A falvak a civilizáció korában
A civilizációk egyik legfontosabb sajátossága a városi és falusi élet elkülönülése volt.
A falvak életére vonatkozóan jóval kevesebb emlékkel rendelkezünk, mint a városokéra, mivel az írásbeliség inkább a városokra volt jellemző. A régészeti adatokra támaszkodva, illetve a későbbi korok állapotaiból visszakövetkeztetve mégis valószínűsíthető pár vonás.
Feltehető, hogy a falusiak élete sokban továbbra is hasonlított a törzsi termelőkéhez. Elképzelhető, hogy itt nem lazultak meg a nagycsalád vagy más néven kiterjedt család kötelékei. Sőt, egyes korszakokban és kultúrákban nem csak a nagycsaládok, de adott esetben az egész falu közösen birtokolta a faluhoz tartozó földet, és nem alakult ki családi magántulajdon. Ez leginkább Indiára volt jellemző, ahol egészen az angol gyarmatosításig lényegében az állam is pusztán faluközösségek ezreinek „konföderációja” volt, melyek belső életébe a központ nem szólhatott bele. Sokáig fennmaradtak a faluközösségek Kínában, közös nemzetségi tulajdonban volt a föld az aztékoknál is. A nagycsalád egy fedél alatti együttélése is legtovább a távol-keleti civilizációkra jellemző. A Közel-Kelet és a Földközi-tenger kultúráiban a földközösségek felbomlottak, viszonylag korán átalakultak. A görögöknél a földtulajdont a korai korban klérosznak, vagyis osztályrésznek, tulajdonrésznek nevezték, ami mutatja eredetét. Ám a görög fejlődés sajátossága részben éppen abból eredt, hogy a nemzetségi földek családi földekre szakadtak, anélkül hogy templomi, királyi vagy magán nagybirtokosi földekké váltak volna, ahogy ez kisebb mértékben Mezopotámiában és főleg Egyiptomban volt jellemző. (A görög fejlődéshez hasonlóan paraszti magánbirtokok alakultak a rómaiaknál is.)
A falu életritmusa, gondolkodásmódja azonban azután is hasonló maradt, hogy bekapcsolódott a falun kívüli gazdasági és politikai szervezetek működésébe. A szoros közösségtudat, a szilárd szokásjog, melyet a figyelő rokoni és ismerős szemek szigorúan betartatnak, a termelési ciklusokhoz igazodó időszemlélet, mindez sokban hasonló a törzsi keretek közé illeszkedő falvak életéhez.
A vidék ebben az időben nem csak népesebb falvakból, hanem magángazdaságok udvarházaiból és gazdasági épületeiből, vagy más tanyaszerű, szórt településekből is állt. (Mezopotámiában például a civilizáció korából alig találtak falusias települést, inkább csak tanyákat és városokat.)
A városok
A város fogalma kultúránként mást és mást jelent. Ami közös: a nagy népességszám egy településen belül, általában maradandóbb (kő, tégla) és monumentálisabb építmények (falak, templomok, paloták) jelenléte az egyszerűbb, falusias házak mellett.
A külsődleges jellemzők mellett nagyon fontosak a város sajátos társadalmi vonásai. A városokban a nagy tömegek együttélése miatt a rokoni szálak lazábbak lettek, mint a falvakban. A rokoniakat más kapcsolatok, közösségtudatok váltották fel. A városban lakó emberek másféle életet élnek, mint a falvakban lakók. A termelésben specializálódtak, a legkülönfélébb kézműves, kereskedő, paraszti, sőt hivatalnoki, értelmiségi, papi, katonai tevékenységeket folytatják, s gazdasági kapcsolataikat nem (csak) az ajándékozás, hanem (részben) a piac határozza meg.
A törzsi társadalmakban is lehettek egyes térségek valamely iparcikk „specialistái”, de akkor ott azt mindenki űzte, amellett hogy földet is művelt, házat is épített, berendezést is készített, és így tovább. A civilizációkban megjelentek a mesterségek, a társadalmi munkamegosztás. Ez a változás – volt róla szó – nem csak az árucikkek jobb minőségét hozta magával. Korábban teljességet alkotott az emberi tevékenység: az emberek minden szükségletüket jól-rosszul, de maguk elégítették ki, ha volt is mellékesen csere, ajándék. Most a társadalom bizonyos csoportjai szakosodnak, a nagyobb városokban egyre inkább, míg a tevékenységek többi részétől eltávolodnak. A különböző foglalkozási csoportok között kölcsönös függés jön létre, egymás nélkül nem tudják maguknak azt az életet biztosítani, amit az együttműködéssel. (A folyamat a korai civilizációkkal éppen csak hogy megkezdődött, hiszen igazi lendületet az ipari forradalommal, majd a XX. században vesz. Ma már egyáltalán nem tudnánk létezni embertársaink átláthatatlan százezreinek munkája nélkül.)
Ez a kölcsönös függés a vadászoknál a horda, a korai termelőknél a nagycsalád keretei között jelentkezett. A város lakói ezeknél jóval nagyobb, és nem rokonságra épülő társadalmat hoznak létre. Sőt, a lakosok vagyonilag, jogilag is igen eltérő helyzetűek lehetnek.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
