A 18-19. század folyamán a nyelv, szokások, hagyományok, vagyis az etnikum középpontba helyezésével a nemzet fogalmában megerősödött a közös származás, a vérségi kötelékek tudata. E nézet hívei a nemzetet magát egy biológiai szervezetként fogták fel.

A történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel és kultúrával, hagyományokkal rendelkező népesség. A kisebb létszámú, zártabb etnikumok az etnikai csoportok, míg a nagyobb embertömeget képviselő, kiterjedtebb földrajzi területeken élő etnikumok a nemzetek. A kisebbségben élő etnikumokat nemzetiségeknek nevezik.

A hagyományos és népi kultúra. Megjelenési formája lehet pl. a nyelv, az irodalom, a zene, a tánc, a kézművesség, a szokások stb.

J. G. Herder fogalmazta meg a nyelvhalál-elméletet, s a történelem organikus voltát, azaz ő az emberi élet analógiájára képzelte el az egyes nemzetek sorsát. Ebből kiindulva fogalmazódott meg a magyar reformkori irodalomban oly sokszor megjelenő halálvízió. A 19. század első felében az aktuális politikai helyzetben sokan reálisnak érezték a nemzet pusztulásának lehetőségét, mások pedig épp buzdításnak szánták soraikat a sötét jövő elkerülése érdekében.

A törvényhozás szerve Lengyelországban. Eredetileg a 14. században kialakult kétházas rendi országgyűlés elnevezése volt, ahol a felsőház (Szenátus) tagjai a főpapok és főnemesek, az alsóházban (Slachta) a nemesség képviselői üléseztek.

Saját törvényei szerint élhet akár egyén, közösség, állam. Az egyén autonómiájának része, hogy szabadságában és jogában áll a többi egyénnel szerződéses kapcsolatba lépni.

Az 1840-es évek közepén újra megerősödő függetlenségpárti csoportok a galíciai társadalmi feszültségeket kihasználva próbáltak egy újabb felkelést kirobbantani. Az értelmiségi vezető réteg jobbágyfelszabadítást ígért, ettől remélte a paraszti rétegek támogatását. A parasztság azonban nem hitt a nemesség ígéreteiben, ezért nem mellette, hanem ellen fogott több helyen fegyvert. Ezt a megosztottságot használta ki Ausztria, és az osztrák haderő leverte a felkelést. Ekkortól a korábban szabad városi rangú Krakkó pedig Galícia részeként osztrák irányítás alá került.

Más néven föderáció. Tagországok, tartományok szövetsége, ahol a tagállamok részleges önállósággal rendelkeznek csak. A legfőbb állami ügyek intézésére közös intézményrendszert működtetnek, mint pl. az Amerikai Egyesült Államokban.

Montesquieu A törvények szelleméről írt munkájában fejti ki a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalom különválasztásának és kölcsönös ellenőrzésüknek a fontosságát, mert csak így látja biztosíthatónak az egyeduralom elkerülését.

1756 és 1763 között zajló, több kontinensre kiterjedő nagy háború. Két szövetséges tábor állt egymással szemben. A végül győztes nagyhatalmakhoz tartozott Nagy-Britannia, Poroszország, Portugália, a végül vesztesekhez pedig Franciaország és a Habsburg Birodalom. (Poroszország kezdetben a Habsburgok szövetségese volt, de 1762-ben békét kötött a poroszokkal.)

Párizs melletti város, itt építette fel XIV. Lajos a palotáját. Az építkezést 1662-ben kezdték, de az eredeti kastélyt a következő uralkodók folyamatosan bővítették.

(1732-1799) az Amerikai Egyesült Államok első elnöke. 1775-ben lett a gyarmati seregek főparancsnoka. Ő volt az elnöke az alkotmányozó gyűlésnek, amely megalkotta az USA ma is érvényes alkotmányát 1787-ben. Minden állam őt jelölte az USA első elnökévé.

Más néven öregek tanácsa. A legfőbb hatalmi testület az ókori római köztársaság korában, amelynek feladata az államügyek irányítása volt. A népgyűlés által hozott határozatokat felülbírálhatta vagy engedélyezhette. Ez a testület irányította a külügyeket is.Kötelességei közé tartozott az állam vagyonának ellenőrzése és szükség esetén ez a testület ruházhatott fel valakit diktátori teljhatalommal. A császárkorban a senatus befolyása folyamatosan csökkent, a császárkor második szakaszában, a dominatus korában szerepe jelképessé vált.

Olyan politikai törekvés, amely a korábbi forradalom által létrehozott politikai és társadalmi rendszer megdöntésére irányul. Magyarországon a Horthy-rendszer definiálta magát így az őszirózsás forradalommal és a Tanácsköztársasággal szembehelyezkedve.

