Az antiszemitizmus
Figyelmesebben és komolyabban kell megvizsgálnunk azokat a lényegi vonásokat, amelyek a zsidókat a többi embertől megkülönböztetik, és kezdjük a munkánkat a szemiták és árják etnográfiai, pszichológiai és fiziológiai összehasonlításával. […] A szemita kereskedő, kapzsi, intrikus, ügyeskedő, ravasz, […] földhözragadt, aki nem lát túl a mindennapok valóságán; […] zsenije mindannak, ami átváltható, mindannak, aminek segítségével be lehet csapni embertársait. […] A szemita álma valójában, makacs terve mindig is az árja szolgaságba vetése, röghöz kötése volt. (E. Drumont)
A politikai antiszemitizmus
Azonban szemben a középkori antijudaizmussal, amely egy közösségből kirekesztett csoport ellen irányult, a politikai antiszemitizmus egy a nemzetbe beilleszkedni kívánó és ott sikereket elért közösséget tett célponttá. Az antiszemita a zsidóban a modern világ szinonimáját látta, a gazdasági ellenséget: a bankárt, a nagytőkést, a nagykereskedőt. Fordulópontot jelentett az antiszemitizmus történetében, amikor a fajelmélet különféle áltudományos magyarázatokkal próbálta bizonyítani a zsidóellenességet. Ettől kezdve már nem vallási alapon határozták meg, hogy ki a zsidó, hanem leszármazási, "faji" alapon. Ez a felfogás nem engedi meg az egyénnek, hogy szabadon döntse el, tagja kíván-e maradni a közösségnek vagy nem, az így meghatározott csoportból nem lehet kilépni.
A modern antiszemitizmus
A modern antiszemitizmus első jelentős hulláma az 1873. évi gazdasági világválsággal összefüggésben az 1870-80-as években jelentkezett. Ekkor alakultak meg az első antiszemita pártok és mozgalmak. Az antiszemitizmus Franciaországban lángolt fel újra, ahol 1894-ben egy zsidó katonatisztet, Alfred Dreyfust hazaárulással vádoltak meg és kényszermunkára ítéltek. Bár Dreyfus később kegyelmet kapott, majd felmentették, a zsidóság számára az antiszemitizmus megélénkülése az asszimiláció lehetetlenségét bizonyította.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
