A berlini felkelés 1953

(Ugyanarról másként) NDK felkelés 1953.

Hivatalos NDK jelentés1953. június 17-ről

"…nyugat-berlini fizetett gonosztevő elemek megkísérelték a demokratikus szektor lakosságát a demokratikus berendezkedés, az üzemek, boltok és üzletházak, valamint a népi rendőrség ellen lázítani. A nyugat-berlini provokátorok fosztogatva és rabolva vonultak végig egyes utcákon, eközben alattomos fegyveres támadásra vetemedtek a népi rendőrség és lakosság haladó beállítottságú részei ellen… A lakosság elhatárolta magát a provokátoroktól… és hozzásegítette a népi rendőrséget a tettesek jelentős részének elfogásához."

(Fischer F.: A megosztott világ, Ikva, Budapest, 1992.)

Svájci tudósítás az 1953. június 17-ről

"Kora reggel egy kollégánk telefonált a hotelbe és arról tájékoztatott, hogy odaát Keleten újra tüntetések vannak folyamatban, a Stalin-Allee felől jövő munkások sztrájkba léptek.… Éppen jókor jövünk és látjuk, hogy szovjet tankok gördülnek a Leipziger Strasse-n át; az övezet határától száz méterre megállnak és ágyúcsöveiket nyugatra irányítják, a felé a tér felé, ahol közel 30 000 tüntető gyűlt össze, és hangosbeszélőn keresztül a keleti zóna kormányának azonnali lemondását követeli.… Tíz méterre megközelítettem a helyet, amikor hirtelen a tankokból lövöldözni kezdtek… A tömeg meghátrált, pánikba estünk, sokan a földre vetették magukat. …A felizgatott emberek újra előre mennek és öklüket rázzák: >>Nem szégyellitek magatokat, hogy fegyvertelenekre lőttök?<<"

(Fischer F.: A megosztott világ, Ikva, Budapest, 1992.)

A népi demokráciák gazdasági rendszere

…A szocialista országokban annyival gyorsabban ment végbe a háborút követő újjáépítés, hogy a helyreállítási periódus már az ötvenes években befejeződött.

A szocialista országok tehát már mind túljutottak a gazdasági fejlődés e ravasz csapdáin: a folyamat felismerésének, illetve túl késői felismerésének következményei azonban ezekben az országokban is megmutatkoztak.

A tervgazdálkodásnak - vagyis a gazdaság céltudatos irányításának - természetéből fakadó előfeltétel: a gazdasági fejlődés törvényszerűségeinek világos felismerése: éppen ezért érthető, hogy az elmélet ezirányú hiányosságainak következményei nálunk még súlyosabb formában jelentkeztek, mint a kapitalista országokban. Utólagosan viszont e következmények - éppen a tervszámokhoz képest megmutatkozó eltérések folytán - egykönnyen nyilvánvalókká válnak. Éppen ezért kell már itt világosan rámutatnunk azokra a tervezési hibákra, amelyek a helyreállítási periódus tényleges - de fel nem ismert - befejezésekor adódtak. Felsorolásunkat Magyarország háború utáni fejlődésével kezdjük, egyrészt mert ezt ismerjük a legalaposabban, másrészt, mert a felnemismerés félreérthetetlen iskolapéldáját éppen a magyar gazdasági élet nyújtja.

A termelés Magyarországon már 1949-ben elérte a háború előtti szintet és ezzel a helyreállítási periódust befejezettnek tekintették. A Magyar Dolgozók pártjának II. Kongresszusa félreérthetetlenül ki is fejtette ezt a nézetét:" ...A hároméves tervnek két év és öt hónap alatt történt megvalósításával 1949 végén befejeződött a helyreállítás szakasza. Az ötéves tervvel megkezdődött népgazdaságunk újjáalakítása." Ez a hamis nézet vezetett az első, de még jelentéktelen hibához: azáltal, hogy a helyreállítási periódust befejezettnek hittük, a további növekedés lehetséges ütemét alábecsültük: az 1950-54 időszak ötéves tervének tervszámai, különösen az első két évre (1950-51) vonatkozóan túl alacsony növekedési ütemet irányoztak elő. Valóban már 1950-ben bekövetkezett a terv nagyarányú túlteljesítése. E tény helyes értékelése ahhoz az egyértelmű következtetéshez vezetett volna, hogy a helyreállítási periódus még nem ért véget, hanem továbbra is folyamatban van. A második, lényegesen súlyosabb hiba éppen a valóság e nyilvánvaló figyelmeztetésének félreértéséből adódott.

