Az állami társadalmi szerepvállalás azon válfaja, amelyben az állam feladatául tűzi ki, hogy gondoskodni fog lakosainak életszínvonaláról, biztonságáról és jólétéről. Egyben az állam kötelezi magát, hogy gondoskodni fog a szabad munkavégzésről, a különböző szociális biztosításokról, valamint az egészségügy, az iskolaügy és a kultúra fejlődéséről.

Az adott ország minden állampolgárára korlátozások nélkül kiterjesztett szavazati jog. Az I. világháború előtt az általánosba még nem értették bele a nők választójogát, 1918 után azonban már több országban kiterjesztették a nőkre is a követeléseket.

A társadalombiztosítási rendszer része. Megjelenése összefügg a 19. században megfigyelhető demográfiai változásokkal, a meghosszabbodó várható élettartammal, a hagyományos társadalom-modellek (többgenerációs családok együttélése) felbomlásával. Az öngondoskodás egyik formája a nyugdíj, amelynek lényege, hogy az aktív, kereső korban összegyűjtött anyagi javakból a nyugdíjba vonuló fenn tudja tartani magát, biztos jövedelme legyen. Az állam által szervezett szociális rendszerek létrehozását részben a szociális és munkásmozgalmak, szakszervezetek kényszerítik ki, részben a 19. század második felében kialakuló gondoskodó állam modelljével függ össze. Az európai modell a Bismarck német kancellár által kidolgoztatott rendszeren alapul, és az 1880-as években jött létre. Magyarországon az első nyugdíjpénztári törvényt 1875-ben fogadták el, az állami alkalmazottak számára kötelező nyugdíjbiztosítás bevezetésére pedig 1928-ban került sor.

A polgári államok törekvése volt a 19. század második felétől, hogy az állampolgárok adatainak kezelését, a hatósági nyilvántartást már ne az egyházi intézmények végezzék, hanem az állami hivatalok. A születési, házassági és halotti anyakönyvezés így a helyi közigazgatási szervek feladata lett. Magyarországon 1894-ben szavazta meg az állami anyakönyvezésre vonatkozó törvényt az országgyűlés, s 1895-től kötelező érvényű.

Szabad egyének, önkéntes társulási formák alkotta társadalom, amely az állammal együtt, de attól függetlenül vesz részt a politikai rendszer működtetésében. Kialakulása a természetjog és a társadalmi szerződés felvilágosodáskori társadalomfelfogására vezethető vissza.

Minden olyan tevékenység, amely az ember járványos, élelmiszer-eredetű és környezeti eredetű betegségeinek megelőzését, leküzdését szolgálja. A közegészségügy első elemei a felvilágosodás idején jelentek meg, Magyarországon pl. Mária Terézia rendeletei nyomán. Az állam feladatai közé azonban csak a 19. század második felétől számították.

Olyan állam, ahol érvényesül a népszuverenitás, a szabadságjogok, a politikai és jogi egyenlőség, megszűnnek a feudális tulajdonviszonyok, s helyette a kötöttségek nélküli magántulajdon a jellemző. Szétválasztja az egyházat és az államot, a hatalom legitimitása a választáson, a népképviseleten alapszik. A polgári állam jogállam, ami egyfelől biztosítja a polgárok jogainak védelmét, nem szól bele az életükbe, másfelől a jogrendszernek szánt döntő szerepet a hatalmi ágak szervezetrendszerének kialakításában, elválasztásában és kölcsönös ellenőrzésében. A modern államok Nyugat-Európában a polgári forradalmak következtében jöttek létre.

Az ipari forradalom következtében a termelés ciklikus jellegű, hiszen a föllendülés éveit hosszabb-rövidebb visszaesések követték.

Általános fizikai fogalom elektromos töltések jelenlétéhez, mozgásához, hatásaihoz kapcsolódó jelenségek leírására.

Általános értelemben kiváltságos, uralkodó helyzetet jelent. A közgazdaságtan szerint olyan helyzet, ami egy áru vagy árucsoport piacra vitelében kizárólagosságot jelent egy cégnek, embernek.

A vasérc feldolgozásának egyik módja. A nyersvas feldolgozása során eltávolítják a felesleges kísérőelemeket (pl. szén, foszfor, kén stb.) és ötvözik a végtermék feldolgozását könnyítő vagy a felhasználását segítő elemekkel. Az acélgyártás a modern ipar alapvető ága, hiszen az acél az egyik legfontosabb nyersanyag.

Olyan szerkezet, amely repülésre képes.

Nagy embertömegek szállítását végző szolgáltatások összefoglalóan. A tömegközlekedés eszközei: autóbusz, vasút, villamos, trolibusz, metró.

