Állami beavatkozás a gazdaságba
A 19. század végétől az államok egyre nagyobb erővel igyekeztek beavatkozni a gazdaságba. Ez mindenekelőtt a gazdasági válságok következményeinek leküzdésében nyilvánult meg. Az állam gazdasági beavatkozásának alapvető formáját a hitelek és megrendelések jelentették: a kormány jelentős hiteleket nyújtott különböző vállalatoknak, hogy megóvja őket a csődtől, és jelentős állami megrendelésekkel igyekezett felvevő piacot biztosítani számukra. A gazdaságpolitikának ezen új formái elsősorban gyakorlati igények kapcsán jelentkeztek, de már formálódtak azok közgazdasági nézetek is, amelyek szerint a gazdasági folyamatok automatizmusai nem működnek elég eredményesen, ezért szükség van az állam beavatkozására.
Az általános választójog elterjedése
A 19. század utolsó harmadáig Európa országainak többségében a választójog továbbra is vagyoni és műveltségi cenzushoz kötött volt, s csak a férfiak szavazhattak. A századfordulóra azonban ennek kiterjesztésével lassan a legtöbb ország eljutott az általános választójogig. Az általános választójognak elsősorban azokban az országokban volt komoly szerepe, ahol a parlamentnek jelentős befolyása volt a kormányzásra, de a fejlődés a többi államban is a parlamentáris rendszer kiszélesedése, a választók szavazatainak megszerzése, és így érdekképviseletük felvállalásának irányába haladt.
Az állam új feladatai
Az új választók a kormányhoz fordultak - mint az egyetlen olyan szervezethez, amely képes problémáik megoldására -, hogy javítson életük minőségén. Így a kormányzati tevékenység 1870 után jelentős mértékben megélénkült, és - főleg a közegészségügy, az elemi oktatás, a gyári munkakörülmények, a közszolgáltatások, a kötelező biztosítás és a katonai sorozás területén - látványos eredményeket mutatott fel.
A közegészségügy
Az iparosodás korai éveiben a közegészségügy helyzete siralmas volt. Megfelelő szennyvízcsatorna-hálózat hiánya miatt a járványok rengeteg áldozatot szedtek. Még a fejlett Angliában is csak 1875-ben hoztak létre egy hathatós ellenőrzési rendszert, amely nem csupán megalapozta a közegészségügyet, hanem az előírások betartására ügyelő körzeti orvosokat és egészségügyi felügyelőket nevezett ki. Ekkorra már az orvostudomány is eljutott odáig, hogy feltárta az összefüggéseket a piszok és a fertőzések, járványok között. A gondok megoldását a kormányzatnak kellett magára vállalnia. Európában törvények sora tette kötelezővé a tisztább vízellátást, a hatékony hulladékgyűjtést és -eltakarítást, az élelmiszerek és italok tisztaságának új kívánalmait és ellenőrzését.
A közművesítés
A gáz-, a villany- és vízellátást a kormányok általában a helyi hatóságokra bízták, azok kezdeményezésit támogatták, jogkörüket kibővítették. Európa nagyvárosaiban a polgármesterek és városi tanácsok szinte vetélkedtek egymással abban, hogy ki tud pompásabb városházát és minél jobban rendben tartott várost építeni. A századfordulóra a nagyvárosok többségét parkosították, az utakat kikövezték, bevezették a gázt és a villanyt, rendbe hozták a csatornarendszereket.
A hadsereg
A régi monarchiák hadseregeit elvileg önkéntesekből toborozták, de ez már 16. században sem volt elegendő, így megkezdődött az újoncok kényszersorozása. Ez a teher azonban csak a szegényekre hárult, a nemesek és polgárok mentesültek alóla. A közkatonákból nem lehettek tisztek, a hadsereg szigorúan arisztokratikus elven nyugodott. A forradalmi Franciaországban már 1793-ban kimondták, hogy minden francia hadszolgálatra köteles. A restauráció ezt ugyan megszüntette, de nemsokára újból bevezette azzal a különbséggel, hogy módot adott helyettes állítására. Ezt a rendszert vette át azután Európa legtöbb országa. Poroszország fenntartotta az 1808-1813 között életbe lépett általános hadkötelezettség rendszerét, de a középiskolát végzetteknek módot adott az egyévi önkéntességre. Így a hadsereget "iskolává" tették, amelyen minden porosz fiatal keresztülment. Poroszország hadi sikerei arra ösztönözték a többi európai államot, hogy átvegyék ezt a rendszert. A nagy létszámú sorkatonaság ellátása, kiképzése tovább növelte az állam feladatait, jogkörét és befolyási lehetőségét a lakosság körében.
A közoktatás helyzete
A 19. századi Európában az állam folyamatosan harcolt az egyházakkal az oktatás ellenőrzéséért, mivel azok igencsak ragaszkodtak a középkor folyamán megszerzett monopóliumaikhoz. Ezen a területen a legsikeresebb a német és a francia állam volt: viszonylag hamar elterjedt az állami oktatás. Az alsó fokú iskolák hatékonyságát mutatja, hogy e két országban a századfordulóra már csupán a lakosság 3 %-a nem tudott írni-olvasni. Az alsó fokú oktatás általánossá tételét a gazdaság, a társadalom és a hadsereg egyaránt igényelte. Minden országnak hazafias érzelmű népességre volt szüksége, az erre nevelés legjobb eszköze pedig az állami befolyás alatt lévő iskolarendszer és a kötelező katonai szolgálat volt. A tömegek megjelenése a politikában országos méretű, rendszeres információáramlást teremtett az állami vezetés és az állampolgárok között. Ehhez pedig sajtóra és olvasni tudó lakosságra volt szükség.
A gyárak világa
A gyári reformok területén Nagy-Britannia járt az élen. Már a 19. század elején törvényben korlátozták a textilüzemekben foglalkoztatott gyermekek munkaóráit, 1833-ban pedig felügyelőséget hoztak létre a kilenc évnél fiatalabb gyermekek foglalkoztatási tilalmának ellenőrzésére. A parlament 1847-ben elfogadta a tízórás munkanapot, majd a későbbiekben is gyakran hozott a munkaidőt és a gyári körülményeket szabályozó törvényeket. 1870 után a többi európai országban is követték az angol példát, és 1914-re mindenhol - Oroszországot és a balkáni államokat leszámítva - voltak gyári rendszabályok, amelyek érvényesítéséről az állam gondoskodott.
A társadalombiztosítás rendszere
Az állam legközvetlenebb módon a kötelező biztosítás bevezetésével avatkozott be polgárai életébe. A mintát Németország adta, ahol 1882-re a munkásokat kötelezően biztosították betegség és baleset ellen, hét évvel később pedig bevezették a nyugdíjat. A pénz mindehhez a munkáltatóktól és a munkavállalóktól származott, állami támogatással kiegészítve.
A 19. század kormányzati forradalma
Ily módon az állam tevékenysége jelentősen kibővült. Gyakran emlegetik ezt a jelenséget a "19. század kormányzati forradalmaként", amely két fontos következménnyel járt. Egyrészt az európai államok hivatali apparátusa hatalmas mértékben megnőtt, másrészt új adórendszert vezettek be a kibővült állami tevékenység költségeinek fedezésére. A jövedelemadó és az -újonnan bevezetett - öröklési adó egyaránt progresszíven emelkedett, azaz minél több volt a jövedelem, annál több adót kellett fizetni. Az így nyert bevételeket tovább növelték a szintén fontos bevételi forrást jelentő vámok, így az állam képes volt ellátni megnövekedett feladatait.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
