(1625-1649) Angol és skót király. A parlament háttérbe szorításával, abszolutisztikus módon kormányzott egészen 1640-ig, amikor a skót felkelés miatt kénytelen volt összehívni az adók megszavazására jogosult parlamentet. Hatalmának korlátozásába nem tudott belenyugodnai, ezért 1642-ben kirobbant a polgárháború. I. Károly kezdeti sikerek után több jelentős vereséget szenvedett a vasbordájúnak is nevezett independens haderőtől. 1648-ban fogságba esett és 1649-ben a parlament halálra ítélte. Az ítéletet végre is hajtották.

1628-ban az angol parlament két háza ezt a kérvényt ill. tiltakozó petíciót nyújtotta be I. Károlynak, amelyben a parlament régi, a király által figyelmen kívül hagyott jogait erősítette meg.

1637-ben tört ki az Angliával perszonálunióban álló Skóciában, aminek elsődleges oka az anglikán egyház fejeként is működő I. Károly király és a presbiteriánus skótok vallási jellegű konfliktusa volt. Mivel a királyi haderő nem tudta felszámolni a felkelést, ezért I. Károly 1640-ben kénytelen volt összehívni az angol parlamentet.

A skót felkelés miatt összehívott rövid parlament feloszlatása (1640) után I. Károly, a háborút folytatása érdekében, 1640 őszén újra összehívta a parlamentet (amely 1653-ig együtt is maradt). A korábbi problémákból okulva a parlament deklarálta azt a jogát, hogy feloszlatni csak saját döntése alapján lehet. Ezután megbomlott a korábbi egység a parlamenten belül, s ez 1648-ban (Cromwell Londonba való bevonulásakor) azt eredményezte, hogy a presbiteriánusokat eltávolították a parlamentből (csonka parlament). 1653-ban Cromwell feloszlatta a hosszú parlamentet, és bevezette a lordprotectori rendszert (valójában katonai diktatúrát).

Olyan vámok, amelyeket az import visszaszorítására, és ezáltal a hazai ipar vagy mezőgazdaság fejlesztése érdekében vezetnek be.

A törvényes rendelkezések szerint létrehozott, kiképzett és fenntartott fegyveres erő. A katonai szolgálat teljesítése történhet sorozással, de önkéntes haderő kiképzésével is.

Francia város a mai Párizs agglomerációjában. Az itteni vadászkastélyt XIV. Lajos uralkodása idején építették át, így jött létre egy kastélykomplexum, 1789-ig a francia királyok székhelye.

1700-ban kihalt a Habsburgok spanyol ága. XIV. Lajos francia király egy már korábban II. Károly spanyol királlyal megkötött öröklési szerződésre hivatkozva szerette volna megszerezni a spanyol trónt unokája számára. Ezt az öröklési jogot az osztrák Habsburgok nem ismerték el, így kirobbant az 1701 és 1713 között zajló háború, amelyben euróoai hatalmai is bekapcsolódtak. A háború végül kompromisszummal zárult: a spanyol trón a Bourbonoké lett, de nem egyesíthették Franciaországgal. Az osztrák Habsburg Birodalmat pedig területekkel kárpótolták.

(1643-1715) Francia király, a "Napkirály". Az ő uralkodása idején épült ki az abszolutizmus rendszere. Hódító politikájával, fényűző udvartartásával, a hatalmas építkezésekkel (Versailles) hatalmának fényét és nagyságát akarta kifejezni. A központi hatalmát hódításokra próbálta kihasználni, ám ezek nem mind jártak sikerrel. Az 1701 és 1714 között zajló spanyol örökösödési háború teljesen kimerítette a francia kincstárat.

A francia nemesség egyik csoportja. Polgári származásúak voltak, hivatali rangot vagy feudális címet vásároltak, így nemesek lettek és mentesültek az adófizetés alól.

XIII. majd XIV. Lajos francia király uralkodása alatt működő hivatali rendszer, az abszolút királyi hatalom akaratának, rendeleteinek helyi végrehajtója, teljhatalmú tisztviselő.

