A müncheni konferencia dokumentumokban
"4. A túlnyomórészt németlakta területeknek német csapatok által való fokozatos megszállása október 1-jén kezdődik. …
6. A határok végleges megállapításával nemzetközi bizottságot fognak megbízni. …
8. A jelen egyezmény aláírását követő négy héten belül a csehszlovák kormány felszabadítja az összes szudétanémeteket a katonai és rendőrségi szolgálat alól, hogyha azok azt kívánják. Ugyanezen határidő alatt a cseh-szlovák kormány szabadlábra helyezi mindazokat a szudétanémeteket, akik politikai bűncselekményekért letartóztatásban vannak."
A. Hitler, Ed. Daladier, Mussolini, N. Chamberlain
Részlet a müncheni egyezményből (1938. szeptember 29.)
Kiegészítő nyilatkozat
"A négy nagyhatalom kormányfői kijelentik, hogy amennyiben a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdése a következő három hónapon belül az érdekelt kormányok közötti megegyezés alapján nem oldódik meg, akkor ez a probléma az itt részt vevő négy nagyhatalom kormányfőinek következő értekezletén fogja vita tárgyát képezni."
Chamberlain -Hitler nyilatkozat: "Mi, a német Vezér és kancellár, valamint a brit miniszterelnök ismét találkoztunk a mai napon, és egybehangzóan megállapítottuk, hogy az angol - német kapcsolatok kérdése elsőrendű fontosságú a két ország és Európa szempontjából. A tegnap aláírt megegyezésben (müncheni szerződés - szerk.) valamint az angol - német haditengerészeti megállapodásban annak jelét látjuk, hogy a két nép soha többé nem akar háborút viselni egymás ellen. Elhatározott szándékunk, hogy az országainkat érintő minden esetleges vitás kérdést konzultációk útján rendezünk, s hogy a továbbiakban is igyekszünk kiküszöbölni a viszály minden lehetséges forrását, ily módon hozzájárulni Európa békéjének biztosításához." (Churchill: A második világháború, Európa , 1989.)
Részlet Keitel marsallnak a nürnbergi perben tett tanúvallomásábólarra a kérdésre, hogy megtámadta volna-e Németország Csehszlovákiát, ha a nyugati hatalmak a csehek mellett kiálltak volna:
"Semmi esetre sem. Nem voltunk elég erősek katonailag. Münchennek az volt a célja, hogy Oroszországot kiszorítsuk Európából, időt nyerjünk és befejezzük fegyverkezési programunkat." (Churchill: A második világháború, Európa , 1989.)
"Tökéletes és megsemmisítő vereséget szenvedtünk…Egy végzetes katasztrófa kellős közepén vagyunk … És ne gondoljuk, hogy ez a vége. Ez csak a kezdet." (Churchill München után)
A Molotov-Ribbentrop paktum
A szovjet-német megnemtámadási szerződés
I. cikk. A két Szerződő Fél kötelezi magát, hogy tartózkodik az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más Hatalmakkal együtt. II. cikk. Amennyiben a Szerződő Felek egyike egy harmadik Hatalom részéről háborús cselekmények tárgyává lenne, a másik Szerződő Fél ezt a harmadik Hatalmat semmilyen módon nem fogja támogatni. III. cikk. A két Szerződő Fél kormányai a jövőben tanácskozás céljából folyamatosan érintkezésben maradnak egymással, abból a célból, hogy egymást kölcsönösen tájékoztatja a közös érdekeiket érintő kérdésekről. IV. cikk. A két Szerződő Fél egyike sem fog részt venni semmiféle olyan hatalmi csoportosulásban, amely közvetve vagy közvetlenül a másik Fél ellen irányul. V. cikk. Amennyiben a Szerződő Felek közt bárminő kérdés tekintetében viták vagy viszályok keletkeznének, a két Fél ezeket a vitákat vagy viszályokat kizárólag barátságos eszmecsere vagy szükség esetén békéltető bizottságok útján fogja tisztázni. VI. cikk. A jelen Szerződő tíz év tartamára kötik meg, azzal a kikötéssel, hogy amennyiben azt egy esztendővel e határidőnek a lejárta előtt egyik Szerződő Fél sem mondja fel, a Szerződés hatálya önműködően további öt évre meghosszabbítottnak tekintendő. VII. cikk. A jelen Szerződést a lehető legrövidebb időn belül meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat Berlinben kell kicserélni. A Szerződés az aláírással azonnal életbe lép. Kelt két eredeti példányban, német és orosz nyelven.
Moszkva, 1939. augusztus 23.
von Ribbentrop V. Molotov
Titkos kiegészítő jegyzőkönyv
… a két fél aláíró meghatalmazottai szigorúan bizalmas megbeszéléseken megvitatták a kétoldalú érdekszférák elhatárolásának kérdését Kelet-Európában. … A balti államokhoz (Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia) tartozó területek területi-politikai átformálása esetén Litvánia északi határa alkotja egyúttal Németország és a Szovjetunió érdekszférájának a határát. Egyúttal mindkét részről elismerik Litvánia érdekeit a vilnai területen. A lengyel államhoz tartozó területek területi-politikai átformálása esetén Németország és a Szovjetunió érdekszféráját hozzávetőleg a Narev, Visztula és a Szan folyók vonala határolja el. Azt a kérdést, hogy a kétoldalú érdekek kívánatosnak tüntetik-e fel egy független lengyel állam fenntartását, és melyek lennének ezen állam határai, végleg csak további politikai fejlemények során lehet tisztázni. A két kormány ezt a kérdést mindenesetre barátságos megegyezés útján fogja megoldani. Délklet-Európa vonatkozásában szovjet részről hangsúlyozzák érdeküket Besszarábiát illetően. Német részről hangsúlyozzák a teljes politikai érdektelenséget ezeken a területeken. Ezt a jegyzőkönyvet mindkét fél szigorúan titkosan fogja kezelni.
Moszkva, 1939. augusztus 23.
von Ribbentrop V. Molotov