A kollektivizálás a Szovjetunióban

"Ahhoz, hogy a városokat el tudják látni élelmiszerrel, a kulákoktól el kellett venni a gabonát. Ez azonban csak erőszakkal volt lehetséges. … A búza erőszakos rekvirálása elvette a jómódú földművelők kedvét attól, hogy növeljék a vetésterületet. A mezőgazdasági napszámos és a sze gény földműves pedig munka nélkül maradt. A mezőgazdaság tehát újra zsákutcába került, s vele együtt az állam is. … kezdték hangsúlyozni annak a szükségességét, hogy gyorsabban kell fejleszteni az állami mezőgazdasági üzemek (szovhozok), valamint a kollektív parasztgazdaságok, a kolhoz ok rendszerét. … Az ideiglenes, "rendkívüli intézkedések", amelyek a búza megszerzését célozták, váratlanul a "kulákságnak, mint osztálynak a felszámolására" irányuló programot eredményeztek. … A kollektivizálás a paraszt számára vagyonának tökéletes kisajátítását jelentette. Ne m csupán a teheneket, lovakat, juhokat és a disznókat vitették be a közösbe, de még a csirkéket is. … Mindennek az lett a következménye, hogy a parasztok tömegesen értékesítették állataikat alacsony áron, vagy levágták őket, hogy legalább húsuk és a bőrük az övék legyen. … A telje s gabonatermés, amely 1930-ban 835 millió mázsa volt, az elkövetkező két évben 700 millió mázsa alá esett. … A kollektivizálás előestéjén a cukortermelés közel 109 millió pudra rúgott, hogy két évvel később, az általános kollektivizálás kellős közepén cukorrépa híján 48 millió pudra, azaz a korábbi mennyiségnek kevesebb mint a felére essen. … A lovak száma 55 százalékkal csökkent … A szarvasmarha-állomány … 40 százalékkal, a sertésállomány 55 százalékkal, a juhállomány 66 százalékkal csökkent. Az emberveszteség - a hideg, az éhség, a járványok és a megtorlások következtében - szintén csak millió számokkal mérhető, azonban sajnos nem lett olyan pontosan feljegyezve, mint az állatállomány veszteségei."

Trockij: Az elárult forradalom

Az államszocializmus rendszerének kiépítése a Szovjetunióban

Gazdaság

Az első ötéves terv várakozáson felüli eredményei megerősítették a tervgazdaság előnyeiről alkotott nézeteit a szovjet pártvezetésnek. A második ötéves tervben (1933-1937) folytatódott a példátlan iparosítási program. 1937-ben az ipari teljesítmény 12-szer volt nagyobb, mint 1913-ban, a szerszámgyártás a háború előtti mennyiség hússzorosát termelte, míg a háború előtti orosz ipar az amerikai termelés 6 %-át érte el, ez az arány a terv végére 45 %-ra nőtt, s ezzel Szovjetunió a világ második ipari hatalmává vált. A fogyasztási javak termelése is növekedett, de ennek mértéke messze elmaradt a termelés általános növekedésétől. Az így kialakult féloldalas ipari szerkezet lényegében a szocializmus teljes időszaka alatt fennmaradt. A termelés folyamatos növelését az élőmunka szinte határtalan kizsákmányolásával érték el, melyben jelentős szerepet kaptak a különböző versenyek, kommunista műszakok és a sztahanovista mozgalmak is.

Ezt az ipari átalakulást a mezőgazdaság szenvedte meg legjobban. A gyors kollektivizálási program nemcsak az élelmiszerellátás gondjait akarta megoldani, hanem a falu és a parasztság politikai megtörését is. Az önálló gazdákat kolhozokba (termelőszövetkezetekbe) és szovhozokba (állami gazdaságokba) kényszerítették. Az egyre kevesebb terményből egyre többet kellett beadni. 1933-ban kétszer annyi gabonát szedett be az állam és ötször annyit exportált, mint 1928-ban. Mindezt azonban kevesebb terményből teljesítette. Ennek következtében a falusi lakosság nagy része éhezett Oroszországban. A beszolgáltatások és az újraelosztási rendszer működtetése az állam szerepét tovább erősítette. A szaporodó paraszti ellenállás letörésére a bolsevikok ismét a kemény kéz politikájának alkalmazásában látták a megoldást.

A gazdasági eredmények és a politikai szándékok lehetővé tették, hogy a harmincas évek közepére eltöröljék a közszükségleti cikkek jegyrendszerét. Ennek következtében az árak emelkedésnek indultak és a fizetések egyre kevésbé biztosították az elégséges ellátást.

Társadalom

A gazdasági változások jelentős hatást gyakoroltak a társadalomra is. A "kulturális forradalom" eredményeként lényegében felszámolták az analfabetizmust az iskolaköteles korosztályokban. A tőkéből illetve birtokaik jövedelméből élők társadalmi rétegét felszámolták. Parasztok milliói vándoroltak a városokba és az új ipartelepekre. Megjelent a hivatalnoki rétegben és a termelés irányításában is az új, szocialista értelmiség, mely mindent az új rendszernek köszönhetett és ezért kellően hű is volt hozzá. A régi elitet a bolsevik párt vezetése és tagsága váltotta fel, ők lettek a társadalom vezetői.

A viszonylag szabadnak tekinthető húszas évekhez képest mind ideológiai, mind művészeti téren jelentős változások történtek. A vitákat és a sokszínűséget felváltotta a türelmetlenség, a központi kötelező elvárásoknak való megfelelés. A művészetekben a sematizmus (néhány esemény, személy igen leegyszerűsített ábrázolása) és a "proletkult" vált uralkodóvá.