Babonás vagy vallási elképzelés szerint veszedelemtől óvó láthatatlan, felsőbbrendű lény.

A művészi alkotószellem teremtette képzeletbeli világ.

Vallási szertartások, istentiszteletek tartását végző személyek csoportja.

Meghatározott napokra előírt csökkentett táplálkozás, illetve húsevéstől való tartózkodás.

Ismétlődő és kódolt, gyakran ünnepélyes aktusok együttese, ahol a beszéd, a taglejtések, a testhelyzetek mély szimbolikus jelentéssel bírnak; céljuk a szakrális lényekkel és hatalmakkal való kapcsolatba lépés; tágabb értelemben rítusnak neveznek minden sztereotip, ismétlődő magatartást (állatoknál csábítási, hódítási rítusok, területmegjelölés rítusai stb.).

A teremtés hatodik napján, péntek este teremtett lények, akik azonban a közeledő Sabbat miatt nem kaptak testet. Ezért a démonok test nélküli lények. A démonokat mezuzával vagy amulettel lehet távol tartani.

Pl. tárgy, élelmiszer, állat, de akár ember rituális felajánlása valamely istenségnek, amelynek az az alapja, hogy az áldozat a kölcsönösségen alapszik. Tehát bármilyen áldozatbemutatás után az isten a neki tett szolgálatot viszonozni fogja.

Monoteizmus. Vallási elképzelés, mely szerint a világot egyetlen istenség teremtette, és az ő akarata irányítja. A legelterjedtebb monoteista vallások: a zsidó, a keresztény és az iszlám vallás.

Többnyire kőből épült emelvény, amelyen az adott vallás áldozatát bemutatják. Az oltár az isteni jelenlét jele, ezért különleges tisztelet övezi.

Egyes vallások szerint a halhatatlan léleknek a test halála után egy másik emberi, állati vagy növényi testbe való átköltözése.

Többistenhit, sok isten létezésében való hit; vallástörténetileg minden civilizáció jellemzője; módosult formában minden monoteista vallásban is jelen van (jó és rossz szellemek, ördögök, angyalok stb.).

A szépség és a szerelem istennője a görög mitológiában. Zeusz és Dioné lánya, más elképzelések szerint a tenger habjaiból született Ciprus szigeténél.

Az indiai védikus irodalomban megjelenő, majd a buddhizmusban főszerepet játszó fogalom. Leginkább a fájdalommentes béke, a tökéletes vágytalanság és felszabadultság állapotát jelöli, amely egyaránt jelentheti az illúzióktól, az újjászületéstől, a sorstól vagy éppen a tudatlanságtól való megszabadulást.

Egyistenhitű.

Családtagoknak, ismerősöknek tartott vacsora, halott búcsúztatása.

Másvilág.

Vallási kultusz alkalomhoz kötött hagyományos cselekménye(inek sora).

A föld mélyébe képzelt túlvilági birodalom.

A világ valamely jelenségét megszemélyesítő képzelt emberfölötti lény. Egyistenhivő vallások hitvilágában: a világ teremtője, fenntartója.

Reinkarnáció: lélekvándorlás. Egyes vallások szerint a halhatatlan léleknek a test halála után egy másik emberi, állati vagy növényi testbe való átköltözése.

Nagyobb embercsoportoknak a természetfölötti, náluk hatalmasabb, mindenható erő (istenek, szellemek, démonok, “végzet”, “világtörvény” stb.) létezésébe vetett hite; fontos eleme az emocinalitás, vagyis a természetfelettihez fűződő, de az egyén énképébe, önértékelésébe is beépült, mély érzelmi kötöttség; a sajátos vallási gyakorlatok kultusszá szerveződött rendszerré alakultak, és létrejöttek a vallási közösségek és intézmények.

Buddha által alapított, a “négy szent igazságon” alapuló vallás. Célja a nirvána, a teljes “kialvás” elérése; aki nem jut el ebbe az állapotba, az benne ragad az örökös újjászületés körforgásában; elérésének feltétele az “életvágy” leküzdése. A buddhizmus követőinek száma körülbelül 500 millió.

Jogi, bölcsészeti és természettudományi ágakkal foglalkozó karok.

Ismétlődő és kódolt, gyakran ünnepélyes aktusok együttese, ahol a beszéd, a taglejtések, a testhelyzetek mély szimbolikus jelentéssel bírnak; céljuk a szakrális lényekkel és hatalmakkal való kapcsolatba lépés; tágabb értelemben rítusnak neveznek minden sztereotip, ismétlődő magatartást (állatoknál csábítási, hódítási rítusok, területmegjelölés rítusai stb.).

A természet és a társadalom, a gondolkodás és a megismerés legáltalánosabb törvényeit kutató és rendszerező, vizsgáló tudománnyal foglalkozó tudós.

Az emberi együttélés és együttműködés szervezett, történetileg változó rendszere; filozófiai, embertani és társadalomlélektani szempontból az emberi fejlődés és a kultúra kibontakozása alapvető feltételének tekintik.

A világegyetem megismerésével, az égitestekkel foglalkozó tudomány.

A földkéregnek valamely egynemű, természetes eredetű vagy cseppfolyós anyaga.

Olyan társadalmi réteg, amelynek legfőbb jellegzetessége, hogy tagjai felsőfokú diplomával rendelkeznek, jelentős szerepet játszik az államok gazdasági, politikai, kulturális, stb. életének irányításában.

Vallási szertartások, istentiszteletek tartását végző személyek csoportja.

Gyógynövények.

Az egyes társadalmakban a cselekvők és a csoportok viselkedését orientáló értékrendtől elválaszthatatlan, az egyéni és kollektív viselkedést irányító szabály.

Az előkelő társadalmi érintkezés formáinak megszabott és megmerevedett rendszere. Uralkodóházaknál az udvar szertartási és viselkedési szabályok összessége.

A társadalmi érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainak összessége.

A nemi életről való önkéntes lemondás erénye.

A házastársi hűségnek házasságon kívüli nemi viszonnyal való megsértése.

Társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége, ezek elve.

Testüket áruba bocsátó nők, foglalkozásszerűen pénzkereset ellenében végzik.

A homoszexualitás a nemi irányulás zavara. A homoszexuálisok nemi vágya tartósan és kizárólagosan az azonos neműek felé irányul. Az azonos neműek felé forduló szexualitás nem betegség, hanem eltérés, a személyiség – rendszerint több tényezős – fejlődési zavarának következménye.

Az Ószövetség szerint Isten legfőbb vallási és erkölcsi parancsai; tömörített változata a zsidó és keresztény életvezetés alaptörvénye.