Martin Luther vallásújító tanait a Svájcban élő Ulrich Zwingli fejlesztette tovább. Munkáját halála után a francia származású Kálvin János (Jean Calvin 1509-1564) folytatta. Szerintük az üdvöz ülés nem csak az egyháztól független, hanem magától az egyéntől, annak cselekedeteitől és szándékaitól is. Isten ugyanis mindenkiről már születése előtt eleve eldöntötte hogy a mennyországba vagy a pokolba rendelte (ez az eleve elrendelés, a predesztináció tana). Az emberek ezt nem befolyásolhatják, legfeljebb bizonyosságot szerezhetnek afelől, hogy a kivála sztottak közé tartoznak. Ilyen bizonyság a Szentírás parancsainak megfelelő, önmegtartóztató életvitel, sőt, a kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalkozások terén elért siker is. A katolikusokkal szemben tehát szerintük nem hogy üldözendő, de egyenesen üdvös az uzsora, de - szemben a katolikus egyház gyakorlatával - elítélték a fényűzést. A pénzt szaporítani kell, de tilos elkölteni, vagyis befektethető tőkévé kell halmozni. A kálvinizmus a vállalkozók, polgárok ideológiája lett, s maga is lendületet adott a vállalkozások beindításához. A svájci (helvét) irányzat is elismerte a keresztség és úrvacsora szentségét, de elvetette a misét, mert úgy tartotta, hogy a bor és ostya csak szimbolizálja Krisztus testét, de nem azonos azzal. (Márpedig a mise szertartásának lényege a bor és ostya - oltáriszentség - átlényegülése.) Kálvin azt is hirdette, hogy a zsarnok uralkodóval szemben a magánembereknek nem, de a nép által megbízott intézményeknek kötelességük fellépni, akár fegyveresen is. A két nagy protestáns irányzat (protestáns = tiltakozó, 1529-ben Luther hívei tiltakoztak a speyeri birodalmi gyűlésen, egy döntés ellen), megpróbált közelíteni egymáshoz, de számos teológiai kérdésben (főleg az úrvacsora és a predesztináció értelme zésében) nem tudtak megegyezni. Így a svájciak is külön egyházat (református) építettek ki. Ebben az egyházkerületeket a svájci kantonok szövetségének mintájára a lelkészek és polgárok közül demokratikusan választott presbitérium irányította, fejedelmi, földesúri beleszólás nélkül. A lelkészeket is maguk választották. Templomaikban freskók, festett oltárképek nincsenek. Mise helyett prédikációból és éneklésből álló istentiszteleteket tartanak, melyekhez áldozás - úrvacsora - csak az év meghatározott napjain csatlakozik. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Ke let-Magyarországon és Skóciában lett meghatározó felekezet. Hatással volt Dél-Franciaországban, ezeket a kálvinistákat hugenottáknak hívták. Az Angliában a 16. század második felében kialakuló anglikán irányzat a két protestáns vallás sajátos ötvözete volt. A következetes angol kálvinistákat, akik meg akarták tisztítani az egyházat a katolikus maradványoktól, a dogmák helyett pedig a személyes hitre, erkölcsi tisztaságra helyezték a hangsúlyt, puritánoknak nevezik. A puritanizmus más országokban is fellépett a református egyházon belüli katolikus maradványok ellen. (A kálvini egyház helyenként eltérő szervezetű volt, és a predesztináció tanát sem vallották mindenütt és mindig olyan végletes formában, mint maga Kálvin.)