A francia nemzeti egyház, amelyet I. Ferenc nyomására a pápa 1516-ban szentesített. A Franciaországban befizetett egyházi adók közül csak a püspökségek és az apátságok éves jövedelme illette meg a Szentszéket, de ez a változás nem érintette a pápai hatalom elismerését. Később XIV. Lajos igényt tartott már arra is, hogy országa főpapjait ő nevezhesse ki, s ezzel bár nem tagadta meg a pápai főséget, azt mindenképp biztosítani akarta, hogy országa főpapjai ne forduljanak vele szembe. XIV. Lajos ezzel gyakorlatilag önmagát nyilvánította a nemzeti egyház fejének, a pápai szék hatáskörét a teológiai kérdések tisztázására akarta korlátozni Törekvései nem hozták meg a várt eredményeket.

Franciaországban a született nemesség elnevezésére használt kifejezés.

Franciaországban, az abszolutizmus fénykorában XIV. Lajos pénzügyminisztere, Colbert által kidolgozott gazdaságpolitika neve. Hívei arra törekedtek, hogy a nemesfémet az országba hozzák, kivitelét pedig megakadályozzák. Colbert szerint ugyanis az ország gazdagsága nem elsősorban a termelésből, hanem a kereskedelemből származik. A merkantilisták e cél érdekében tartották fontosnak az államgazdasági beavatkozását, irányító szerepét. A külföldi árukat védővámokkal tartották távol (import csökkentése), a hazai ipart kölcsönökkel támogatták (export növelése). Külföldi mesterembereket, vállalkozókat csábítottak az országba, féltve őrzött gyártási titkokat "loptak el". A merkantilista politika a középkori városi keretből kilépve az egységes nemzetgazdaság kialakítása felé tette meg az első lépéseket, és kedvezett a polgárság megerősödésének.

Az orosz ortodox teológia egyik alaptétele, eszerint az ókori Római Birodalom bukásával az "első Róma" elveszítette a kereszténységben vezető szerepét. A "második Rómának" Konstantinápolyt nevezték, amely azonban 1453-ban török kézre került, és így Moszkvára, a "harmadik Rómára" szállt az egyetemes kereszténység vezetése.

1462 és 1505 között moszkvai nagyfejedelem, majd az orosz államok (pl. Novgorod, Jaroszlav, Rosztov) meghódításával ill. megszerzésével felvette a minden oroszok ura címet is. A Rurik-dinasztia tagja. A tatár megosztottságot kihasználva 1480-ban kimondta a függetlenséget, de igyekezett jó viszonyt ápolni a tatár kánságokkal. 1497-ben kiadott törvényeivel megpróbálta az irányítása alá tartozó, jelentősen megnövekedett terület jogrendjét egységesíteni. Az újonnan meghódított és a III. Iván uralma elleni lázadóktól elkobzott földek jelentős részét az uralkodó katonai szolgálat fejében adományozta el (pomesztye). III. Iván diplomáciai kapcsolatokat épített ki Velencével, Genovával éppúgy, mint a Magyar Királysággal vagy az Oszmán-Török Birodalommal. Mivel második felesége a bizánci Palaiologosz dinasztia utolsó tagja volt, így III. Iván utódai jogot formáltak a császári (cári) címre.

Katonailag szervezett szabad telepesekből álló társadalmi réteg Lengyelországban és Oroszországban. A feudális kötöttségek miatt Közép-Oroszországból délre költöztek, ahol szabad földeket kaptak és katonai szolgálat fejében egyéb kiváltságokkal is rendelkeztek (pl. saját elöljáró választása, katonai önkormányzat működtetése). A 16. században a lengyel állam kiterjesztette hatalmát a kozákok felett, ám amikor a 17. században az önkormányzatot megpróbálták korlátozni, akkor a kozákok Bogdán Hmelnyickij vezetésével újra Oroszországhoz csatlakoztak (1648). A 19. század során veszítették el végleg kiváltságaikat.

A feudális nagyúr, főnemes neve Oroszországban (és Romániában). A 10. századtól kezdve találkozhatunk a forrásokban az elnevezéssel. A 11–14. században közvetlenül a fejedelmektől függtek, és ezért érdekük volt a fejedelmi hatalom támogatása. A bojárokból alakult ki a fejedelmek tanácsadó testülete, a bojárduma. A megerősödő központi hatalom igyekezett őket háttérbe szorítani, s helyettük a katonai vagy hivatali szolgálatot teljesítő nemességre támaszkodott.

