A Brit Nemzetközösség létrehozása

I. Paragrafus

Ebben a törvényben a ˝Domínium˝ fogalma, az alábbiakra értendő: Kanada Domínium, Ausztrál Államszövetség, Új-Zéland Domínium, Dél-Afrikai Unió, Ír Szabad Állam, és Újfundland.

IV. Paragrafus

Semmilyen, az Egyesült Királyság Parlamentje által hozott törvény nem fogadható el, hatályba helyezése esetén sem a Domíniumra vonatkozó törvényként, kivéve, ha azt a Domíniumok egyhangúlag támogatják, illetve ennek értelmében hatályba helyezik.

Westminster Statútum, 1931 (Fordította: Ducsay Zsuzsa)

A francia Népfront programja

A francia népfront választási programja (1936)

Politikai követelések

I. A szabadság védelme 1. Általános amnesztia 2. A fasiszta ligák ellen: a) A törvény előírásainak megfelelően a félkatonai szervezetek tényleges lefegyverzése és feloszlatása. b) A törvény által előírt intézkedések alkalmazása az állam biztonsága ellen elkövetett provokációk, gyilkosságok és merényletek esetében. … 4. A sajtó: a) A drákói sajtótörvények és a véleménnyilvánítás szabadságát korlátozó rendkívüli törvények eltörlése. … 5. Szakszervezeti jogok: a) A szakszervezetek jogainak elismerése és tiszteletben tartása. b) A nők munkához való jogának tiszteletben tartása. 6. Iskola és lelkiismereti szabadság: a) Biztosítani kell az általános iskola fennállását, nemcsak az ehhez szükséges hitelek útján, hanem olyan reform végrehajtásával, amely a kötelező oktatás idejét 14 éves korig terjeszti ki; a középiskolák terén pedig olyan elrendezést, amilyet az ingyenes oktatás elve megkövetel. b) Tanár és tanuló számára egyaránt biztosítani kell a teljes lelkiismereti szabadságot; különösképpen tiszteletben kell tartani az iskola semlegességét, a tanítás világi jellegét és a tanári kar állampolgári jogait.

II. A béke védelme

2. Nemzetközi együttműködés a Népszövetség keretein belül a kollektív biztonság biztosítása érdekében, az agresszió esetén automatikus és szolidáris intézkedések foganatosítása útján. 4. A hadiipar államosítása, a magán fegyverkereskedelem megszüntetése.

Franciaország a válság után

Franciaország, belső bajoktól gyötörve

Franciaországot a válság némi késéssel érte el, de mélysége nem maradt el a másutt tapasztaltakétól. A gazdasági hanyatlás felszínre hozta az addig lappangó társadalmi bajokat: a beáramlott vendégmunkásokkal szembeni idegengyűlöletet, a fasiszta hatalmak sikerein felbuzduló jobboldal erőszakoskodásait, a korrupciót, mely már évtizedek óta áthatotta a francia belpolitikát. 1934-re szinte polgárháborús helyzet alakult ki. A sűrű kormányváltások sem tudtak ezen úrrá lenni. Itt is a széles társadalmi összefogásban keresték a megoldást, 1936-ban a baloldal Népfrontban egyesített erői megnyerték a választásokat és a szocialista Léon Blum vezetésével kormányt is alakíthattak. A szociális reformok mellett államosításokat hajtottak végre a pénzügyi és az ipari területeken. Ezek után elindították a fegyverkezési programot, melynek azonban anyagi feltételei nem voltak meg, így a francia haderő korszerűsítése a harmincas évek végéig nem történt meg. Külpolitikájukban a "kollektív biztonság" elvét követték továbbra is, hogy Németországot szerződések sorozatával szigeteljék el. A közép-európai és a balkáni változások azonban ellentétes eredményekre vezettek. Franciaország pozíciói a térségben jelentősen meggyengültek. Feszült viszonyba került Olaszországgal is az afrikai gyarmatok kérdése miatt. Az évtized végére már csak Nagy-Britanniát tudhatta maga mellett.