe egyrészt nagy és gyorsan növekvő népességének, másrészt az energiaigényes technológiák alkalmazásának, harmadrészt az alacsony hatékonyságnak és végül a széntől való erős függésnek tulajdonítható. Kína gyáripara 1980 és 1986 között évi 12 százalékkal - a világon a leggyorsabban - nőtt. A kínai ipar átlagos energiafelhasználása csökken ugyan, de még így is nagyobb, mint bármely más fejlődő ország iparáé. A jövő fő energiaforrása tehát Kínában csakis a hatékonyság javítása lehet. Ehhez azonban az kell, hogy az ipari országok tőkét és technológiákat adjanak át, Kínának pedig árreformot kell végrehajtania az energiaszektorban. A szén ára Kínában jelenleg egynegyede a világpiaci árnak. A népi bölcsesség szerint "egy tonna szén nem ér annyit, mint ugyanannyi homok, egy hordónyi olaj pedig annyit ér, mint egy üveg ital".

(Forrás: Tudomány, 1989. november)

A kínai ipar: bíztató példa

Kína 1980-ban egy nagyratörő hatékonysági programot indított be, hogy növelje az engergiafelhasználás hatékonyságát a nagyiparban. Öt éven keresztül energetikai beruházásainak közel 10 százalékát fordította a hatékonyság növelésére, így az országos energiafelhasználás növekedését 7 százalékról 4 %-ra szorította vissza anélkül, hogy ez veszélyeztette volna az ipari termelést. Az energiamegtakarítás több mint 90 százalékát pedig a kevesebb energiát igénylő iparágak terjedése. A hatékonyság növelésével elért eredmények egyharmaddal kevesebb költséget igényeltek, mint a szénellátásba történő, ezzel összevethető nagyságrendű befektetés. Az egyik eredmény az volt, hogy Kína energiafogyasztása 1980 és 1988 között feleannyira sem növekedett, mint a gazdaság.

(Forrás: A világ helyzete, 1993)

Az üvegházhatás

A napenergia rövidhullámú fényenergia formájában éri el a Földet. Amikor a fény a földfelszínre jut, energiájának egy része hosszúhullámú hősugárzássá alakul át. A levegőben lévő szén-dioxid (CO2) és egyéb gázok elegendő sugárzó hőt nyelnek el és tartanak vissza ahhoz, hogy a globális hőmérséklet kellemes legyen. Az üvegház üveglapjaihoz hasonlóan a gázok is átengedik a fényt, de nem engedik megszökni a hőt, s emiatt "üvegházhatás" jön létre….

A szén-dioxid mellett a metán és a CFC-k (klór-fluor-karbonok) a fő üvegházhatású gázok. A szén-dioxid a fosszilis fűtőanyagok elégésekor és a szerves anyagnak a talajban való lebomlásakor szabadul fel. A metán bizonyos típusú elöntéses mezőgazdasággal (például a rizsföldekkel) és a nagyszámú kérődző háziállat trágyájával kapcsolatos baktériumtevékenység során képződik. A CFC-knek pedig az aeroszolos permetek, a hűtőgépek, s a légkondicionálók a forrásai, de a műanyag habok gyártásakor is keletkeznek….

A hőmérséklet-emelkedés 0,5 Celsius-fokot tett ki az elmúlt száz évben….becslések szerint a századvégéig 1 Celsius-fokkal, 2030-ig pedig valószínűleg 2 Celsius-fokkal lesz magasabb a hőmérséklet, s ennek előnytelen következményei lehetnek.

(Attenborough: Az élővilág atlasza)

A felmelegedés következményei dióhéjban:

- A párolgás felgyorsulása és a folyók vízhozamának csökkenése.

- A nyári csapadék csökkenése a kontinentális területeken (pl. az USA közép-síkságai, Közép-Európa, így hazánk területe is). Ezek a jelenségek növelnék a mezőgazdaság öntözésigényét és ezzel együtt is valószínűleg csökkenne a megművelhető termőterület.

- A felmelegedéssel a tengerszint 1,2-1,5 méterrel megemelkedne, az óceánok hőtágulása, a hegyvidéki gleccserek olvadása és a grönlandi jégtakaró déli határainak visszahúzódása miatt. A tengerszint emelkedése veszélyeztetné a partvidéki településeket és ökoszisztémákat, a talajvízkészleteket pedig sóval szennyezné.

- Az ökoszisztémák nem képesek ilyen gyorsasággal alkalmazkodni a megváltozó külső körülményekhez, s ez kipusztulással fenyegeti őket.

A környezetpusztítás

Az élőlények természetes élőhelyei a világ minden táján pusztulnak. Ennek fő okai: az ember direkt beavatkozása a természetbe (erdőirtások, vízierőművek építése stb.), a civilizáció "természetes" pusztítása (az iparosodás és a népességnövekedés következtében fellépő, a határokon átlépő víz- és levegőszennyezés és ennek következményei), a nukleáris energia felhasználása következtében bekövetkezett károsodások és a háborúkban bevetett környezetpusztító haditechnikák.

