"A Rendkívüli Bizottság sem vizsgálóbizottság, sem törvényszék. Harci szerv, amely a polgárháború otthoni frontján tevékenykedik. Az ellenséget nem elítéli, hanem lecsap rá...nem egyének ellen háborúskodunk. A burzsoáziát mint osztályt irtjuk ki. Nem keresünk bizonyítékokat vagy tanúkat, hogy felfedjük a szovjethatalom elleni tetteket vagy szavakat. Az első kérdés, amelyet elteszünk, ez: melyik osztályhoz tartozik, honnan származik, milyen volt a neveltetése, mi a hivatása? Ezek a kérdések döntik el a vádlott sorsát. Ez a vörös terror lényege." Latsis, a Cseka vezető tisztségviselője

Lenin Sztálinról

"Amióta Sztálin elvtárs főtitkár lett, mérhetetlen hatalmat összpontosított a kezében. Nem vagyok biztos benne, hogy mindig elég körültekintően tud majd élni ezzel a hatalommal"

"Sztálin túlságosan goromba ember és ez a fogyatékosság, amely teljesen elviselhető körünkben, a kommunisták közötti érintkezésben, tarthatatlan a főtitkár tisztségében. Ezért javaslom az elvtársaknak, gondolkozzanak azon, hogyan kellene Sztálint ebből a tisztségből áthelyezni. Jelöljenek ki helyére másvalakit, akinek egyebek mellett az a pozitív tulajdonsága van Sztálin elvtárssal szemben, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb és figyelmesebb az elvtársakkal, kevésbé szeszélyes stb."

Lenin levele 1922 decemberében a pártkongresszushoz

Sztálin Lenin "Végrendeletéről" (1927)

…igen, elvtársak, én durva vagyok, azokkal az elvtársakkal szemben, akik durván és hitszegően rombolják és szakítják a pártot. … A XIII. kongresszus után … arra kértem a Központi Bizottság plénumát, hogy mentsen fel főtitkári tisztségem alól. … valamennyi küldöttség egyhangúlag…arra kötelezte Sztálint, hogy maradjon a helyén.

Mit tehettem volna? El kellett volna szöknöm a helyemről? Ez nem fér össze a jellememmel, én még soha, semmilyen posztról nem szöktem meg, és nincs is jogom megszökni, mert ez dezertálás lenne. Én, mint már korábban említettem nem vagyok a magam gazdája, és ha a párt kötelez, engedelmeskednem kell. …

Jellemző, hogy a "végrendeletben" egyetlen szó, egyetlen célzás sincs Sztálin hibáit illetőleg. Ott csak Sztálin durvaságáról van szó. A durvaság azonban nem Sztálin politikai vonalának vagy álláspontjának fogyatékossága, és nem is lehet az.

Sztálin művei 10. kötet

Sztálin esküje

"Elvtársak! Mi kommunisták különös vágású emberek vagyunk. Nem közönséges anyagból vagyunk mi gyúrva. …Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy őrizzük pártunk egységét, mint szemünk világát. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy őrizzük és erősítsük a proletariátus diktatúráját. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy erőnket nem kímélve, becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy minden erőnkkel szilárdítsuk a munkások és parasztok szövetségét. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!…

Szovjet-Oroszország, egy nagy kísérlet kezdete
Az 1917. novemberi hatalomváltás után meg kellett oldani az új hatalom véglegesítését. Ezt a célt szolgálhatta volna az Alkotmányozó Gyűlés, de mivel az nem akarta átadni a hatalmat a szovjeteknek, és nem ismerték el Leninék dekrétumait, a bolsevikok egy napi működés után, 1918 januárjában feloszlatták a gyűlést. A polgári demokratikus rendszer helyett egy osztályközpontú rendszer kiépítése vette kezdetét. Hatalmas feladatokat kellett megoldani az elmaradott országban. A legfontosabb azonban a háborúból való kilépés volt.

Oroszország számára a világháború - jelentős területi veszteségekkel - a breszti békével 1918 márciusában tulajdonképpen véget ért. A tárgyalások megosztották az orosz politikai elitet. Még a bolsevikok sem voltak azonos véleményen. Végül Lenin álláspontja győzött, aki az azonnali béke mellett volt, mert tisztában volt vele, hogy a németeket nem tudják megállítani, s ennek következtében még a forradalommal elért eredmények is veszélybe kerülhetnek.
A belpolitikában megindult az októberi dekrétumok végrehajtása. A földosztással Oroszország birtokszerkezete teljesen átalakult. A földeket először köztulajdonba vették, majd kiosztották. A köztulajdoni eredet pedig lehetetlenné tette a föld szabad adásvételét, így a nagy magántulajdonok kialakulását is. Ennek köszönhették a szegényparaszti támogatást a polgárháborúban a bolsevikok. A módosabb parasztág körében már közel sem élveztek ekkora támogatottságot.
A szovjethatalom intézkedései sértették a külföldi tőke érdekeit, és emellett a világforradalom eszméjének propagálásával a tőkés országok saját rendszerüket is veszélyben érezték. Ennek lett következménye az 1918 tavaszától angol, japán, francia, amerikai seregek által folytatott nemzetközi intervenció, és az antant tengeri blokádja.

