A polgári család

Az iparosítás következtében a társadalom alapintézménye, a család is jelentős változáson ment keresztül. A hagyományos családszerkezetben - legyen azt parasztcsalád, kézműves vagy földbirtokos - a család több generáció együttélését biztosította. Ennek alapját a közös tulajdon és/vagy a közösen végzett munka jelentette. Az iparosodás következtében azonban mind a polgári családoknál, mind a munkáscsaládoknál megszűnt az otthon és munkahely egysége. A polgári családok többségénél is megszűnik a lakás munkahely funkciója. A felszabaduló lakótér azonban "tiszta szobává", hálószobává, a polgári élet központi helyévé alakul. Gazdagabb polgári családoknál az élet minden színtere (alvás, evés, otthoni munka, vendégfogadás) külön helységeket kap. A középosztályi életformához hozzátartozik a cseléd, a személyzet is. A lakás belső berendezésében a polgári réteg tükröztetni akarja társadalmi rangját. A plüss, a pompa, elmúlt korok stílusát idéző dísztárgyak tömege szolgáltatja a reprezentációt. A legdrámaibb változást a családi szerepek módosulása hozta. A férfi vált egyértelműen a "kenyér keresőjévé", a nő eltartottá. Mivel a élet két tere, a munka és az otthon elvált egymástól, a nő társadalmi életének tere a lakásra korlátozódott. Feladata a háztartás és a gyermeknevelés volt, úgy, hogy meleg fészket biztosítson és kiszolgálja férjét. A polgári család asszonya egyszerre többszörös kiszolgáltatottságban találta magát: függött férje kenyérkeresetétől, s magától a férjtől. Amennyiben az anyagi helyzet megengedte, egy másik nőt vagy nőket alkalmaztak az otthoni teendőkre - házvezetőnő, cseléd, dajka, nevelőnő - s a ház asszonya mindössze az ellenőrzést gyakorolta. Ezt az élethelyzetet többféleképpen meg lehetett élni, volt aki szenvedett a tétlenségtől és érzelmi kiszolgáltatottságtól (ezt mutatják a norvég író, Ibsen munkái: Nóra, A vadkacsa), volt, aki ezt a gondoskodó szerepét a házon kívül a jótékonysági egyletekben való részvétellel tágította ki. A gyermeknevelés is sokat változott a korábbi századokhoz képest. Míg a középkorban a gyermekek együtt éltek a családdal, most életterük elkülönül (pl. gyermekszoba). Nagyobb szerepet kap az oktatás és az rendszerint már nem is a családon belül történik. A lányok és a fiúk nevelése alapvetően különbözik egymástól - az egyik eltartónak, a másik eltartottnak készül. S általában az is elmondható, hogy a felnőtté válás időpontja egyre jobban kitolódik.