Tananyag választó:
Mentalitás az ókori civilizációkban
Jegyzet szerkesztése:
A szerelem szabályai az ókori civilizációkban
Eszköztár:

A szexualitás felfogása az ókorban

Nofertiti feltételezett szobra Nofertiti feltételezett szobra A ruházat már jelzi, hogy a szexualitás terén sem voltak olyan feszélyezettek ezek az emberek, mint a keresztény Európa. Ennek az is az oka, hogy míg Európában a vallás csak a házasságon belül tartotta elfogadhatónak a kapcsolatokat, csakis a gyereknemzés céljából, addig a régebbi kultúrákban a házasságtörést mint a férj „tulajdona” elleni merényletet büntették, s nem mint valamiféle erkölcsi parancs megszegését. A férfiak házasságtörése nem ütközött elvi akadályokba, s általában a házasság előtti szerelmi kapcsolatok sem olyan szigorúakba, mint az újkorban. A politeista vallások analógiás gondolkodása az emberi szeretkezés és a természet termékenysége között kapcsolatot látott, így a nászt inkább szentnek, mintsem bűnösnek tartották. Ez magyarázza azokat a szent nászokat, melyekről a görögök és babilóniaiak kapcsán szó volt. Számos szép, a részleteket el nem hallgató költemény írta le sumerul és akkádul, például Innin és a király nászát. Egy-egy termékenységistenséget – mint például a görögök Dionüszoszt – ivászattal egybekötött hasonló „nászokkal”, kicsapongó orgiákkal tiszteltek. Mezopotámiában ismert volt a templomi prostitúció is, papnők félig-meddig szentnek tartott násza egyszerű polgárokkal, Istár szerelemistennő tiszteletére. Hérodotosz úgy tudta, Istár templomában évente egyszer az egyszerű polgárasszonyoknak is kötelessége volt szeretkeznie egy őt választó férfival. A klasszikus korban Korinthosz vezetői döntöttek úgy, hogy a város mintegy ezer prostituáltját Aphroditének, a szerelem istennőjének szentélyébe költöztetik, hogy ott folytassák ezentúl tevékenységüket.
Ez a szemlélet természetes dologgá tette – pontosabban annak őrizte meg – ezeknek az embereknek a számára a testi szerelmet, még akkor is, ha a házassági szabályok (a vagyon, a család és a férjek „tulajdonjoga” védelmében) szigorúan tiltották annak házasságon kívüli élvezetét. Egyiptomból alig maradt forrás a szerelmi életről, míg az indiaiak és kínaiak azóta is népszerű szakkönyvekben hirdették a szexualitás fontosságát a férfi és nő boldogsága szempontjából. Ezekben a kultúrákban – és ide az egyiptomi is beletartozik – a téma nem volt tiltott, így akár mitológiai témaként, akár mágikus céllal (termékenységvarázslás), oktató vagy díszítő jelleggel, általában természetes módon ábrázolták a szeretkezést, vagy a többé-kevésbé stilizált nemi szerveket. (Ez utóbbiak közé tartozik az egyiptomi obeliszk, mely – az e tekintetben rendhagyó és egyedülálló egyiptomi felfogás szerint – a hímneműnek felfogott Föld termékenyítő erejét fejezi ki. A hinduk gyakorta ábrázolták ilyen formában Siva istent, aki előtt az asszonyok gyermekáldásért könyörögtek. A Délosz szigeti Apollón szentélyhez vezető utat is hasonló – az obeliszknél egyértelműbb – szobrok övezték.)

A szerelem szabályai az ókorban

A szüzesség persze az itt tárgyalt civilizációkban is érték a házasodás során. A zsidó szokásjogban a szűz lányért kétszer annyit kellett fizetnie a vőlegénynek, mint az özvegy vagy elvált nőért. A szüzesség fogalma a tisztaság és ártatlanság fogalmával kapcsolódott össze. A görög mítosz szerint Héra minden évben megfürdött a Kanathosz-forrásban, s ettől mindig újra visszanyerte szüzességét, jóllehet különben sok gyermek anyja s legfőbb női isten, termékenységistennő is volt. Itt a szüzesség az évenkénti újrakezdéshez, a természet megújulásához kapcsolódik. A rómaiaknál a házi tűzhely istene Vesta volt. Úgy tartották, hat papnőjének azért kell legalábbis szolgálatuk végéig – vagyis nagyjából negyvenéves korukig – megőrizniük szüzességüket, mert ezzel biztosítják a családi tűzhelyek, a családi élet tisztaságát. Ezek a szerelemmel, termékenységgel és szüzességgel kapcsolatos különféle nézetek és gyakorlatok jól összefértek a „komplementáris” világképen belül.
A vérfertőzés, a közvetlen rokonok szerelmi kapcsolata ezekben a kultúrákban is tilos. Ugyanakkor egyes társadalmak elit csoportjaiban szokás volt a testvérházasság. Ennek politikai okai vannak, megerősíti egy vezető kis családi csoport összetartozását. Ezzel találkozunk az inkáknál, az ókori Egyiptomban, egyes afrikai királyságokban (például Uganda, Szudán), Thaiföldön vagy Hawaiiban. (Ez azonban nem vont maga után degenerálódást, mivel – többnejűség lévén – a rokon feleségek mellett az előkelőségeknek idegen feleségeik is voltak, s leszármazottjuk is több volt az ilyen kapcsolatokból Egyiptomi muzsikus lányok Egyiptomi muzsikus lányok .)
A görögöknek ma különösnek tűnő szokása volt, hogy a fiatal fiúk gyakran előbb idősebb férfiaknak voltak a szeretőik, és csak később fordultak a nők felé, és akkor sem kizárólagosan. Sőt, mint Platón Lakoma című művében a beszélgetők – köztük Szókratész – kifejtik, az ilyen homoszexuális kapcsolatot tartják az igazi szerelemnek. A mitológia szerint magának Zeusznak is volt fiú szeretője, Héra nem kis bosszúságára. A görög társadalom ugyanis annyira elzárta a világtól, minden ismerettől az asszonyokat, hogy velük lelki-szellemi közösség, valódi szerelem csak ritkán alakulhatott ki. A hetérák és eltartóik kapcsolata sem gyakran válhatott valódi szerelemmé, hiszen üzleti jellegű volt. A homoszexualitás a szegényebbek és a nők között is elterjedt. Az előbbiek között talán azért, mert a sok gyerek örökös születésétől, vagyis a birtok elaprózódásától igen féltek. Ezért a férfiak későn nősültek, hetérákra pedig nem volt pénzük. Az egymás között élő katonák között is hasonló viszonyok alakultak ki, például Spártában. Hasonló volt a helyzet a nők esetében. Ott, ahol egyáltalán oktatták őket, mint Spártában és Leszboszban, a férfiaktól elkülönítették őket házasságukig, így a nők is egymás között találhattak szeretőre.