A hódítások következtében átalakult a mezőgazdálkodás rendszere. A Kr. e. 3. századig döntően kisbirtokon folyt a gazdálkodás, főként kenyérgabonát, főzeléknövényeket és szőlőt termelve. Ezt egészítette ki az állattartás a legelők és makkos erdők közös használatával. A kisbirtokok tulajdonosai a valamikori plebejusokból és Itália - különböző jogállású - népeiből kerültek ki. Mivel ők adták a hadsereg gyalogságát, a háborúk következtében több időt töltöttek a harcmezőn, mint az otthoni földműveléssel. (Egyébként könnyebben meg is lehetett gazdagodni egy kis rablással és jó szerencsével, mint a kemény munkával.)

Az otthonmaradók nem igen bírták gazda nélkül a munkát, így fokozatosan elszegényedtek, földjüket átvették a közép- és nagybirtokosok. Sőt, a közfölddé (ager publicus) lett meghódított területekből korlátlan mennyiség állt rendelkezésükre birtokuk nagyobbítására. (Akadtak szép számmal ezer iugerum - 250 ha, azaz 250x10 ezer m2 - feletti birtokok.) Ezeken az ún. latifundiumokon nem szegény szabadokat foglalkoztattak, mert a katonai kötelezettségeik bármikor elszólíthatták őket, hanem rabszolgákkal műveltették. S rabszolgában, megint csak a hódítások következtében, nem volt hiány. (Itália kb. 4 milliónyi lakosának egyharmada - egynegyede lehetett a rabszolga, egy rabszolga ára kb. fél kiló ezüstnek, egy-kétezer sesteriusnak felelt meg.) Az újabb és újabb sikeres hadjáratok, a rabszolgasorba vetett hadifoglyok, a provinciák lakóinak milliói az olcsó munkaerő korlátlan tömegét jelentették. E folyamat eredményeként a Kr. e. 2. századtól a rabszolgamunkára alapuló közép- és nagybirtok vált uralkodóvá.

Megváltozott a birtokok termékszerkezete is. A fiatal világbirodalom fejlett mezőgazdasági termeléssel rendelkező földterületeket foglalt immár magába, így lehetővé vált az olcsó gabona behozatala. A birtokokról ennek következtében a gabonatermelés kiszorult, inkább piacra termelő szőlő-, olajültetvények, gyümölcsösök és kertek jellemezték ezeket.

Róma ipara, kereskedelme és pénzpiaca számára korlátlan lehetőségek kínálkoztak a hódítások következtében. Nem veszélyeztették a vetélytársak a vállalkozási, befektetési lehetőségeket, a kézműves termékek számára újabb és újabb piacokat szereztek. A gazdaság minden területén kecsegtető volt a gyors meggazdagodás esélye.