...... legelőször is
öblítővíz jött:
egy zsenge fiúcska ezüstös
kancsóból öntötte kezünkre,
majd koszorút is adott,
a nemes mirtusz kecses ágaiból
kétsorosan befonottat.
Páros szolgafiúk
tündöklő-homlokú-asztalt
hoztak most, jöttek
sorjába, letéve előttünk,
míg megtelt a terem.
Fent-ragyogó lámpák
szép fényét visszakacagták,
megkoszorúzva remek
tálakkal, ecetes-csészékkel
s nagy tálcák sergével,
minden jóval, amit
lakomához a művészet nyújthat
s ami bűvöli-vonzza szívünket.
Majd kosarak jöttek
hószínü árpakenyérrel.
Eztán, ó gyönyörűm!
nem a réz-lábasra került sor,
egy másfajta hatalmas
tál ragyogott fel, amely
ángolna-körethez a legjobb
s isteneket-büvölő
ángolna-saláta a hátán,
majd még egy nagy tál,
tüskés-hal rajt' köralakban,
s apró réz-tálcák,
az egyik kékcápa-szelettel
s pávaszemes rájával a másik.
Volt ezután egy tál
hízott, nagy tintahalakból
s százuszonyú, puhacsápú
szépia [tintahal]-fajtából.
Forrón jött, éppen a tűzről,
asztal-nagyságú
roppant fogas, éhet eloltó,
gőzbe borítva az út
lépcsőfokait. S ezután jött
sok pompás sütemény,
ó kedves! s hozzá mézízü, szőke
rákok, púposak és
tészták még ezután,
leveles, színarany-ragyogású
gégét-édesítő falatok,
béles korpa-lepény,
mind akkora, mint a sütő-tál
s mind keser-édes.
Sejted, elértünk most
az ebéd kellős közepéhez.
Isten rá a tanúm,
jött erre egy akkora tonhal,
frissen sülve, a konyha zugából,
hol fölszeletelte a kés
s átjárta egészen a mártás,
akkora, hogy ha ilyen
nagy halnak húsa-lágya
ellene kellene csak
hadakoznunk, örvendezne a lelkünk.
Ám ami azután jött,
az volt csak a lagzi! megizzasztott, de
hogyan!
le nem írhatnám én s más se helyettem.
Minden elénkbe került:
volt ott forró-puha sültmáj,
ínycsiklandó jófalatok,
házi-nevelt sertés
húsából sonka, lapocka, sok isteni sült;
majd teljes gida-fej,
tejen-nevelődött zsenge kis állat
megpörkölt húsa volt a teríték,
ráncossá aszalódva,
s felszolgáltak még
főtt sódart [sonkát] s csülköt is ehhez,
fényes-szőrt-viselőt,
tokmányt, lábszárt s vele fejhúst
szilfium-füszeres pecsenyéket,
sültet, abáltan [ízesített lében főzve],
bárányét s kis kecske-gidáét.
S mennyire nagyszerű és
jóízű volt a hurka,
kos-meg-kecskekevercs!
a nagy istenek is szeretik bizonyára, te is gyönyörűm!
habzsoltad volna örömmel.
Nyulak és fiatal kakasok raja
várt bennünk ezután,
majd foglyok, zsenge galambok
s jó-puhahéjú kenyér;
melléje páros edényben hozták
az aludtejet és a szőke mézet,
s ki-ki evett közülünk a lágy
sajtból – én magam is
vettem. S hogy a cimborahad
már csömörig megtelt
a sok étellel s az itallal,
elhordták a cselédek, amit
meghagytunk, majd hozták a medencét
újra a szolgafiúk kezeinkhez,
és a szivárvány-krém-
szappant, langyos vizet öntve, annyit, amennyi elég;
s hoztak fénylő, puha-bolyhú
gyapjú-kendőt is,
ambrózia-illatú krémet
s illatozó nefelejcs koszorút.
(Horvát I. Károly fordítása)