Annak a téves nézetnek a revideálására, amely szerint a helyreállítási periódus csak 1949-ig tartott, nem kerülhetett sor így az 1950-ben tapasztalt további gyors növekedési ütem normálisnak tűnt, sőt hivatalosan is egy új, kizárólag a szocialista tervgazdálkodás által lehetővé vált növekedési ütemnek nyilvánították. A téves elmélet leleplezése helyett bekövetkezett az eredeti tervszámok jelentékeny módosítása. Ebből adódott az 1950-es év növekedési ütemének korlátlan extrapolálása az ötéves terv hátralévő éveire. A következő év (1951) - a tényleges helyreállítási periódus utolsó éve - látszólag igazolta is a felemelt tervszámok helyességét. Amikor azonban a termelés 1952-ben elérte a gazdasági fejlődés - akkor természetesen még fel nem ismert - trendvonalát, a terv további teljesítése hiú ábrándnak bizonyult.

A teljesíthetetlen ötéves terv súlyos politikai és gazdasági következményei közismertek. Úgy jártunk, mint a gépkocsivezető, aki a sűrű ködben a figyelmeztető táblát, hogy "Vigyázat! Kanyar!" nem veszi észre, vagy - mert az út iránya nagyon is kedvére való - a figyelmeztetéssel mit sem törődve, könnyelműen és vidáman tovább hajt, nyílegyenesen, míg csak a kocsi az útszéli korláthoz ütődve, recsegve és ropogva bele nem kényszerül a kanyarba. Évekig tartott, amíg Magyarország gazdasága e durva, kényszerű kanyarvételből magához tért; az egyensúly helyrebillentését különösen az késleltette, hogy még mindig nem ismertük fel világosan az új irányt, sőt éppen ez a kérdés állt akkoriban a viták középpontjában.

Jánossy Ferenc: A gazdasági fejlődés trendvonala és a helyreállítási periódusok (KJK 1966, részletek)

A népi demokráciák kialakulása

Közép-Kelet-Európa "népi demokratikus" korszaka

A kommunisták gyors sikereinek titka

Ha nem létezett is 1945-től moszkvai "terv", bizonyosan voltak "utasítások": a kommunista pártoknak részt kellett venniük a népfrontokban, a lehető legnagyobb befolyásra kellett szert tenniük, miközben lehetőség szerint tiszteletben kellett tartaniuk a Nyugattal való együttműködés érdekében a parlamentáris demokrácia formáit. Ennek fő eszköze az a jelentős körülmény volt, hogy a szovjet csapatok jelen voltak ezen országok területén. Segítségükkel a kommunista pártok a megalakuló népfront kormányokban megszerezték a kulcspozíciókat (belügyminisztérium, honvédelem, gazdasági ügyek). Az erőviszonyok alakításához kezdettől erőszakos és törvénytelen módszereket is alkalmaztak. De kétségtelen, hogy ezekben az években népszerűséget is sikerült szerezniük.

Kelet-Európa fejlődésének egyik kulcsa minden bizonnyal a kommunisták elszánt igyekezete, hogy magukhoz ragadják a kezdeményezést, és többé ne eresszék ki a kezükből.

A kommunisták nagyon ügyesek voltak abban s ezt politikai gyakorlatuk átgondolt, tervszerű jellegének kell tulajdonítani , hogy kisajátítsák a fontosabb demokratikus pártok gazdasági és politikai célkitűzéseit és elgondolásait. Ezekből az elgondolásokból és célkitűzésekből szintézist hoztak létre, és lankadatlan lendülettel törekedtek azonnali megvalósítására. Politikájukban semmi jel nem mutatott arra, hogy gazdasági és politikai téren túl akarnának menni bizonyos korlátozott és szükséges reformok megvalósításán.

A kommunisták "reformizmusa" zavarba hozta a partnereiket, és érthetetlen volt a közvélemény számára. Nem bíztak a kommunistákban, de javaslataikat mégsem tudták helyteleníteni. Ha pedig a többi párt vezetői helytelenítették volna a kommunisták által javasolt közvetlen intézkedéseket, pusztán azért, mert a kommunisták terjesztették elő, akkor ezzel azt kockáztatják, hogy lejáratják saját programjukat, és a reakcióihoz csatlakoznak. ...

