Az 1820-as évekre az amerikai földrész politikai viszonyai már a kontinens belső törvényei szerint alakultak. A függetlenné vált latin-amerikai országok az európai nemzeti államok módjára elhatárolódtak egymástól, az Egyesült Államok pedig a népességi és ipari megerősödés révén elérte a nagyhatalmi színvonalat. Fél évszázad alatt vásárlással (Louisiana 1803, Florida 1819, Oregon 1848), beszivárgással (Texas 1844) és háborúval (Új-Mexikó és Kalifornia 1848) az egész észak-amerikai kontinenst birtokba vette.
Az USA benépesítése
Az Unió volt a világ első állama, amely (fehér) telepesei között minden jogi különbséget megszüntetett, hogy még a választójogot sem kötötte semmiféle cenzushoz. A jogegyenlőséget nyomban kiterjesztették a még ezután betelepülésre váró nyugati területekre is. Amint az Egyesült Államok nem ismertek különbséget régi és új családok, földbirtokosok, kereskedők vagy iparosok közt, éppúgy a tizenhárom régi gyarmat és a még ezután alakuló új államok közt sem volt rangelsőbbség.(Az Ohio-rendeletet, 1787 kimondta, hogy minden "territóriumot", tehát az ideiglenesen szervezett félig szabad államalakulatot, mihelyt szabad lakosainak a száma eléri a 60 000 lelket, nyomban fel kell venni mint egyenlő jogú államot az Unióba.) A benépesítésre váró területen az állam csak a kis parasztbirtokok tulajonjogát ismerte el, kimondták, hogy az Unió földjét (tehát az Alleghany-hegységtől nyugatra minden föld) szabad kézből kell eladni. 1862-ben lépett érvénybe az ún. otthontörvény, /Homestead Law/, amely csekély illeték lefizetése mellett adta meg a letelepedési engedélyt az Egyesült Államok minden nagykorú polgárának és minden bevándorlónak is, aki kijelenti, hogy az Unió polgára akar lenni. A telepes ettől kezdve már csak arra vállalt kötelezettséget, hogy a földet megmunkálja. Ha ezt megtette és földjén öt éven át megszakítás nélkül dolgozott, "otthona" teljesen díjtalanul a tulajdonába ment. Ennek a törvénynek az lett a következménye, hogy az Észak-amerikai Unió rengeteg dolgos farmert vont a hatalmas Mississippi-vidékre. A nagyarányú települések kora az Egyesült Államokban egybeesett az első vasúti vonalak lerakásával. Az Unió kormánya kezdettől fogva nagy figyelmet fordított erre a technikai felfedezésre. Óriási területű állami földeket osztottak ki utak, csatornák, de legelsősorban vasutak építésére. Így aztán a farmerek úgyszólván az első pillanattól fogva számíthattak a rendkívül fejlett közlekedésre, más szóval termékeiknek biztos értékesítésére. Hasonló intézkedéseket tett az állam a közoktatás előmozdítására is. Az USA, amely 1800-ban lélekszámánál fogva (5 306 000 lakosával) európai fogalmak szerint alig volt egyéb, mint kis állam (a későbbi Belgiumnak akkor 3 millió lakosa volt), 1850-ben, amikor a bevándorlás nagy hulláma még nem múlt el, már túlszárnyalt olyan államokat, mint Poroszország és utolérte Olaszországot. A század végére azonban az Unió Oroszország kivételével az összes európai államot felülmúlta (a gyarmataik nélkül). Ez a gyors fejlődés óriási hatással volt az európai államok belső életére: az amerikai kivándorlás lehetősége megnyugtatóan hatott azokra, kiket a gazdasági válságok erősen sújtottak. Volt egy ország, az ígéret földje, amely szeretettel fogadta, akiket hazájuk nem tudott eltartani.