Tananyag választó:
Vallásfejlődés és gondolkodás
Jegyzet szerkesztése:
Vallások és a társadalmi hierarchia Indiában
Eszköztár:

Az indiai szubkontinens területe az egyik legjelentősebb pontja a civilizáció kialakulásának. Az Indus-völgyi kultúra (Kr. e. kb. 2300-1750) az öntözéses földművelés és valószínűsíthetően kereskedelmi kapcsolatai révén ugyanazokat a jellegzetességeket mutatja, mint az ókori kelet (pl. Mezopotámia) nagy társadalmai. E kultúra létrehozói talán az őslakos dravida népek lehettek.

A varna-rendszer

Kr. e. 1500 táján iráni eredetű harcias népek, az árják törtek be az indiai szubkontinens területére, s fokozatosan meg is hódították az itt talált őslakosságot. E kétféle társadalom és kultúra ötvöződéséből alakult ki a "hagyományos India". A társadalmi tagozódás alapja kezdetben a "bőrszín", a varna volt (hiszen az árják világosabb színűek voltak). E rendszer négy réteget különböztetett meg: a bráhmanák (papok), a ksatriják (harcosok), a vajisiák (kézművesek, részben földművesek) és a súdrák (alantas foglalkozásúak) rendjét. Az eposzok tanulsága szerint a két felső rend hosszú időn keresztül vetélkedett a politikai vezető szerepért, melyből végül a papi rend került ki győztesen. Vezető szerepük alapja az időközben formálódó vallásban, a bráhmanizmusban betöltött kulcspozíciójuk volt. A védikus vallás elemei megmaradtak - újjászületés, lélekvándorlás, a cselekedet "karma" döntő szerepe, az előírt kötelességek a "dharma" tükrében, a tolerancia hirdetése, az istenek és azok tisztelete stb. - de az áldozatbemutatás jogát a bráhmanák szerezték meg, s ezzel nélkülözhetetlenné és gazdaggá tették magukat.

Lázadás a varna-rendszer ellen

Az első lázadás a bráhmanák, a bráhmanizmus és egyben a kíméletlen társadalmi hierachia ellen két új vallás (Kr. e. 6. század) - a buddhizmus és a dzsainizmus - megjelenésével kezdődött, amelyek tantételeikben nem vetették el ugyan a varnarendszer isteni mivoltát, de lehetőséget adtak az egyénnek az ebből való kiszabadulásra (kiszakadva az örökös újjászületés kényszeréből).

A hinduizmus létrejötte

Az új vallások és a nyomukban járó társadalomszemlélet megújulásra késztette a brahmanizmus védőit, s az előbbitől toleránsabb, a sokféle vallásgyakorlatot egyaránt elfogadó hinduizmust alakított ki.

A dzsáti

Az indiai társadalom rendjei egyre zártabb egységekbe, ún. kasztokba, indiai kifejezéssel dzsátikba tömörültek. A kasztrendszer a varnák beosztását követte, de attól kisebb és szigorúbban szabályozott származási-foglalkozási-rituális közösség volt. Így a kaszt az egyre sokasodó alkasztjaival (kb. 300) társadalmi és foglalkozási kategóriává vált. Előrelépés a földi életben csak akkor volt várható, ha a kaszt-foglalkozás valamilyen okból magasabb presztízsre tett szert.

A hagyományos India

Indiában minden változás ellenére is állandó maradt a nagycsaládokból felépülő, autonóm falu. Európai értelemben vett földbirtoktulajdon nem alakult ki. Az adókat a falura (ha az közösen birtokolta a földet), vagy a föld bérlőire (lehetett faluközösség, de egyesek is), illetve az egyénre vetették ki, évente, a várható termés alapján. Ezekből az adókból tartotta fenn a király adminisztratív és katonai rendszerét. Az iszlám hódítók a 11. században Indiát is elérték. Alapvetően ez az időszak sem változtatta meg India társadalmát, sőt a hinduk mind erősebben saját rendszerük bástyáit erősítették.