A politikai életben használt fogalom, amely a francia forradalom idejéből származik. Az 1789-es Alkotmányozó Nemzetgyűlésben az elnök baloldalán ült az ellenzék. A mai politikai életben a centrumtól való eltérést jelzi a fogalom, de koronként és országonkén eltér a tartalma.

Párizsi börtön, amelynek ostroma (1789. július 14.) mai napig a franciák legjelentősebb nemzeti ünnepe. A párizsi tömeg azért akarta elfoglalni az épületet, mert azt gondolták, hogy ott tárolja a királyi hadsereg a fegyvereket, amiket a tömeg ellen be akarnak majd vetni.

A nagy francia forradalom idején a középpolgárság radikálisabb tagjait és a kispolgárságot képviselő Jakobinus Klub tagjai, a jakobinus diktatúra vezetői. A klub a dominikánusok Szent Jakabról elnevezett templomának egyik helységben tartotta üléseit. 1792 októberében szakadásra került sor a girondistákkal, akiknek kiválása után lett általánossá a jakobinus megjelölés a klubban maradt radikális elemek (M. Robespierre, J. P. Marat, G. J. Danton, A. L. Saint-Just és mások) megjelölésére, akik azután 1793-ban döntő szerepet játszottak a forradalmi tömegmozgalom szervezésében, a girondisták megbuktatásában, és a jakobinus diktatúra megteremtésében. 1793 végén soraikban három egymással éles ellentétben álló csoport alakult ki: az héberisták, a dantonisták és Robespierre csoportja. Ez utóbbi 1794 elején leszámolt ellenfeleivel, ezzel a lépéssel azonban erősen meggyengült a jakobinusok tömegbázisa. Az 1794. július 27-ei államcsíny buktatta meg őket.

(1774-1792) Francia király, aki elődeitől egy mély gazdasági válsággal küszködő országot örökölt. A válságból való kilábalásra csak az abszolutizmus feladása látszott megoldásnak, ezért 1789. május 5-én 175 év után újra összehívta a rendi gyűlést. A kitörő forradalmat, a politikai változások gyorsaságát nem tudta elfogadni, az alkotmányos monarchia jelentette korlátokat csak kényszerből szentesítette. Amikor 1792-ben háborút indított Poroszország és a Habsburg Birodalom ellen, akkor voltaképp abban bízott, hogy a francia kudarc lehetővé teszi majd abszolút hatalma visszaállítását. A párizsi tömegek azonban 1792 augusztusában újból fellázadtak. A királyt börtönbe zárták, megfosztották a hatalmától (1792 szeptemberében) és 1793. január 21-én kivégezték a konvent döntése alapján.

A francia forradalom egyik alapvető dokumentuma, amelyet 1789. augusztus 26-án fogadott el az alkotmányozó nemzetgyűlés. Tartalmazza az alapvető emberi jogokat, kimondja, hogy az emberek szabadnak és egyenlőnek születtek és azok is maradnak.

Város Kelet-Poroszországban. A friedlandi orosz vereség után 1807-ben itt kötött békét Napóleon és I. Sándor cár. A cár elfogadta a Napóleon által eddig megvalósított hódításokból következő területi változásokat és ígéretet tett a kontinentális zárlathoz való csatlakozásra.

(1769-1821)Francia tábornok, consul majd császár. 1799-ben egy katonai puccsal megszerezte a consuli címet, evvel az egyeduralmat. Hódításai mellett a francia polgári törvénykönyvet is elkészítette, kiegyezett az egyházzal. 1804-től Franciaország császára. Az ellene szerveződő koalíciók ellen sorozatos győzelmeket aratva Európa jelentős részét befolyása alá vonta. Mivel Angliát nem tudta legyőzni, ezért a kontinentális zárlattal (1806) akarta meggyengíteni. Az 1811-1812 orosz hadjáratban hadserege jelentős része megsemmisült, így az 1813-as lipcsei csatában vereséget szenvedett az ellene szövetkezőktől (ún. népek csatája). Bukása után először Elba szigetére, majd rövid visszatérését és a waterloo-i vereséget követően Szent Ilona szigetére száműzték. Ott is halt meg.

(1754-1838) francia diplomata, főpap. A farncia forradalom idején az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjaként ő javasolta az egyházi javak szekularizációját. A pápai kiátkozás miatt kilépett az egyházból. Jelentős szerepe volt a Napóleon uralkodása idején. A bécsi kongresszuson kiváló diplomáciával képviselte Franciaország érdekeit.

Német eredetű szóval: puccs. Az államhatalom megdöntésének kísérlete, egy politikai vagy katonai csoport alkotmányellenes hatalomra kerülése. Általában fegyveres akciók kísérik.