Tanácskozó testület, a moszkvai fejedelmek, majd a cárok mellett működő, bojárokból álló tanács. A 15. században állandó hivatalos tanácskozó testületté vált. IV. Iván (1547–1584) uralkodása idején újraszervezte a közigazgatást és létrehozta a „kiválasztottak dumáját”, ami a központi és helyi tanácskozószervek elnevezése volt. 1711-ben Nagy Péter reformja következtében a szenátus vette át a helyét.

Oroszország külső, kevésbé termékeny vagy nehezebben megközelíthető területei. Ezeket a földbirtokokat IV. Iván orosz cár a hatalmát veszélyeztető bojároknak osztotta ki, miután elvette korábbi birtokaikat. (A központi területek neve: opricsnyina.) A zemscsina irányítását a cár átengedte a bojároknak, ő maga csak a legfontosabb ügyekben befolyásolta a döntéseket.

A korai feudalizmusra jellemző önellátó gazdálkodás. Ebben az időszakban az önellátásra rendezkedtek be, és csak nagyon keveset termeltek piacra. Az uradalom - a luxuscikkeket leszámítva, amely amúgy is nagyon kevesek kiváltsága volt - szinte minden mezőgazdasági és ipari terméket helyben állított elő.

1682 és 1725 között uralkodó orosz cár. Célja az ország modernizálása volt, s ezt erőszaktól sem visszariadva próbálta keresztülvinni államában. Jelentős területeket hódított meg a svédekkel és a törökökkel vívott csatákban.

Általánosságban az orosz cároktól függő, az ország fejlettebb, a központhoz közelebbi és a gazdagabb északi területein található földbirtokok. IV. Rettegett Iván 1565-ben saját hatalmának megerősítése érdekében ezekre a földekre telepítette a neki katonai és hivatali szolgálattal tartozó opricsnyikokat, míg a többi birtokos és a bojárok a külső részeken kaptak birtokokat (zemscsina). A rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így már 1573-ban felszámolták.

(1533/1547-1584) 1533-tól a Moszkvai Nagyfejedelemség és ezzel Oroszország ura, 1547-ben koronázták cárrá. A Rurik-dinasztia tagja. Mellékneve: Rettenetes vagy Rettegett utal arra, hogy hatalmát kíméletlen módszerekkel tartotta fenn. Állama irányítását centralizálta, despotikus rendszere a bojárokkal szemben a kisnemességre támaszkodott (opricsnyina). A tatároktól jelentős területeket szerzett, a Baltikumért vívott harcban azonban alulmaradt Báthori István lengyel királlyal szemben.

A 16. században a nemesség és a jobbágyság között elhelyezkedő, az állandósuló háborúk hatására létrejövő társadalmi réteg. A török elleni harcokra szerveződött hivatásos katonaság tagjai általában birtokukat vesztő nemesek, jobbágyok, végvári vitézek voltak. 1670-től, ill. a 18. század elején a Habsburgok a végvári vitézek nagy részét menesztették, s a jobbágyi sorba próbálták süllyeszteni. Az ugyanebben az időben megjelenő hajdúk egy része beleolvadt ebbe a rendbe.

Kivándorlás, amelyre sor kerülhet politikai, gazdasági vagy vallási okokból is.

(1676-1735) Magyar főúr, magyar és erdélyi fejedelem. Az 1703-ban kitört felkelés élére állt, bízva abban, hogy a spanyol örökösödési háború miatt kétfrontos harcra kényszerülő Habsburgokkal szemben eredményt érhet el, az ország önállóvá válhat. E számítása azonban nem vált valóra, mert 1704-től a franciák visszaszorultak, így nem tudtak a magyaroknak jelentős segítséget nyújtani. Ennek ellenére a könnyűlovas harcmodor sikereket hozott a szabadságharc első éveiben. 1705-ben Rákóczit a szécsényi országgyűlés Magyarország vezérlő fejedelmévé választotta. Amikor 1707-ben az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburgok trónfosztását, Rákóczi mindent megtett azért, hogy a trónra olyan uralkodó kerüljön, aki jelentős segítséget is adhat a magyar rendeknek a függetlenség megőrzésében. Számításai azonban nem váltak valóra, a szabadságharc végül elbukott. Bár Rákóczira is vonatkozott a szatmári békében (1711) megfogalmazott amnesztia, ő ezt nem fogadta el és először Franciaországban, majd Törökországban élt. Rodostóban halt meg.