A hosszú távú következmények közül a legfenyegetőbbek egyike az "üvegházhatásnak" nevezett globális felmelegedés, melynek oka a légkörbe került nagymennyiségű széndioxid, mely nem engedi a földről a hőt eltávozni. A hőmérséklet megnövekedésével a sarki jég olvadásának következtében megnőhet a tengerek vízszintje és a tengermelléki országok egy része víz alá kerülhet. Ez hatalmas népességmozgáshoz vezet, mert az emberiség harmada a tengerpartok mentén elterülő 60 kilométeres sávban él. A kontinensek belső részén az éghajlat szárazabb lesz, ami a növényzet jelentős pusztulásával jár. A mezőgazdaságban a növényfajtákat ki kell cserélni, az erre rendelkezésre álló idő viszont igen rövid lesz.

Súlyosbíthatja ezt a helyzetet az "ózonlyuk" növekedése, melynek következtében a Napból érkező ibolyántúli sugárzás káros hatásai felerősödnek. Növekszik a bőrrákosok, a szembetegek száma és a növényvilág fotoszintézisére is negatív módon kihathat. Ezzel az egész táplálkozási lánc veszélybe kerülhet. (Az ózonréteget leginkább a különböző sprayk hajtógázaiként használt klór-fluor-karbon (CFC) károsítják.)

Nemcsak a légkör van veszélyben, hanem a Föld felszíne is. Az édesvízkészletet az ipar (vízfelhasználás, tisztítatlan szennyvízkibocsátás) és a mezőgazdaság (öntözés, műtrágyázás, vegyszeres gyomirtás) egyaránt veszélyezteti. A környezeti károk mérséklésére, esetleges megszüntetésére számtalan nemzetközi konferenciát hívtak össze, ahol jó néhány programtervet el is fogadtak. Hatásuk azonban csekély, mert a legnagyobb szennyezőknek és felhasználóknak a rövidtávú érdekei ellentétesek a javaslatokkal. A legfejlettebb ipari országok támogatása és önmérséklete nélkül kudarcra van ítélve minden kezdeményezés.

Az erdőirtás

Az erdőirtás átlagos ütemét a 80-as években a FAO évi 11,4 millió ha-ra becsülte, ami nagyobb mint Magyarország területe. A World Resources Institute jelentése 1990-ben új felmérés eredményét közli. Ebben a felmérésben a legmodernebb űrfelvétel-értékelő módszereket alkalmazva arra az eredményre jutottak, hogy a 80-as évek végére 16,4-20,4 millió ha/év-re növekedett az erdőirtás mértéke.

Az erdőpusztulás fő okai a kevéssé hatékony nagybani fakitermelés, valamint a szarvasmarha-tenyésztés és a mezőgazdasági művelés meghonosítása az azelőtt erdővel borított területeken. A számos kutatóhelyről összegyűlt adatok arra utalnak, hogy mindez javarészben kormányszintű intézkedések számlájára írható.

A bombaüzlet ígérete hatalmas lendületet adott a trópusi fakitermelésnek. A gyors meggazdagodás esélye a bel- és külföldi vállalkozók tömkelegét vonzza, legtöbbjük azonban meglehetősen tapasztalatlan az erdőgazdálkodás terén….

Az erdőirtások hatására kipusztult fajok számát 160-240 ezerre becsülik, ami évente 4000-6000 faj eltűnését jelenti. Az erdők további szűkülésével fel fog gyorsulni ez az ütem, holott már ma is sokszorosa a történelmi idők előtti természetes fajkihalások ütemének. Mindeddig ez a bioszféra legnagyobb megrázkódtatása.

Az esőerdők hatalmas genetikai értékük mellett a földi rendszer egészséges működése szempontjából is fontosak: a szénciklust befolyásolják, azaz kiirtásukkal nő a légkör CO2 tartalma.

Az erdőpusztítás az említetteken kívül más környezeti hatásokkal is jár. Hirtelen és rendkívüli mértékben megnő az adott vízgyűjtő területen a felszíni lefolyás, ennek következtében a talajerózió is. A védtelen lejtőkön gyakoribbá válnak a talajcsúszások, megnő a lefolyó víz hordaléktartalma. A lerakódó hordalék felgyorsítja a tavak eutrofizációját, ill. gyors ütemben feltölti a víztározókat. (Az eutrofizáció során az élővizekbe bekerült műtrágyák nitrátjai hatására az algák és egyéb vízinövények gyors fejlődésnek indulnak és elzárják a fényt és a levegőt a mélyebb vízrétegek elől. Az elpusztult algák fenékre való lesüllyedésük után elbomlanak és eközben oxigént vonnak el a vízből, miközben a bomlásukkor keletkező kénhidrogén és metán olyan mértékben szennyezi a vizet, hogy az állatok és a halak fennmaradása lehetetlenné válik.) A folyók hordalékszállítása is módosul: zátonyok, szigetek képződnek ott, ahol korábban nem. A másodlagos növényzet kisebb párologtatása miatt a távolabbi környezetben is kevesebb lesz az eső. …

Amazóniában csupán 1988-ban 4,8 millió ha erdő pusztult el. Az Amazonas menti mérhetetlen esőerdőt következetesen irtják, hogy új területeket vegyenek birtokba legeltetés és termesztés céljára. Minthogy az ily módon rendelkezésre álló talajréteg túl vékony ahhoz, hogy néhány évnél tovább termeszteni lehessen rajta, elkezdődik a termőföld lepusztulása és a talaj porrá morzsolódik.