Mindent összevetve tehát a kelet-európai országokban 1945 és 1947 között végrehajtott reformokat a nemzeti összefogás művének tekinthetjük, amely az összes demokratikus párt többé-kevésbé őszinte támogatásával valósult meg. ...

A közvélemény előtt egyvalami terhelte erősen a kommunistákat: a szovjetekkel való cinkosságuk. De ez csak eggyel több ok volt arra, hogy a hazafiságra tegyék a hangsúlyt, és a nemzeti érzelmekre hivatkozzanak.

A kommunisták megpróbáltak alkalmazkodni az összes egymástól különböző és egymással ellentétes nacionalista áramlathoz. ... 1945-ben és 1946-ban a cseh, a szlovák, a lengyel és a jugoszláv kommunisták a nacionalisták között is legnacionalistábbak voltak. Ők voltak a leghangosabb szószólói annak is, hogy a németeket telepítsék ki, mégpedig ne csak a szláv országokból, hanem Magyarországról és Romániából is.

Egy másik terület, amelyre a kommunisták rögtön a felszabadulás után összpontosították erőfeszítéseiket, a háborús bűnösök megbüntetése volt. A kommunisták azzal, hogy e téren magukhoz ragadták a kezdeményezést, számukra kívánatos módon tudták irányítani a tisztogatásokat, és pártérdekeik szerint osztogattak büntetéseket és felmentéseket. Így történt, hogy sok ártatlan embert elítéltek, jó néhány bűnös viszont elkerülte az igazságszolgáltatást.

A kommunisták és a gazdasági újjáépítés

Gazdasági téren a kommunistáké volt a kezdeményezés. ... Mindenütt a kommunisták adták ki a romeltakarításnak, a földosztásnak, az ipari termelés és a földművelő munka újrakezdésének jelszavait. Egy pillanatra sem hagyták nyugton a lakosságot, feladatuknak tekintették, hogy folyton ösztökéljék a tömegeket, és lankadatlan dinamizmusról tegyenek tanúságot, mely mindig magával tudja ragadni a tétovázó, bizonytalan vagy titokban ellenséges partnereket is.

A mezőgazdaság modernizálása elodázhatatlan volt ezekben az országokban. Túl nagy volt az aránya a mezőgazdasági népességnek, Csehszlovákiát kivéve (38%) mindegyik országban több volt a teljes lakosság felénél (Magyarországon 1930-ban 53%; Lengyelországban 1931-ben 65%), sőt, némelyik országban még a háromnegyedénél is (Romániában 1930-ban 78%, Jugoszláviában 1931-ben 79%, és Bulgáriában 1934-ben 80%).Ez a magas népességarány alacsony termelékenységhez párosult. ...

Tovább súlyosbította a helyzetet a feudális nagybirtokrendszer fennmaradása. A földnélküli zsellérek ínsége csak az egyik mozzanata volt az agrárválságnak. A másik abban állt, hogy túlságosan alacsony volt azoknak a kisbirtokoknak a száma, amelyek tisztességes jövedelmet tudtak nyújtani birtokosoknak. Ez az ínséges helyzet, a földbirtokok fokozódó elaprózódása megbénította a kelet-európai országok gazdaságát, amelyek bizonyos ásványkincseken kívül csak mezőgazdasági termékeiket kínálhatták cserébe ipari felszerelésekért. ...

Ezért már a háború előtt is nyilvánvaló volt, hogy Kelet-Európa mezőgazdaságában nem következhet be érezhető javulás ezen országok gazdasági életének gyökeres átalakítása és nagyszabású iparosítása nélkül, mert csak ez tehette lehetővé, hogy a kialakuló ipar gyors ütemben felszívja a mezőgazdasági munkaerő felesleget.

A kommunisták agrárprogramja

A kommunisták elmélete szerint az agrárforradalomnak két szakaszban kell végbemennie: az első a feudalizmus felszámolása és a földosztás; a második, amelyről 1944-45-ben óvakodtak beszélni, a mezőgazdaság kollektivizálása. A kommunistáknak ezzel elsősorban nem gazdasági, hanem társadalmi és politikai céljuk volt: szétzúzni a régi uralkodó osztályt és semlegesíteni a parasztságot, amíg a városokban lezajlik a politikai hatalomért vívott küzdelem.

