A százéves háborúban elszenvedett vereség után tört ki Angliában (1455–1485). A polgárháború két uralkodócsalád, a York és a Lancaster között zajlott a hatalomért. A trónt végül a Tudorok szerezték meg (VII. Henrik).

Angol gazdasági társaság, amit 1554-ben azzal a céllal alapítottak, hogy az orosz területekkel és Közép-Ázsiával kereskedelmi kapcsolatot alakítson ki és működtessen. Részvénytársasági formában jött létre.

1509 és 1547 között Anglia királya. A rózsák háborúja néven ismert angol polgárháború után a királyi hatalmat megszilárdító VII. Henrik fiaként folytatta apja központosító politikáját. Az ő uralkodása alatt jött létre az anglikán egyház, aminek VIII. Henrik, ill. azóta a mindenkori angol uralkodó a feje.

1558 és 1603 között Anglia és Írország királynője. Apja VIII. Henrik angol király volt. Az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója, akinek vezetésével országa tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált.

1610 és 1643 között Franciaország és Navarra királya. A Bourbon-dinasztia az apjával, IV. Henrikkel került a francia trónra. Apja reformjait követve egy erős Franciaország megteremtése volt a célja, ezért egyrészt fellépett a számára a megosztottságot jelképező hugenottákkal szemben, valamint 1614-től nem hívták össze az országos rendi gyűlést. 1624-től korábbi tanácsadója, Richelieu bíboros államminiszterként kormányzott helyette.

Az államtanács tagja, általános politikai feladatokat lát el (háború és béke kérdése, diplomáciai tárgyalások, szövetségi kapcsolatok kialakítása) anélkül, hogy valamilyen konkrét (gazdasági, közigazgatási, igazságszolgáltatási) ügyben döntene, azaz nem irányít külön minisztériumot.

IV. Bourbon Henrik francia király 1598-ban Nantes-ban kiadott türelmi rendelete. Hivatalos vallásnak ismerte el a katolikus vallást, emellett azonban szabad vallásgyakorlatot biztosított a hugenottáknak megyénként két helyen, engedélyezte számukra 25. 000 főnyi hadsereg fenntartását és kb. 200 vár birtoklását. A hugenották akadály nélkül viselhettek hivatalt, papjaik kiadásait részben az állam fedezte. A ediktum tette lehetővé a vallásháborúk lezárását Franciaországban. A kiváltságokat 1629-ben XIII. Lajos törölte el, XIV. Lajos pedig 1685-ben visszavonta a hugenották szabad vallásgyakorlatára vonatkozó pontokat (is).

A késő középkorban az angol paraszt és kisbirtokos megjelölése, később bérlőt is jelentett. A 18. század végétől a szabadparaszti tulajdon eltűnésével csak bérlőt jelent. Jelentős földbirtokuk volt.

VIII. Henrik alapította angol nemzeti egyház. Az 1534-ben kiadott Act of Supremacy (egyházfőségi rendelet) kimondta, hogy az "angliai egyház kizárólagos feje" a mindenkori angol király. Kezdetben az anglikanizmus egy szakadár katolikus mozgalom, hiszen szertartásaiban és felépítésében (püspöki, érseki rendszer, feje canterbury érsek) teljesen, de kezdetben tanrendszerében is római katolikus maradt. A protestáns eszmék csak nagyon lassan tudtak beszivárogni, így a 16-17. századi anglikán reformáció mintegy középútnak tekinthető a katolicizmus és a protestantizmus között.

1600-ban angol kereskedők alapították, hamarosan saját hadiflottát és hadsereget szerelt fel. A 17. század végén megszerezte Indiában Bombayt, Madrast, Calcuttát, majd a francia és holland társaságokkal vívott harcok közepette leverve a lakosság ellenállását fokozatosan kiterjesztette a brit uralmat egész Indiára. A 17–18. században a kíméletlen gyarmatosítás révén a társaság óriási értékeket szállított ki az országból. 1773-ban a brit kormány korlátozta a társaság jogkörét. 1813-ban megszüntették a társaság monopóliumát. A szipoj-felkelés (1857–1859) hatására az angolok feloszlatták a társaságot.