Magyarországon az 1687-es pozsonyi országgyűlésen fogadták el a rendek a Habsburgok örökös királyságát, vagyis azt, hogy a trón a Habsburg családban öröklődik, a magyar nemesség pedig lemond a királyválasztás valamint az Aranybullában megfogalmazott ellenentesültek az

1703 augusztusában II. Rákóczi Ferenc adta ki azért, hogy egyrészt a katonának álló jobbágyokat mentesítse a földesúri terhek alól, másrészt a többi jobbágy terheit a szokásos mértékek szerint szabályozza.

1705-1711 között magyar király és német-római császár. Uralkodása alatt zajlott a spanyol örökösödési háború és a Rákóczi-szabadságharc. Az ónodi országgyűlésen a magyar rendek őt fosztották meg a magyar királyi címétől, s mondták ki a Habsburok trónfosztását.

II. Rákóczi Ferenc 1703-as kiáltványa, amiben a felkeléshez való csatlakozásra szólított fel.

Hadiesemények során a visszaszerzett vagy visszafoglalt javakért adott ellenszolgáltatás. A magyar történelemben fegyverváltság szedésére a török kiűzése után került sor, amikor a magyar nemeseknek kellett visszafoglalt birtokaik értékének 10 %-át a bécsi kincstárba kellett fizetniük.

Más néven: Felső-Magyarországi Fejedelemség. 1682-ben jött létre az erdélyi határtól a Garam folyóig húzódó területen Thököly Imre vezetésével és a török támogatásával. Thököly lépését az tette lehetővé, hogy amikor elvette Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét, akkor az így megszerzett óriási birtokok növelték anyagi lehetőségeit, másrészt pedig Kassa elfoglalásával ellenőrzése alá vonta a Felvidék kormányszervét, a szepesi kamarát. Bár a szultán évi 40 ezer tallér adó fejében királyi címet adott neki, Thököly azonban csak a Felső-Magyarország fejedelme címet használta. A Fejedelemség 1685-ig állt fenn, ekkor a török ellen folytatott hadműveletek sikerei következtében összeomlott.

Közkegyelem, közbocsánat valamely bűncselekményfajta minden elkövetőjének megadott, jogszabályba is foglalt kegyelem.

Török ill. erdélyi támogatással a Habsburgok ellen küzdő felkelők a 17. század utolsó évtizedeiben, 1679-től kurucoknak nevezik őket.

1690-ben kiadott (1691-ben megerősített) rendelet, amelyben I. Lipót Erdély jogállását és belpolitikai rendszerét rögzítette. A rendi önkormányzatot nem szüntette meg, de a fejedelem helyett a bécsi udvari kancellária felügyelete alá tartozó gubernium (helytartótanács) vette át a kormányzást. Erdély élén az uralkodó által kinevezett gubernátor (főkormányzó) állt.

Más néven Neoacquistica Commissio. 1690-ben, I. Lipót rendelete értelmében a törököktől visszafoglalt magyarországi területeken a birtokviszonyok rendezése érdekében létrehozott szervezet. A magyar birtokosoknak e bizottság előtt kellett bizonyítaniuk tulajdonjogukat. A magyar nemesek közül sokan nem tudták a birtokjogot kétséget kizáróan, hitelesnek tekintett okmányok alapján bizonyítani, az így az udvar kezelésébe visszakerülő birtokokat az uralkodó saját híveinek adományozta. Bár a bizottság működése a Rákóczi-szabadságharc kitöréséhez vezető magyar sérelmek egyike, csak az 1740-es években, Mária Terézia rendeletei alapján szűnt meg.