A fogyasztói társadalom modellje

A II. világháború utáni korszak a hosszú, szinte zökkenőmentes növekedés korszaka volt. A növekedés fő forrása a tudományos technikai forradalom hatására növekedő gépesítéssel együtt járó robbanásszerű termelékenység az ötvenes években az USA-ban évi 3-%-kal nőtt átlagosan... … a történelem folyamán először az 50-es években a fogyasztás is töretlenül növekedett. 1960-ban egy átlagos amerikai állampolgár kb. a dupláját fogyasztotta a háború előtti szintnek. Ennek a fogyasztásnak mintegy 40%-a luxuscikk volt, (azaz nem szükséges a mindennapi élethez). 1960-ban az amerikai háztartások több mint 90 %-ában volt hűtőgép, TV, elektromos vagy gázfűtés, több mint 70 %-ában volt mosógép, kenyérpirító, háztartási robotgép. Az amerikai utakon több autó futott, mint ahány család lakott az Államokban.

…A fogyasztás felfutása nagyrészt mesterséges serkentésének köszönhető. A befolyásolás néhány eszközét érdemes alaposabban is szemügyre venni. 1. Miért ne lenne mindenből több darabod?

Az ötvenes években jelent meg a "két frizsidert egy lakásba" típusú fogyasztásösztönzés,... az addigi dezodorok helyett megjelentek külön férfi és női dezodorok. Megjelent a "szemüveg öltöztet" szlogen, minden ruhához megfelelő szemüveget ajánlottak... A folyamat betetőzése a "két lakás minden családnak" mozgalom, legyen minden családnak egy városi és egy vidéki lakása. Ez természetesen minden használati és berendezési eszközt rögtön megdupláz, nem beszélve a plusz autósszükségletről. A család, ahol egy autó van, olyan mint a röghöz kötött középkori jobbágy!

2. Miért ne dobd ki, ha már nincs rá szükséged?

A fogyasztásösztönzés másik nagy serkentője az egyszer használatos cikkek dömpingje.... Akkor jelentek meg az eldobható üdítős dobozok, melegíthető tálcás élelmiszerek. A csomagolás önmagában is elég drága, néhány élelmiszernél kb. 10-szer annyiba kerül, mint maga a tartalom... Az ötvenes években az eldobhatóság tovább terjedt az élelmiszerekről az egyéb cikkek felé, megjelentek pl. a kidobható órák, ruhák stb. A folyamat legszebb példája talán egy fogorvosi hirdetés: "Cserélje be az összes fogát, előzze meg a fogfájást!"

3. Miért ne vennél új, jobb terméket a régi helyett? avagy a "tervezett elavulás fogalma"

…A tervezett elavulásnak az a lényege, hogy az új típusú rendkívül tőkeigényes, hatalmas kutatási beruházásokat igénylő termelés nem alapozhat arra, hogy a termék működik, amíg működik, ezt tudatosan befolyásolnia kell. A befolyásolásnak 3 fő területe alakult ki.

a) A funkcionális elavulás

Ilyenkor a régi termék helyett új, hasonló, de többet tudó típus jelenik meg. Ilyen például a fekete-fehér helyett a színes televízió, a mono rádió helyett, a sztereó készülék vásárlása.

b) A minőségi avulás

Ilyenkor a termék egy meghatározott idő után elromlik, vagy elkopik (pl. cipő, ruha).A feladat ruhák esetében könnyű, de a bonyolultabb műszaki cikkek esetében óriási technikai bravúr, hiszen el kell érni, hogy a különböző alkatrészek nagyjából egyszerre romoljanak el, különben a még működő alkatrészek egyrészt pocsékolást jelentenek, másrészt újrafelhasználásra kerülnének. A termék egyszerre való lerohadását főleg japán autógyárak vitték tökélyre.

c) A divat

Miután a minőségi javulás, illetve a funkcionális avulás korlátozott lehetőséget jelentettek, a nagy gyárak a divat tervezését vették célba. A divat lényege, hogy a régi termék a vevő agyában avuljon el, az új termék hitesse el vele, hogy jobb is, nemcsak új. Fontossá válik a formatervezés, a dizájn. Ennek fontos eleme pl. a szín. …A pszichológiai elavulásra építő vezető iparág a nőiruha-gyártás...Egyik évről a másikra azonban csak apró változtatásokat eszközölnek, ami nagy beruházást nem igényel, de a ruhatárat lecserélteti, (új szín, 5 cm-rel rövidebb vagy hosszabb szoknya). A másik gyorsan váltó divatágazat az autóipar...Az új típusok először 3, majd 1 évente jöttek ki, és a változás 90 %-ban a borításra és a formára korlátozódott…Egy átlag amerikai 2 és 1/4 évente cserélt kocsit.