A középkori Európaban az egyik legfejlettebb gazdasági és kulturális központ a mai Benelux államok és észak-Franciaország területén. A 15. század végén házasságkötés révén került a Habsburg dinasztia uralma alá.

1618 és 1648 között zajló nagy európai háború, amely eredetileg a protestáns hatalmak és a Habsburgok vezette katolikus hatalmak között tört ki. 1635-től a katolikus Franciaország is csatlakozott a Habsburgok elleni harchoz. A háború a Habsburgok vereségével végződött.

Más néven felségárulási perek, amelyeket I. Rudolf kezdeményezett magyar főurak ellen a tizenötéves háború végén. Az - egyébként törvénytelenül - elítélteket fő- és jószágvesztésre ítélték. Ilyen pert indítottak Bocskai István ellen is.

1593 és 1606 között Magyarország területén zajló háború a Habsburg és a török között. 1595-ben Erdély is csatlakozott a török elleni háborúhoz. A háború elhúzódása jelentős károkat okozott a magyar lakosságnak. A háború alatt tört ki a Bocskai-szabadságharc is. A török-Habsburg konfliktust 1606-ban a zsitvatoroki béke zárta a status quo alapján.

(1557 - 1606) 1605-től Erdély és Magyarország fejedelme, az 1604 és 1606 között zajló, első Habsburg-ellenes felkelés vezetője. A katonai győzelmeket hozó felkelést lezáró bécsi békében jelentős engedményekre kényszerítette a Habsburgokat.

15. század végétől, a szarvasmarha-kivitel fejlődésével kialakult az élő állatokat külföldre kísérő fegyveres marhapásztor, neve is a "hajtó", "hajdó" szavakból ered. A török háborúk idején lovas katonai szolgálatot teljesítettek. Voltak közöttük szökött jobbágyok, de földjüket vesztett nemesek is.

(1583-1645) A protestáns családból származó ifjú a bécsi jezsuták hatására katolizált, emiatt családja szembefordult vele. Szerencsés házasságai jelentős vagyonhoz és befolyáshoz juttatták. II. Mátyás támogatta karrierjét, így először főispán, majd 1618 és 1622 között főudvarmester volt. II. Ferdinánd uralkodása idején lett kamarás, majd 1622 és 1625 között országbíró. 1625-ben az egyébként protestáns többségű magyar országgyűlés választotta nádornak. Támogatta a fiatal és tehetséges arisztokraták felemelkedését, akikből igyekezett Habsburg-párti, de Magyarország egyesítéséért és a rendi alkotmányért küzdő politikusokat nevelni. Az ellenreformáció egyik vezető alakja volt. Nem támogatta Bethlen Gábor és I. Rákóczi György törekvéseit, mert az Erdélyi Fejedelemséget a törökök előretolt bástyájának vélte.

1661-1690 között Erdély fejedelme, akit a török segített a trónra, ezért a porta hűbéreseként több hadjáratban is részt kellett vennie, mint pl. 1683-ban Bécs ostromakor. A török Magyarországról való kiűzését célzó hadjáratok során I. Lipót hadai elfoglalták Erdélyt, így Apafi behódolni kényszerült. Haláláig már csak formális hatalma volt Erdély felett.

1657-1705 között német-római császár, magyar király. Az ő uralkodását az abszolutisztikus törekvések jellemezték, bár taktikai okból a rendekkel kiegyezett, ha ezt a növekvő feszültség miatt fontosnak tartotta. (pl. Thököly-felkelés terjedésének megakadályozása) Az ő uralkodása alatt egyesült újra Magyarország, amikor a Szent Liga segítségével kiűzték a törököt a területről. 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc az uralkodása alatt felgyűlt sérelmek miatt tört ki.

1648 és 1660 között Erdély fejedelme, de Báthori István nyomdokain haladva a lengyel korona megszerzésére is törekedett. Több esetben folytatott hadjáratot Lengyelországban, a svédekkel szövetségben Varsót is elfoglalta, ám a trónt nem tudta megszerezni. Ráadásul a törökkel is szembekerült, a Porta hozzájárulását nem tudta megszerezni hódító terveihez. A budai pasa végül 1660-ban, a szászfenesi csatában szétszórta seregét, a fejedelem is az itt szerzett sérüléseibe halt bele.