A rendszert azonban belülről is támadták. A sokféle pártállású és célú belső erők ("fehérek") csak az antibolsevizmusban egyeztek meg, társadalmi programot nem nagyon kínáltak. A saját céljaik érdekében sem voltak képesek összefogni és nem tudtak hatékonyan együttműködni az intervenciós erőkkel sem. A Trockij vezette Vörös Hadsereg az ország központi területeiről kiindulva folyamatosan számolta fel a fehérek csapatait. Ezt az ellenség szervezetlenségén kívül annak is köszönhették, hogy parasztok nagy számban álltak melléjük, mert a fehérek sok helyen visszaadták az eredeti földbirtokosoknak a bolsevikok ("vörösök") által elvett és kiosztott földeket illetve keményen leszámoltak a szovjethatalom szereplőivel. A fehérgárdisták társadalmi bázisa szűkebb volt, mint a vörösöké, ráadásul összefogás helyett inkább rivalizáltak egymással. A nemzetiségek jelentős részét a vörösöknek sikerült megnyerniük, mert Lenin elismerte az önrendelkezéshez való jogukat, ezzel szemben az egykori cári "fehér" tábornokok nem voltak hajlandók ebben a kérdésben alkudozni. Az 1919 tavaszán a bolsevikok által meghirdetett általános mozgósítás sikere és az antant seregek kivonása lényegében megpecsételte a fehérek sorsát. Némi reményt nyújtott a sikeres lengyel támadás (1919-20), de a lengyelek a rendszer megdöntése helyett csak területi nyereségre törekedtek, a rigai békében megkapták Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát. (Ezért a sikerért súlyos árat kellett majd fizetniük a második világháborúban.) A monarchiával rokonszenvezők megállítása és a rendszer restaurációjának megakadályozása céljából 1918. júliusában titokban a bolsevikok kivégezték II. Miklós volt orosz cárt és családját.

Az intervenció és a polgárháború alatt a lakosságra hatalmas terhek nehezedtek. Az élelemhiány következtében százezrek haltak éhen. Az új hatalomnak mindenképpen meg kellett oldani az ellátást. Ezt szolgálta a hadikommunizmus bevezetése. Valamennyi termelőeszközt államosították, a gazdaságot központi tervezéssel irányították. A parasztoktól erőszakkal begyűjtött élelmiszereket a városi lakosság körében jegyre osztották. A munkások bérét természetben fizették a legtöbb szolgáltatástért nem kellett fizetni, ezzel a pénzforgalom lényegében megszűnt. Az üzemekben katonai szervezettséget vezettek be, a pihenőnapokat és a szabadságolást kiiktatták.
Ezek az intézkedések azonban nem tudták megoldani a nehézségeket, mert a parasztok érdekeltség hiányában csökkentették a megművelt földeket, levágták az állatokat. Az erőszakos begyűjtés ellen a termények elrejtésével, esetenként lázadással védekezetek. 1920. végére a rendszer működésképtelennek bizonyult. 1921-ben határozatot hoztak az "új gazdaságpolitikáról" (NEP). Visszaállították a magánkereskedelmet, a paraszt természetben fizette adóját, megengedték a kisüzletek nyitását, a munkásság ismét pénzben kapta a fizetését, ezzel megszűnt a jegyrendszer. Rendelet született a munkanélküliek társadalombiztosításáról. A külföldi tőke előtt ismét megnyitották az országot. Az intézkedések hatására a gazdasági helyzet és az ellátás javulni kezdett, a belső feszültségek is csökkentek. Megérett a helyzet arra, hogy a politikai változásokat véglegesítsék. 1922. december 30-án létrejött a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Szovjetunió.

A NEP eredményei mellett megjelentek annak problémái is. Az újraéledő magántulajdon sok vitát váltott ki a pártvezetés tagjai között. A kereskedelemből meggazdagodott réteg irritálta a nehezebb sorsú munkásságot, a parasztság pedig az egyre jobban kinyíló agrárolló miatt volt elégedetlen. A pártvezetésben Lenin halála után (1924) kialakult utódlási harc szereplői között az egyre erőteljesebb állami centralizáció kérdésében nem volt érdemi véleménykülönbség. Az újraelosztó gazdasági rendszer is ezt a folyamatot erősítette. S mivel az állam vezetésébe csak a párton keresztül vezetett az út, a pártdiktatúra körvonalai kialakultak. Sztálin, aki 1922-től a bolsevik párt főtitkára volt, arra törekedett, hogy a párton belüli ellenfeleit kiszorítsa a hatalomból és ezzel a személyi diktatúra rendszerét teremtse meg. Az apparátusban elhelyezett embereinek segítségével ezt folyamatosan meg is valósította.

1927 sok szempontból a fordulat éve. Megkezdődnek a kizárások a pártból, a különböző szervezetek sorát tiltják be, párthatározat születik a mezőgazdaság kollektivizálásáról és az első ötéves terv kidolgozásának megkezdéséről.
A húszas évek vége az erőszakos kollektivizálással, az erőltetetett iparosítással és a párton belüli hatalmi harcokkal telt el, melynek során Sztálin és követői szinte korlátlan hatalomhoz jutottak. A "nagy áttörésnek" nevezett fordulat súlyos következményekkel járt. A túlságosan is siettetett átalakulás a kisparaszti réteget szembefordította a rendszerrel, de Lenin útmutatásai alapján a velük szemben alkalmazott kegyetlen terror megtörte ellenállásukat. Mintegy kétmillió ember halt éhen a gabona erőszakos begyűjtése miatt, majd hárommillió parasztot telepítettek ki kuláktalanítás jelszavával Szibériába.

Az iparban alig több mint négy év alatt teljesítették az első ötéves tervet. Ennek következtében megkétszereződött az ipari termelés és kiépültek a nagyipar alapjai. Új területeket vontak be az ipari termelésbe: Távol-Kelet, Szibéria. Mindennek az árát a mezőgazdaság fizette meg, ahonnét a szükséges tőkét elvonták.