4. Miért ne vásárolnál olcsóbban?

Mindenki a saját tapasztalatából ismeri az árleszállítások, akciók, diszkont áruházak stb. példáját. Mindez szintén az 50-es évek elejétől lendült fel, mint a vásárlásösztönzés új eszköze.

5. Miért ne vásárolnál hitelbe?

A vásárlásösztönzés egy rendkívül hatékony eszköze a hitelbe, részletre történő vásárlások megjelenése, illetve a pénzhelyettesítők (csekk, hitelkártya) rohamos elterjedése. A hitelek, részletfizetési kedvezmények sok esetben kifejezetten drága árat jelentenek (kamat, kezelési költség), de csökkentik a korlátokat, sokan enélkül nem is juthatnának nagyobb értékű járművekhez. Az 50-es években a lakossági hitelek állománya 3-szor magasabbra nőt, mint a jövedelem. …A hitelkártya még drágább a vevőnek. A kamat és kezelési költség 10 % felett van ( az USA-ban az 50-es években alig volt infláció), plusz az áruházak külön fizetnek a bankoknak kb. 5 %-ot, amit természetesen szintén beépítenek az árba, így a hitelkártyás vásárlás elég drága mulatság...

6. Miért ne élveznénk most az életet?

…A régivágású amerikai keményen dolgozott és takarékoskodott...A régi életmód elleni legeredményesebb támadás az ünnepek felhasználása a vásárlás fellendítésére. Ma már az ünnepek régi tartalmából (húsvét, ballagás, anyák napja, apák napja, Valentin-nap és főleg a Karácsony) szinte semmi nem maradt, minden ünnep a vad, lázas vásárlásokkal vált eggyé. A régi életmód elleni támadás egyik eszköze a készételek, INSTANT termékek megjelenése, amelyeknek árára átlag 50%-ot raknak rá az otthon készített változat alapanyagához képest. Fontos eszköz a vásárlásokat eseménnyé tenni. Nagy, díszes boltokat építenek, halk zene szól, kávézó, egyéb szolgáltatások, a gyerekeknek játéktermek állnak rendelkezésre. Palotaszerű bevásárlóközpontok épültek szökőkutakkal, márványborítással, gyermekmegőrzőkkel. A bevásárlás a család egész napos, legfontosabb programjává vált.

Az amerikai életforma

"A második világháborút követő másfél évtizedben az amerikai átlagember, de sokszor még az amerikai intellektuel is, az úgynevezett "amerikai életforma" felsőbbrendűségének tudatában élt. …Az amerikai életforma tárgyi szimbólumai a felhőkarcolóktól a rágógumiig és a Coca Coláig sorra megjelentek nemcsak Nyugat-Európában, hanem Tokióban, Hongkongban, Honoluluban …. Az amerikai életforma döntő eleme a fogyasztás kiemelkedő szerepe. …Az Egyesült Államok volt az emberiség történetében az első ország, amely biztosította az anyagi jólétet a népesség nagyobb részének…. Ez volt az első ország tehát, ahol a lakosság nagyobbik fele összkomfortos lakásban élt, a táplálkozásban a fő probléma nem a biológiai minimum elérése, hanem éppenséggel a túltáplálkozás elkerülése volt, ahol a családok túlnyomó többsége saját autóval rendelkezett, ahol a háztartások többségében a lakbér kifizetése, a havi élelmiszerek megvásárlása és az elengedhetetlenül szükséges ruházkodási költségek után a havi jövedelem egy része még mindig megmaradt. …úgy vélik, hogy az ember életének középpontjában a fogyasztási értékeket állító amerikai életforma nemcsak a lehető legfejlettebb, hanem egyben az a minta is, amely felé elkerülhetetlenül halad az egész világ... A hatvanas évek viszont már meghozták a fogyasztó társadalom ideológiájának válságát. … Egyrészt ismét előtérbe kerültek a szegénység problémái. Kiderült, hogy bár a szegénység az amerikai társadalom kisebbségét jelenti, helyzete megoldhatatlan, a társadalmi különbségek nemhogy csökkennének, hanem éppenséggel még növekedhetnek is. … Új és a fogyasztói társadalom ideológiájából nem megmagyarázható jelenség a fiatalság lázadása is. …egyetemi ifjúság körében futótűzként kezdett terjedni az "újbaloldali" ideológia, amely kétségbe vonta, vajon helyes-e a minél nagyobb bőséget életünk középpontjának állítanunk; ez a fiatalság többé nem volt hajlandó elfogadni élete egyetlen értelméül, hogy minél több fogyasztási cikk tulajdonosává qváljék. … nem hitték el, hogy a fogyasztás demokratizmusa azonos a társadalom demokratizmusával, ..