Különböző, általában tömegigényeket kielégítő termékeket árusító hely. Más megfogalmazásban a kiskereskedelem nagyüzemi formája.

A társadalom hierarchiájában középen elhelyezkedő társadalmi csoportok összefoglaló neve, a munkaképes lakosság jelentős hányada ide tartozik. Az értelmiségieket, a közalkalmazottak egyes csoportjait, az iparban és a szolgáltató szektorokban találhatók a képviselői elsősorban.

Jogi és társadalmi egyenjogúság, ill. függő helyzetből való felszabadulás.

Az élet külső formáit, a társas érintkezést, az öltözködés módját irányító és koronként változó szokások összessége, rendszere.

Nemzetközi Munkásszövetség, ezen a néven három szervezet működött. Az I. Internacionálé: 1864-ben ült össze Londonban, a II. Internacionálé 1889. július 14-én Párizsban, a III. Internacionálé (Komintern) pedig 1919-ben jött létre Moszkvában. A III. Internacionálé 1943-ban oszlott fel.

(1814-1876) Orosz származású anarchista forradalmár. A szabad spontaeitás híve volt, meghirdette a szent lázadást minden elnyomás és kizsákmányolás ellen, hiszen az államot és a vallást is az embert leigázó hatalmaknak tartotta. Ezzel együtt elutasította a szervezett munkáspártokat is, elvetette a munkásmozgalom egységes ideológiájának szükségességét, mert ezekben szintén a másként gondolkodók elnyomásának eszközét látta.

Engels így nevezte a marxista tanokat, a marxizmus ideológiáját, amivel azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy a korábbi szocialista nézetekkel szemben az övék tudományos alapokon nyugvó rendszer.

Karl Marx és Friedrich Engels közös munkája, amelyben 1848 februárjában összefoglalták a kommunista mozgalom legfőbb gazdasági, társadalmi és politikai céljait, az osztálynélküli társadalom létrejöttéhez vezető forradalom bekövetkeztét.

Magát forradalminak valló, számos ellentmondásos irányzatra tagolódó ideológiai és politikai irányzat, amely a társadalmi bajok legfőbb okának és a társadalmi haladás legfőbb akadályozójának az államot, a politikai hatalom tekintélyelvűségét tartja. Következésképpen tagad mindenfajta államhatalmat és az „egyén felszabadulását'” az „egyén abszolút szabadságát'” hirdeti. A szervezett harc helyett a lázadást, az egyéni terrort, az elszigetelt akciókat hirdeti. A 19. század közepén alakult ki főleg azokban az országokban (Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc), amelyek népességében magas volt a városi kispolgárság aránya és jelentős talaj- és egzisztenciavesztett tömeg létezett.

Eszmerendszer, amely szerint a főhatalmat a proletariátus diktatúrája képviselőinek kell gyakorolniuk. Ők a hivatásos forradalmárok. A bolsevizmus ideológiáját Lenin dolgozta ki.

(1860-1904) Politikus, író, a zsidó állam megálmodója, a cionista mozgalom alapítója. Budapesten neológ zsidó légkörben nőtt fel, Bécsben tanult az egyetemen. Párizsban tartózkodott újságíróként, amikor a Dreyfus-per zajlott, s az akkor erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmus hatására tett javaslatot arra, hogy a világ különböző részein élő zsidók térjenek vissza Palesztinába, az ősi hazába.

A katolikus egyház 21. (más számozás szerint 20.) zsinata, melyet IX. Pius pápa hívott össze 1869-ben azért, hogy megerősítse az egyházat a 19. században egyre inkább erősödő vallásellenes és antiklerikális nézetekkel szemben. A zsinati határozatok többek között kárhoztatták a panteisztikus, naturalisztikus és racionalisztikus tévelygéseket, s kimondták a pápai csalhatatlanság elvét.

Más néven pápai tévedhetetlenség. Az I. vatikáni zsinat (1869-1870) mondta ki a dogmát , aminek értelmében a csalatkozhatatlanság akkor áll fenn, ha a pápa a katolikus egyház fejeként és legfőbb tantójaként tesz megváltoztathatatlannak szánt, s minden hívőre vonatkozó, a Bibliában és az egyházi hithagyományban foglaltakkal megegyező kijelentést, amely csak hitbéli kérdésre vagy erkölcsi tanításra vonatkozhat.

1878 és 1903 között római pápa. Őt tartják az első modern pápának, aki legfontosabb céljának azt tartotta, hogy az egyház képes legyen reagálni a 19. század második felének technikai és társadalmi kérdéseire, kihívásaira, különösen érzékenyen reagált a kor szociális problémáira. Ő adta ki a Rerum Novarum című enciklikát (1891), innen eredeztetik a keresztényszocializmus születését.