Egy ünnep története

Amikor a görögök betörtek a Szentélybe, megszentségtelenítettek ott minden olajat. S mihelyt a Hasmoneusok győzelmet arattak felettük, felkutatták az épületet, de csak egy kis korsó olajat találtak abból, ami a főpap pecsétjével volt lezárva. Márpedig ez legföljebb egy napra lett volna elegendő. Ám csoda történt és az nyolc napon át égett. A következő évben ünneppé emelték ezeket a napokat, hogy hálát és köszönetet mondjanak Istennek.

(Talmud, Sabbat 2/b)

A Holt-tengeri tekercsek

1947-ben a Holt-tenger melletti Qumrám barlangjaiban bukkantak rá az ún. Holt-tengeri tekercsekre. Ezek részben bibliai szövegeket tartalmaznak, részben az esszénusok közösségének liturgikus és szervezeti szabályait. Az esszénusok közösségének tagjai kivonultak a sivatagba és szigorú szabályok szerint éltek a Qumrám környéki barlangokban. Legfőbb feladatuknak a Messiás várását, eljövetelének segítését tartották. A legrégibb tekercsek a Kr. e. 2. században keletkeztek és Júdea római meghódításakor rejtették el ezeket a barlangokban. A kutatók egy része a kereszténység korai csíráját látja az esszénusok közösségében, sőt egyes feltételezések szerint Keresztelő Szent János is közéjük tartozott.

A Holt-tengeri tekercsek

Izrael és Júdea

Kr. e. 538-ban a perzsa Kürosz megszüntette a zsidóság babiloni fogságát és engedélyezte hazatérésüket Izrael földjére. Nem mindenki élt e lehetőséggel, nem szívesen hagyták ott üzleteiket, a szabadabb élet lehetőségét. Az ősi föld ezzel szemben lerombolt területet, hosszú vándorlást, és az ott élőkkel való csatározást jelentette. A Babilonból hazatért zsidók hozzáláttak a jeruzsálemi templom újjáépítéséhez. A templomot Kr. e. 515-ben avatták fel. Ezra, másnéven Ezdriás vagy Ezsdrás Kr. e. 458-ban a hazatérők második csoportjának élére állt, igyekezvén újjászervezni a közösséget és írásba foglalta a törvényeket.

Az Ószövetség

Az Ószövetségként ismert iratok a zsidó nép történetéhez kapcsolódó múltbéli szájhagyományok rendszerezéseként a Kr. e. 1 évezred második felében születettek meg. Nyelve héber, szemben az akkor használt arámi köznyelvvel. A szent könyveknek három csoportja van: a Törvény - Mózes öt könyve -, a Tóra a legnagyobb jelentőségű, mert ez tartalmazza az Isten által Mózesnek adott törvényeket és tudósít Izrael korai történetéről. A jeruzsálemi templom mellett a befalazott Tóra tekercs a zsidó összetartás záloga. A Tórát egészítik ki a próféták történetei és az ún. Iratok, amely néhány később keletkezett történeti könyvet foglal magába. A különböző egyházak nem egységesek az Ószövetség terjedelmének és könyvei számának megítélésben. (Az Ószövetség könyveinek régiségét bizonyítják az 1947-ben megtalált ún. Holttengeri Tekercsek.)

A zsidóság vallási törvényei

A zsidóság törvényeinek és szokásainak betartása igen fontos eleme volt a megmaradásnak: hiszen e területen a zsidóságon kívül a legkülönbözőbb népek éltek, így föníciaiak, elániak, majd görögök, makedónok.Önmaguktól megkülönböztették a szamaritánusokat, akik a babiloni fogság ideje alatt is itt maradtak és velük házasság révén egybeolvadt más népelemek leszármazottaiként keverték Isten tiszteletét a bálványimádással.

A történeti Izrael a hellenisztikus királyságok uralma alatt

Nagy Sándor és utódai vetettek véget a perzsa uralomnak s ismertették meg a zsidóságot a görög kultúra elemeivel. Júdea két hellenisztikus uralkodócsalád - Ptolemaioszok és Szeleukidák - ütközőterületén helyezkedett el, színhelyét adva a hatalmi harcoknak. Végül Kr. e. 175-ben Szíria királya IV. Antiokhosz Epiphanész kerekedett felül. Hellénizálni kívánta e tartományt is, rákényszerítve a zsidóságot, többek között a görög istenek tiszteletére. Megtiltotta a Tóra parancsainak követését, a jeruzsálemi templomban pedig Bál istenre emlékeztető Zeusz szobrot állíttatott fel. Ezzel elkezdődött a vallásüldözés, s kihasználták a zsidók szombati munkatilalmát, ezért e napon támadtak. Végül a törvénymagyarázók engedték az önvédelem érdekében a fegyverfogást ünnepnapokon is, s Juda Makkabi (másképp Júdás Makkabeus)vezetésével szabadságharcot indítottak a szíriai uralkodó ellen. Kr. e. 164-ben megtisztították és újraszentelték a jeruzsálemi templomot (a mai napig is erről emlékezik meg a zsidóság Hanuka ünnepén), visszaállította az önkormányzatot és a Hamóneus-dinasztia uralmát.