A fogyasztás megváltozott gazdasági szerepe

… A jövedelem emelkedésével kialakult az úgynevezett diszkrecionális jövedelem. Bizonyos jövedelem szint alatt a fogyasztó csak szűk keretek között dönthet arról, hogy jövedelmét mire fordítja, ugyanis egész jövedelmét felemészti elsődleges életszükségleteinek kielégítése. ... A jövedelem bizonyos szintjén túl azonban az elemi életszükségletek kielégítése után is marad még pénze ennek felhasználásában diszkrecionális joga van, ezért ezt diszkrecionális jövedelemnek nevezhetjük. … az összes személyi jövedelmének alapján kiszámítható fogyasztói kereslet és a tényleges kereslet nem esik feltétlenül egybe. A jövedelem és a fogyasztás ilyen időbeli eltolódása egyszeriben megnöveli a fogyasztó szerepét, …a gazdaság egyre nagyobb anyagi eszközöket áldoz arra, hogy a fogyasztókat rábírja jövedelmük mielőbbi elköltésére, s biztosítsa az összhangot a fogyasztói kereslet és a kínálat között. …

Manipuláció és konformizmus

Nem vitás, hogy az anyagi jólét növekedése a nagyobb emberi szabadság lehetőségét rejti magában. Minél nagyobb a választási lehetőségünk, annál nagyobb szabadságunk "holdudvara" is. A fogyasztói társadalom amerikai kritikusai azonban éppen azt vonják kétségbe,… hogy a nagyobb választási lehetőségek valóban együttjárnak a választás nagyobb szabadságával. …Fromm még a fasizmus kialakulásának elemzése során hívta fel a figyelmet arra, hogy a szabadság lehetőségének a növekedése nem szükségképpen jár együtt a szabadság növekedésével, hanem éppenséggel a "szabadságtól való menekülésre" is vezethet. Azzal érvel, hogy a választási lehetőségek növekedése az aggodalom és bizonytalanság növekedésével jár együtt. Minél több lehetőség között választhat valaki, … annál inkább hajlik arra, hogy valaki mástól várjon útmutatást. A nagyobb választási lehetőségek növelik az egyén felelősségét, s ezzel együtt könnyen arra bírhatják, hogy lemondjon szabadságáról, s most már önként másokra ruházza át az őt magát érintő döntéseket.

Riesman a Magányos tömeg című könyvében éppen azt elemzi, hogy a választási lehetőségek, s így a döntési felelősség megnövekedése milyen változásokat hoz létre a jellemben. Riesman érvelése szerint a modern "tömegtársadalmat" megelőző társadalmakban a nevelés során a gyermek megtanulta, miként kell viselkednie, s ha választási lehetőségek adódnak, hogyan kell választania. …. A "tömegtársadalomban" a változások azonban már annyira gyorsak, hogy ezek a gyermekkorban megtanult normák sem adnak iránymutatást, ezért Riesman kifejezésével élve az ember "kívülről irányítottá" válik. Ennek következtében óriási jelentőségre tesz szert a tömegkommunikáció, hiszen ez sugallja, hogy miként kell viselkedni, miként kell választani. A "kívülről" irányított ember tehát lemond szabadságáról, mohón keresi az alkalmazkodást. Döntései nem autonómok, nem saját szükségleteinek tudatos mérlegelésén alapulnak, hanem a legnagyobb hatásfokkal propagált mintához alkalmazkodnak.

