A koszovói háború

Koszovó területén november közepén már egyáltalán nem megy meglepetésszámba egy-egy kiadós havazás, ami aztán majd csak valamikor április elején kezd olvadni. Vagy még akkor sem…

A felégetett falvakból elmenekült albán családok túlnyomó többsége nyáron a hegyekben, az erdőségekben keresett menedéket… A szerb fél - és azon belül a jugoszláv katonaság - a reguláris és a tartalékos rendőrségi alakulatokkal karöltve igen nagy szerepet játszott abban, hogy a hegyekben, erdőségekben meghúzódó albánoknak most ne legyen hová visszatérniük. …A legfőbb vezérelv értelmében ugyanis semmi sem maradhatott egészben, semmi sem maradhatott érintetlen. A jugoszláv katonaság soraiban ugyanis az a "fáma" járta, hogy az albánok (muzulmán) hitük szerint soha nem térnek vissza oda, ahol valamijüket felgyújtották, lerombolták. … teljesen hétköznapi dolognak számított a melegedésnek egy igen szélsőséges módja: a fagyoskodó, fázó kiskatonák, amikor az est eljövetelével fázni kezdtek, a lehető legtermészetesebbnek vett módon fogták magukat, és felgyújtottak egy-két házat, hogy melegedjenek!… S így ment ez hetekig, amíg a terepen tartózkodtak, minden este ismétlődő rendszerességgel, a tábortűzrakás igen sajátos, vandál módján.

Tandori Arnold: A kapitány a barátom volt, Az Irodalom Visszavág, 3. szám, 1999/2

A rendszerváltás Jugoszláviában

Jugoszlávia tragédiája

A délszláv állam sajátos helyzetben volt az előző évtizedekben is. Nemzeti kommunizmusával külön úton járt a szocialista táboron belül. A hetvenes években egyre önállóbbá váltak a tagköztársaságok. Tito halála (1980) tovább gyengítette a föderalizmust. A legnagyobb kihívást azonban a gazdasági helyzet jelentette. A tagköztársaságok gazdaságilag jelentősen eltérő fejlődésbeli szinteken álltak, így a nyolcvanas évek recessziója a gazdaságin túl, vallási, etnikai következményekkel is járt. A 2000 százalékos infláció és a 20 százalék fölötti munkanélküliség nem egyformán sújtotta a tagállamokat. Minél erősebb volt a válság, annál inkább növelni akarták autonómiájukat a gazdagabb területek. A szegényebb szerb területeken ebből következően könnyen talált követőkre a Slobodan Milošević keltette nagyszerb nacionalizmus modern változata, melynek legfőbb célkitűzése az állam egybetartása volt szerb vezetés alatt.

Megszüntették a két autonóm terület, Koszovó és a magyar kisebbségeket tömörítő, Vajdaság önállóságát (1988), majd bejelentették, hogy a jugoszláv érdekek nem tűrik a tagköztársaságok önállósulását. Az önállósulási folyamatokat azonban nem lehetett megállítani. A változás motorja mindenhol a helyi kommunista párt volt, ugyanis a tagköztársaságok nacionalizmusának - a hatalom birtokosaként - csak ők engedhettek teret. Ezzel kiszabadították a szellemet a palackból, s a közben többpártivá váló rendszerekben a nacionalista pártok erősödését már nem tudták megakadályozni. 1991-ben Horvátország és Szlovénia is önállónak kiáltotta ki magát. A jugoszláv hadsereg támadással válaszolt, de végül elfogadták az Európai Közösség közvetítését és Szlovénia önállóvá vált. A horvát területeken azonban a fegyvereké lett a szó. A más köztársaságokban élő szerbség a Nagy-Szerbia gondolattól vezérelve magának is önállóságot követelt. A többségi nemzetek azonban erőszakos úton próbálták elnyomni ezeket a törekvéseket. Macedónia és Bosznia-Hercegovina is kikiáltotta függetlenségét. Szerbia a jugoszláv hadsereg bevetésével és a velük együttműködő szerb félkatonai alakulatokkal véres polgárháborút robbantott ki. A "minden szerbet egy államba" koncepciót követve etnikai tisztogatásokat hajtottak végre, melynek következtében százezrek voltak kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. A nagyszerb nacionalizmus felerősítette a többi nép hasonló törekvését és azok pedig a saját területeik "szerbtelenítésére" törekedve hasonló tisztogatásokba kezdtek. A volt Jugoszlávia területe véres etnikai háborúba hanyatlott.

A harcok hatására a Szerbia és Montenegró alkotta "Kis-Jugoszlávia" ENSZ-tagságát felfüggesztették, illetve a nagyhatalmak folyamatos politikai és gazdasági nyomással próbáltak véget vetni a háborúnak. Ennek eredménytelenségét látva a NATO folyamatos katonai támadásokkal igyekezett a szerbeket visszavonulásra kényszeríteni. A polgárháborút végül az 1995-ös béke zárta le, mely Boszniát elismerte önálló államnak, de területén bizonyos etnikai megosztottságot véglegesített. A több millió menekült végre visszatérhetett otthonába, de a többszázezer halottat követelő háború okozta sebek begyógyítását és a megbékélést még egy fegyveres konfliktus hátráltatta, kirobbant a koszovói háború.

A döntő többségében albánok lakta területre a szerbek "történelmi" okokra hivatkozva tartottak igényt. Itt született és itt szűnt meg az "ősi" szerb állam. Az elmúlt évtizedekben azonban az albánok döntő többségbe kerültek (kb. 83%). Egyes csoportjaik autonómiát, mások függetlenséget, s voltak Albániához való csatlakozást követeltek. Ennek megakadályozására a jugoszláv hadsereg megszállta a Koszovó területét és szisztematikus albánüldözésbe kezdett. A békét a NATO erőteljes nyomására kötötték meg. Koszovó autonómiával "Kis-Jugoszláviában" maradt.

Jugoszlávia tragédiájának záróakkordja a 2003-ban született döntés volt, melynek értelmében Jugoszlávia megszűnt, s helyette szerb-montenegrói államszövetség jött létre.

Az 1990-es horvát választások

A horvátországi parlamenti választás eredménye (Társadalmi - Politikai Tanács) - (1990. április 22. és május 5.)

Választójogosult: 3 539 649

Részvétel (I.): 2 992 419 (84,5%) (II.= 74,8%)

Érvénytelen (I.):117 358 (3,9%)

I.ford.