A ruhák az ókorban
Vajon hogyan illeszkedett volna mai társaságba egy ókori babiloni vagy római? Látható, világképük nemcsak egymásétól tért el, hanem nagyon messze állt a maitól is. Valószínűleg viselkedésük is sokszor meghökkenést keltene. Először is a mi fogalmaink szerint „hiányos” öltözékben jelennének meg. A korai civilizációk viselete valahol félúton volt a természeti népek meztelensége, és az újkori Európa agyonöltözöttsége között. A ruhák mindenhol lazák, egyszerűek voltak, nem szorosan és pontosan a testre szabottak, egy részüket nem is „felhúzták”, hanem maguk köré tekerték vagy magukra borították a viselőik. Mezítláb, saruban, szandálban jártak. Egyiptomban még az előkelő írnok vagy pap is úgy járt-kelt a palotában vagy templomban mezítláb, szinte meztelenül, ahogy ma a strandon szokás. A hideg ellen – volt róla szó – ruhán kívül testkenőcsökkel óvták magukat, a gyakori nagy melegben pedig hasznos volt a szellős öltözék. Ez a ruházat kevésbé takarta el a testet, mint az újkori viselet, de viselőik – e tekintetben – kevésbé is voltak szemérmesek. A nők Krétában és – a freskók tanúsága szerint – Egyiptomban is sokszor fedetlenül hagyhatták felsőtestüket, a sportrendezvényeken vagy a gümnaszionban (sportiskolában) pedig, illetve egyes ünnepségeken a görög férfiak meztelensége sem volt felháborító. A férfi és női viselet nem különbözött számottevően.
Testedző római nők
| 
Gazdag görög nő öltözéke
|
Higiénia az ókorban
Ami a tisztaságot, higiéniát, ápoltságot illeti, egy korabeli ember nyugodtan keveredhetett volna a mai társaság tagjai közé – ellentétben a kora újkor mosdatlan előkelőivel. Lehet, hogy furcsa lenne számunkra az akkori kenőcsök illata, de a tisztaságra nem lehetne panaszunk. A mindennapos mosakodást általában ismerték, ennek egyszerűbb embereknél a konyha volt a helye,
ahol dézsából lehetett „zuhanyozni”. Az árnyékszék egy gödör fölé épített fa- vagy agyagülőke volt. A hellenizmus és a római kor városainak előkelői azonban ismerték a fürdőszobát és a szennyvízlefolyót, sőt meglepő módon ezek már az Indus-völgyi III. évezredbeli egyszerűbb házakban is megtalálhatóak. Viszont ritkaságnak számít a knósszoszi palota, ahol fürdőkádakat, vízöblítéses árnyékszéket találtak. A római közművek messze felülmúlták a középkori városokét, Európa csak a XIX. században éri utol ezt a szintet. Sőt Róma városában a császárkorban körülbelül kétszer annyi víz jutott egy személyre (500 köbméter), mint a mai nagyvárosokban. Ezt azok a vízvezetékek biztosították, amelyekről az anyagi kultúra kapcsán már szó esett. A vizet bevezették a házakba, szobákba is, sőt vízcsapot is használtak. Emellett hatalmas közfürdőket tartottak fenn, és építettek mindenhol a provinciákban. A gőzfürdőt is kedvelték Mezopotámiától Rómáig.
A szappant jól ismerték a közel-keleti és mediterrán kultúrákban, hamuzsírból nyerték főzéssel, illatszereket, olajat kevertek hozzá. Ilyen szappannal mosták a ruhákat is. Az illatszereket, ékszereket, arcfestést valamennyi kultúra jómódú asszonyai alkalmazták. A borotválkozás időszakonként szintén majdnem mindenhol szokás volt, szappan, hab nélkül, éles bronzkéssel végezték. A görögök körében állítólag Nagy Sándor terjesztette el a borotválkozás szokását; a római korban is illett borotválkozni.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