… A jellemstruktúra ilyen változása teremti meg a manipuláció lehetőségét és veszélyét. A manipuláció e vonatkozásban azt jelenti, hogy az embereket nem tényleges, hanem vélt szükségleteik kielégítésére ösztönzik. A vélt szükségletek kielégítésére való törekvés egyik fontos formája az, amit presztízsfogyasztásnak nevezünk. A presztízsfogyasztás akkor alakult ki, amikor egyes fogyasztási cikkek státusszimbólummá válnak. Státusszimbólumok azok a lényeges fogyasztási javak, amelyekkel valaki egy társadalmi réteghez vagy osztályhoz tartozását reprezentálhatja. … Amikor valaki új autójának a márkáját, új házának a helyét, nagyságát kiválasztja, társadalmi státusának megfelelően kell választania. Ezt nem mulasztja el, mert munkahelyi vagy üzleti érdekei egyértelműen megkövetelik a "rangjához" méltó státusszimbólumokat. Ha anyagi lehetőségeihez képest akár felfelé, akár lefelé eltér e normáktól, számolnia kell a társadalom rosszallásával, aminek akár a munkahelyi előrejutásra is hatása lehet. … Az autó "státusértéke" gyorsabban csökken, mint használati értéke, az autót már csak azért is kell cserélni, mert évjárata többé nem reprezentálja megfelelően tulajdonosának a társadalomban elfoglalt helyét. A státusszimbólumok utáni hajsza a presztízsfogyasztás tehát jórészt meghatározza, mire költhető el a diszkrecionális jövedelem. A presztízsfogyasztás kialakulásával a fogyasztási javak világában is létrejön az "erkölcsi kopás". Az üzleti propaganda azután mindenképpen igyekszik a presztízsfogyasztás jelenségét a saját céljaira felhasználni, bizonyos termékeket státusszimbólum rangra emelni, s így növeli a jelentkező keresletet.

…Szociálpszichológusok már a negyvenes években felismerték, hogy az emberek gyakran maguk sincsenek tisztában fogyasztói döntéseik okaival, ezeket a döntéseket tudatalatti erők is befolyásolják... A tömegkommunikáció üzenetét "véleményvezetők" továbbítják az emberekhez legtöbben tehát személyes kapcsolataikból szerzett információk alapján alakítják ki véleményüket, illetve hozzák meg fogyasztói döntésüket…

Magán és társadalmi fogyasztás

Az amerikai "fogyasztói társadalom" egyik legkiáltóbb ellentéte a magán és társadalmi fogyasztás szintje között jelentkezik: a magánfogyasztás magas szintje mellett szinte érthetetlen a társadalmi fogyasztás alacsony szintje. …az amerikai életszínvonal ismeretében például érthetetlennek tűnik az iskolák, a kórházak vagy a nyilvános parkok elhanyagoltsága. …Nyilvánvaló, hogy a magánfogyasztás túlzott preferálása a gazdasági hatékonyság elvének is ellentmond. … Így azután például Los Angelesben szinte minden felnőtt családtag kénytelen külön gépkocsit tartani, mert másként a férj nem tud eljutni a munkahelyére, s napközben a feleség képtelen lenne bevásárolni, vagy a gyereket elvinni az iskolába. … A társadalmi fogyasztás alacsony színvonala egyébként tovább élezi az amerikai szegénység problémáját is... minden ötödik amerikai család évi jövedelme a létminimum alatt van. E jövedelmi szint alatt a legelemibb létszükségletek kielégítése is nehézségekbe ütközik, s az amerikai társadalom egyik nagy ellentmondása így éppen a többség jóléte és a lakosok aránylag kis százalékát érintő, de riasztó szegénység mértéke. … ez a szegénység nem pusztán fizikai szegénységet jelent... A "nagy középosztályra" épülő amerikai propaganda állandóan azt a "középosztálybeli" mintát sulykolja, amely a lakosság alsó egyötöde számára mindörökre elérhetetlen marad. Az amerikai szegénység egyik legnyomasztóbb eleme a frusztráció érzése, annak a tudata, hogy a természetesnek tűnő fogyasztási szintet soha nem képes elérni. Gazdag országban szegénynek lenni kétszeresen nehéz."

Szelényi Iván: Az amerikai életforma és a fogyasztói társadalom

A jóléti állam

A jóléti állam a legújabb kor, ezen belül is lényegében a II. világháború utáni időszak terméke. Kezdeteit, vagy inkább előfutárait is csak alig százévre visszanyúlva múlt század 80-as éveinek elején bevezetett bismarcki társadalombiztosítási reformokban vélhetjük megtalálni a császári Németországban.