A szláv országokban, ahol napirenden szerepelt a németek kitelepítése (akik között több tízezer paraszt volt), a kommunisták nemzeti, hogy ne mondjuk: nacionalista színezetet adtak a földreformnak. Egyébként ezekben az országokban, Lengyelország kivételével, a feudális nagybirtokok felosztása már nem tudta kielégíteni a parasztság étvágyát. Ott voltak viszont a német földek. A nyugati földterületek betelepítésének még Lengyelországban is nagyobb jelentősége volt, mint a földreformnak, amelyet lengyel nemzetiségű nagybirtokosok földjeinek szétosztásával hajtottak végre...

A szovjet befolyás növekedése

...A Szovjetunió történelmében először került abba a helyzetbe, hogy más országokban ipari és bankrészvények tulajdonosa lett. Lássuk, hogyan használta fel tulajdonosi lehetőségeit.

Magyarországon, Romániában és Bulgáriában az oroszok először is leszereltek bizonyos számú üzemet. Az üzemek leszerelése egyébként nem korlátozódott a volt csatlós országokra. Leszerelték és a Szovjetunióba szállítottak néhány Csehszlovákia területén lévő egykori német nagyüzemet, és ugyanerre a sorsra jutott a Lengyelországnak juttatott német területeken lévő üzemek 25-30%-a is. Ám a jóvátétel, illetve az elhurcolt javak visszaszerzése címén gyárleszerelésekkel és elszállításokkal csakhamar felhagytak. A Szovjetunió lemondott az üzemek elszállításáról, azok ott maradtak, ahol voltak, de a helyi kormányok közreműködésével saját szükségleteire használta fel őket.

Így vegyesvállalatok egész sora jött létre, amelyekben a szovjetek részesedését vagy az egykori német javak vagy a hadizsákmányként szovjet tulajdonba került javak képviselték. A legtöbb ilyen vegyesvállalatnál a Szovjetunió tőkerészesedését általában sokkal magasabb árakon számolták el, mint a másik résztvevő ország tőkéjét. A vegyesvállalatok vezérigazgatója legtöbbször orosz volt.

Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története

Események a kelet-európai országokban

1944

Románia: Kommunista vezetésű Nemzeti Demokratikus Front jön létre Petru Gróza vezetésével Bulgária:

Magyarország: Ideiglenes Kormány alakul

1945

Szovjetunió: Győztesen fejezi be a világháborút, befolyást szerez a közép-európai országokban

Jugoszlávia: A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kikiáltása a kommunista Josip Broz Tito vezetésével; a szovjet csapatok kivonása

Albánia: Népfrontkormány alakul a kommunista Enver Hodzsa vezetésével

Csehszlovákia: Hazatér a londoni emigráns kormány; Beneš államelnök, Masaryk külügyminiszter; Államosítások; megkezdődik a németek és a magyarok kiűzése

Lengyelország: A szovjetek támogatta Lublini Bizottság a keleti területeken Ideiglenes Kormányt alakít; Megkezdődik a németek kitelepítése

NDK: Négyhatalmi megszállás

Magyarország: Földreform keretében kisajátítják a világi és egyházi nagybirtokokat; Kisgazda győzelem a választásokon, de szovjet nyomásra koalíciós kormány alakul

1946

Szovjetunió: Alkotmánymódosítással Sztálin tovább növeli a hatalmát, 1946-50 IV. ötéves terv

Románia: Szétverik a liberális ellenzéket

Bulgária: Megszüntetik a monarchiát; a kommunista G. Dimitrov vezetésével kormány alakul

Jugoszlávia: Szovjetesítő politika keretében leszámolnak a belső ellenfelekkel

Csehszlovákia: Kommunista választási győzelem

Lengyelország: Harcok a nyugatiak által támogatott Nemzeti Kormány és a kommunista Ideiglenes Kormány között

Magyarország: Államosítások; A köztársaság kikiáltása; Gazdasági stabilizáció (forint)

1947

Románia: Betiltják a Parasztpártot, Mihály király lemond

Bulgária: Szétverik a Parasztpártot, vezetőit kivégzik

Jugoszlávia: Államosítások

Csehszlovákia: Belső tisztogatások kezdődnek

Lengyelország: A kommunisták győznek és kormányt alakítanak J. Cyrankiewicz vezetésével, a párt élén W. Gomulka áll, az államfő B. Bierut lesz. A nyugatbarát politikusokat letartóztatják, illetve emigrációba vonulnak

Magyarország: A Kisgazdapárt szétverése, kirakatperek; A választásokon kommunista siker

1948

Szovjetunió: A berlini válság kirobbantása.

