Tananyag választó:
Az amerikai egység
Jegyzet szerkesztése:
Észak és Dél ellentéte
Eszköztár:

A rabszolgaság kérdése az Amerikai Egyesült Államokban a 19. században

Bostonban 1832-ben egyesület alakult a rabszolgaság megszüntetésére. Beszédeket tartottak, röpiratokat terjesztettek, kérvényeket intéztek a kongresszushoz. Dél emberei még vitára sem akarták bocsátani a kérdést, megtiltották a röpiratok postai továbbítását. Az északi politikusok, hogy ne veszítsék el a déli demokrata párt támogatását, a rabszolgatartók mellett voltak. A rabszolgaság hívei azt kezdték hangoztatni, hogy e "különleges intézményükhöz" jobban ragaszkodnak, mint az Unióhoz és minden áll amnak joga van visszavonulni és függetlenné válni. Kaliforniában váratlanul aranyat találtak, s a terület gyorsan benépesült. Az új állam felvételét kérte az Unióba, s alkotmányában megtiltotta a rabszolgatartást. Ezzel a kényes egyensúly észak oldalára billent volna. Dél azonban kikényszerítette az 1854. évi Nebraskai-törvényt, amely lehetővé tette a rabszolgatartást a 36o30' szélességi foktól északra is kiterjedően, ha a lakosság úgy szavaz.

A Konföderáció létrejötte Amerikában

Az északi államokban új, republikánusnak nevezett párt alakult (1854), mely programjába vette a rabszolgaság tilalmazását az új területeken. Az 1860-as elnökválasztáson a köztársasági párt jelöltje Abraham Lincoln nyert. Mellette volt 18 szabad, ellene 15 rabszolgatartó állam. Több rabszolgatartó állam kijelentette, hogy kilép az Unióból, szövetségre léptek egymással, megkötötték a Déli Államok Szövetségét, azaz a Konföderációt. Külön kormányt, elnököt és kongresszust választottak.

Észak és Dél ellentéte

Amerikában az Unió államai már a megalakuláskor is eltérő gazdasági és szociális berendezkedéssel rendelkeztek, és a gazdasági-területi növekedés a meglevő különbségeket még jobban kidomborította. Az elhatárolódás földrajzi értelemben világosan kirajzolódott. A déli államok gyapottermelésre rendezkedtek be, és a hatalmas ültetvényeken hárommillió rabszolgát foglalkoztattak. Északon elsősorban gabonatermesztés folyt, és a szabad farmergazdaság vált az uralkodó üzemformává, a technikai forradalom eredményeinek és az angol tőke segítségének felhasználásával pedig megindult a nagyarányú iparosítás. A gazdasági érdekek szögesen ellenkeztek. Az északiak protekcionista kereskedelmi politikát, gyors iparosítást és erőteljes vasútépítést sürgettek. A déliek, a szabad kereskedelem fenntartását és az iparosítás lassúbb tempóját óhajtották. Észak ipari-farmer demokráciája szociális-politikai vonatkozásban is teljes ellentéte volt Dél patriarchális nagybirtokos szemléletének. A szembenállás a rabszolgakérdésben élesedett ki: észak a munkaerő-szükséglettől és a humanitástól vezetve a rabszolgaság megszüntetését sürgette, Dél pedig a modern kényszermunka fenntartásának rendszeréhez ragaszkodott. Eleinte majdnem az összes gyarmatnak voltak rabszolgái, de az Unió északi- és közép-államai korábban eltörölték a rabszolgaságot, remélve, hogy lassan-lassan délről is eltűnik a rabszolgaság. A déli államok azonban minden áron fenn akarták tartani a rabszolgaságot, melyet "különleges intézményüknek" neveztek. Hogy a kongresszus ne nyúlhasson hozzá ehhez az "intézményükhöz", mindig vigyáztak rá, hogy a szabad államok és a rabszolgatartó államok száma egyenlő legyen. Mikor a Mississippitől nyugatra eső területek államokká kezdtek szerveződni, Missouri új államban a képviselőház többsége el akarta törölni a rabszolgaságot, de a szenátus ehhez nem járult hozzá. Kétévi vitatkozás után létrejött az ún. missouri kompromisszum (1820). Missouri rabszolgatartó állam maradt és megegyeztek abban, hogy a rabszolgatartást betiltják az új terület többi részén 36o30' szélességi foktól északra. Így Észak és Dél elválása az Atlanti-óceántól a Sziklás-hegységig terjedt. E két rész között az ellentét folyton növekedett. Míg az északi államok mind demokratikusabbakká váltak, Dél társadalma mind arisztokratikusabbá lett.