...A tőkés iparosítás a prekapitalista viszonyok között élő parasztok óriási tömegeit szakította ki évezredes társadalmi, családi, vallási kötöttségeikből, és városlakó ipari bérmunkásokká változtatta. A korábbi, bármennyire is nyomorúságos életnívón tengődő falusi népesség számára a félfeudális, egyházi kötöttségekkel átszőtt, patriarchális, rend szerint nagycsaládos lét bizonyos értelemben biztonságot is nyújtó betegség, rokkantság, munkaképtelenség esetére. A család, az egyházközség, a helyhatósági elöljárók hagyományosan szociális gondviselő, segélyező funkciókat is elláttak. Az urbanizáció és a többnyire velejáró szekularizáció viszont elvágta ezeket a kötelékeket.

Nem csak a mezőgazdasági termelést és a kiegészítő iparűzést együtt végző és rendszerint együtt lakó sok generációs nagycsalád bomlott fel, de az iparosodással együttjáró ismert demográfiai változások következtében egyfelől meghosszabbodik az élettartam, másfelől csökken a születési arányszám. A sok gyerek a paraszti és kézműves családokban az elaggott szülőkről való gondoskodás biztosítéka is volt. A városlakó kiscsaládban ez a biztosíték megszűnik. Ráadásul a kisárutermelőből bérmunkássá válás azt is jelentette, hogy megszűnt a munkaeszközöknek és földnek mint fölélhető vagyonnak, mint biztonsági tartaléknak a szerepe.

Ily módon a tőkés fejlődés logikája visszájára fordítja az egyéni érvényesülés önerőre támaszkodás laissezfaire elvét: ráutalttá teszi a bérmunkást a társadalom segítségére betegség, öregség, keresőképtelenség esetére ( a munkanélküliségről most nem is beszélve), tehát szükségszerűvé teszi a szociálpolitikát az állam beavatkozását. Ezért teljes egészében egyet lehet érteni a fejlett ipari országokat tömörítő szervezet, az OECD által 1980 októberében összehívott konferencia következő megállapításával: "A jóléti állam alapvető vonása, hogy olyan funkciókat teljesít, amelyeket egykoron a család látott el."

Persze az iparosodás és urbanizálás következtében nemcsak egyszerűen a megszűnő nagy család pótlása végett nő meg az állam részvétele, szerepe az életkörülmények alakításában. A modern nagyipar, közlekedés, kereskedelem tanult munkaerőt igényel. Nem véletlen, hogy az ingyenes népoktatás általánossá, majd kötelezővé tétele a jóléti állam minden más funkcióját megelőzve már a múlt század első felében, tehát az iparosítás megindulásával egyidőben terjedt el a legtöbb európai és tengerentúli kapitalizálódó országban. Új feladatot jelentett a hirtelen felduzzadt nagyvárosok terjeszkedésének, beépítésének szabályozása, a közművesítés, majd később a nyomornegyedek felszámolása céljából az olcsó bérű "szociális" lakásépítés megszervezése, finanszírozása. Ugyanide sorolható a közegészségügynek, a járványmegelőzésnek, a munkavédelemnek stb. új és nagy fontosságúvá vált feladata. Nyilvánvaló, hogy ezeket a feladatokat már nem lehetett az egyházi, vagy világi jótékonysági intézmények gondjának tekinteni, vagy a helyi (közösségi, városi) önkormányzatok hatáskörébe utalni. A modern ipari társadalom igényeinek már egyáltalán nem felelhetett meg az állam "éjjeliőr" - szerepe.

De az állam "éjjeliőr" - szerepét is (amely gazdaságelméleti absztrakció, mert gazdaságtörténetileg valóban sohasem létezett) csak akkor válthatta fel "redisztributor" - szerepe, amikor ehhez a modern ipari társadalom megteremtette az anyagi forrásokat: amikor a munka termelékenysége és ezáltal a nemzeti jövedelem olyan szintre emelkedett, hogy az újraelosztás egyáltalán lehetővé vált.