Románia: A Román Munkáspárt megalakulása Gheorghiu-Dej vezetésével

Jugoszlávia: Szakítás a Szovjetunióval

Csehszlovákia: Kommunista államcsíny után Klement Gottwald alakít kormányt.

Lengyelország: Megalakul a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP)

NDK: A berlini válság kezdete

Magyarország: Megalakul a Magyar Dolgozók Pártja; Erőszakos kollektivizálás; egyházellenes támadások, perek

1949

Szovjetunió: A Hruscsov, Malenkov, Berija "trojkának" sikerül a "reakciós" zsdanovii vonalat félreállítani

Jugoszlávia: Kereskedelmi szerződések nyugati államokkal

Csehszlovákia: Egyházüldözés, papok letartóztatása

Lengyelország: Hadseregreform, a szovjet Rokosszovszkij lesz a hadügyminiszter; Letartóztatják a Gomulka vezette nemzeti kommunista vonal képviselőit

NDK: Októberben kikiáltják az NDK-t.

Magyarország: Tisztogatás a kommunista párton belül (Rajk-per); Alkotmány

1950

Szovjetunió: Óriáskolhozok és mezőgazdasági városok létrehozása az ellátási gondok enyhítésére; A Béke-világtanács megalapítása.

Jugoszlávia: Munkástanácsok önigazgatásának bevezetése az üzemekben

NDK: Felállítják az Állambiztonsági Minisztériumot és népi rendőrséget.

Magyarország: I. ötéves terv

1951

Szovjetunió: A kommunizmusba való átmenet bejelentése; 1951-55. V. ötéves terv

Románia: I. ötéves terv

Bulgária: Tisztogatás a kommunista párton belül

Csehszlovákia: Tisztogatások a kommunista pártban

1952

Szovjetunió: SZKP XIX. kongresszusa: a gazdaság elsőbbségének meghirdetése a politikával szemben.

Jugoszlávia: Amerikai gazdasági segítség

NDK: A NSZEP II. kongresszusán a "szocializmus felépítése" mellett döntenek

1953

Szovjetunió: Márciusban meghal Sztálin; Megkezdődik az "olvadás"

Jugoszlávia: A kényszertéeszesítés megszüntetése

Csehszlovákia: Az állam és a párt szétválasztása, a személyi kultusz elítélése

Lengyelország: Egyházellenes harc, Wyszynski bíboros elleni per

NDK: Június 13-án népfelkelés robban ki. A szovjet csapatok leverik

Magyarország: Rákosi bukása után Nagy Imre új politikai irányvonalat hirdet

1954

Szovjetunió: Hruscsov meghirdeti a "szűzföld" akciókat

Jugoszlávia: M. Gyilasz elítélése; területi szerződés Olaszországgal az Isztriáról és Triesztről; Balkán-paktum Törökországgal és Görögországgal

Albánia: Koszovó miatt szakítás Jugoszláviával; szoros kapcsolat a Szovjetunióval, nincs desztalinizálás

Lengyelország: Reformok bevezetése

NDK: A Szovjetunió elismeri az NDK-t

1955

Jugoszlávia: Hruscsov látogatása a kapcsolatok rendezése céljából

1956

Szovjetunió: Az SZKP XX. Kongresszusán elmondott Hruscsov beszéddel megindul a desztalinizálás; Leverik a magyar forradalmat

Jugoszlávia: A "harmadik erő" politikája keretében meghirdetik a semlegességet és a békés egymás mellett élést

Lengyelország: A poznani munkásfelkelést szovjet segítséggel leverik, de enyhül a politika: rehabilitációk, a kollektivizált mezőgazdaság megszüntetése

Magyarország: Rákosi lemond, utóda Gerő Ernő; Megalakul az MSZMP; Forradalom, melyet a szovjetek levernek, kétszázezer ember nyugatra menekül

1957

Szovjetunió: Kiszorítják a hatalomból Malenkovot és Molotovot

Lengyelország: Gomulka választási győzelme és a sztálinisták félreállítása; Amerikai gazdasági segély

Magyarország: Megtorlások a forradalom után