Ez az ipari társadalom azonban kapitalista társadalomként jött létre; a bérmunkások létbiztonságát nemcsak a betegség, öregedés, baleset okozta munkaképtelenség fenyegette, hanem sokkal közvetlenebb és - időszakonként - sokkal érzékenyebb módon a tőkés gazdálkodás velejárója a munkanélküliség. Nem természeti csapásról, hanem társadalmi jelenségről lévén szó az ellene való védekezés még a legnaivabb emberbaráti utópikus szocialista elképzelésekben is kezdettől fogva társadalmi fellépéshez, társadalmi változások követeléséhez kötődött. A rendszeresen visszatérő gazdasági válságok idején felduzzadó munkanélküliséget ugyanis már nem lehetett puszta munkakerüléssel magyarázni, a munkát keresők tömegeit, pedig csavargóknak, mihaszna henyéknek tekinteni, mint ezt a korai kapitalizmus liberális individualista ideológiája tette...

Éppen ezért a jóléti állam, noha kiépülése szükségszerűen következeik az iparosodási- urbanizálódási folyamatból, sohasem jött volna létre - legalábbis mai formájában és kiterjedésében nem - a munkásmozgalom fellépése, gazdasági és politikai harca nélkül...

… a jóléti állam kialakulását megalapozó un. Beveridge-terv Angliában a II. világháború mélypontján született meg. A konzervatív és a munkáspárt képviselőiből álló koalíciós kormány ugyanis a hitleri agresszióval szembeni ellenállás és a népi nemzeti összefogás erősítése céljából 1941-ben hozta létre William Beveridge elnökletével azt a bizottságot, amelynek 1942 decemberében nyilvánosságra hozott jelentése … javasolta a mindenkire általánosan kiterjedő társadalombiztonsági rendszer bevezetését a háború után.

…Gazdasági és szociális reformokat a munkásmozgalom azonban - paradox módon - csak akkor tudott kivívni amikor nyíltan szocialista, azaz a kapitalizmus ellenes programmal lépett fel. Szinte szimbolikus jelentőségű az a … tény, hogy a jóléti állam előfutárának tekintett bismarcki társadalombiztosítási törvényeket a szocialista ellenes törvénykezés részeként, a "vörös veszélytől való megszabadulás" jegyében hozták. Tehát a jóléti államnak kezdettől fogva világosan kifejezett rendszerfenntartó, azt legitimáló funkciója volt.

Szamuely László: A jóléti állam ma

Sokan mitizálják a jóléti állam fogalmát. Politikusok és választók egyaránt arról beszélnek, hogy a jóléti államnak sikerült megoldania az 1945 után felmerült társadalmi problémák többségét. … Az utóbbi időben megjelent publikációk …bőséges bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy ma már a jóléti állam kialakulásához vezető eszmék távolról sem általánosak, elfogadottak.

Az ILO 1950-ben kiadott egyik jelentése szerint mindegyik társadalombiztosítási rendszer afelé mozdul el, hogy a lakosság egyre szélesebb rétegeit vonja be a rendszerbe, a kockázatok minél nagyobb körét fedje le, a szükségletekhez egyre jobban igazodó szolgáltatásokat nyújtson, és gyengítse a kapcsolatot a befizetések és a juttatások között. Más szavakkal, az univerzális megoldások keresése a háború előtti "szolgáltató államot" fokozatosan jóléti állammá alakította át.…A jóléti állam olyan állam, amely előre meghatározott módon, szervezett erővel (a politika és az igazgatás eszközeivel) lép fel annak érdekében, hogy a piaci erők szerepét legalább három irányban megváltoztassa. Először azáltal, hogy egyéneknek és családoknak minimális jövedelmet garantál anélkül, hogy figyelembe venné munkájuk vagy tulajdonuk piaci értékét. Másodszor azzal, hogy csökkenti a bizonytalan események bekövetkeztének esélyeit, éspedig azzal, hogy erősíti az egyének és családok védekezőképességét bizonyos kockázatokkal szemben (betegség, munkanélküliség stb.) Harmadszor pedig azzal, hogy minden állampolgár számára igyekszik biztosítani a juttatások elérhető legmagasabb szintjét. E célok közül az első és második legalább részben teljesíthető egy olyan államban, amelyet "szolgáltató államnak" szokásos nevezni, a harmadik célkitűzés azonban már túlnő ezen. … Nem pusztán azt veszi célba, hogy megszüntesse az osztálykülönbségeket és különböző adókategóriákba tartozó csoportok szükségletei közötti különbségeket, hanem az egyenlő bánásmód kiterjesztését és polgári szavazati joguk egyenlő mértékű érvényesítését is.

ASA Briggs: A jóléti állam történelmi perspektívában