A bizalmatlanság kezdete

"A szövetségesek között az I. világháborúban is voltak nézeteltérések ezek azonban nem a szövetséges tábor belső konfliktusaiból eredtek. Összetartotta őket a kölcsönös szimpátia, a közös politikai és társadalmi értékek. Ez az érzelmi és érdekeltségbeli harmónia hiányzott a második világháborúban. A nyugati hatalmak sohasem szűntek meg félni a kommunisták forradalmi ambícióitól, míg az oroszok két évtized gyűlölködés és elszigetelődés után ugyanannyira nem bíztak a háborús társaikban, már jóval azelőtt, hogy megnyerték volna a háborút, mindkét fél számolt a háború utáni szakítás lehetőségével és úgy manővereztek, hogy garanciákat és előnyöket biztosítsanak a jövőre, a béke pedig csak elmélyítette a szakadékot".

"Vasfüggöny ereszkedett le arcvonalunk mentén. Hogy mögötte mi történik, arról mit sem tudunk. Nemigen lehet kétséges, hogy a Lübeck-Trieszt-Korfu vonaltól keletre eső térségek csakhamar teljesen a kezükre kerülnek."

(Landes: Az elszabadult Prométheusz. Gondolat, Budapest, 1986)

"A közös veszedelem erős köteléke, amely addig egybefűzte a nagy szövetségeseket, egyszerre eltűnt. Számomra a szovjet fenyegetés máris átvette a náci ellenség helyét. Csakhogy vele szemben nem állt bajtársi szövetség. Ráadásul immár az oroszokra sem volt szükségünk. A Japán elleni háború befejezése nem függött többé attól, hogy katonáik tömegei bekapcsolódjanak a talán hosszan elhúzódó végső öldöklésbe. Immáron nem kellett szívességet kérnünk tőlük." (részletek Churchill emlékiratából)

"Én mindig az Oroszországhoz fűződő barátságon munkálkodtam, de akárcsak Önt, engem is mélységesen nyugtalanít, hogy az oroszok elferdítik a jaltai döntéseket, nyugtalanít Lengyelországgal szembeni magatartásuk, az az elsöprő befolyás, amelyre Görögország kivételével a Balkánon szert tettek, nyugtalanít, hogy Bécsben is nehézségeket támasztanak, hogy az általuk ellenőrzött vagy megszállt területeken megjelenik az orosz hatalom, miközben oly sok más országban kommunista mesterkedés folyik, mindenekfölött pedig, hogy képesek hosszú időn át nagy létszámú hadsereget fegyverben tartani."

Churchill távirata Truman elnökhöz 1945. május 12.

A fultoni beszéd

Fultoni beszéd

"Ahhoz, hogy ennek a számtalan otthonnak megadjuk a biztonságot, meg kell védeni őket a két óriási martalóctól: a háborútól és a zsarnokságtól.

Most rátérek a második veszélyre, amely az otthonokat és az egyszerű népet fenyegeti: a zsarnokságra. Nem lehet észre nem vennünk azt a tényt, hogy azok a szabadságjogok, amelyeket az egyének élveznek az egész Brit Birodalomban, nem érvényesülnek jelentős számú országban, amelyek közül egyesek hatalmasak. Ezekben az államokban ellenőrzést kényszerítenek az egyszerű népre különböző fajtájú politikával, amely idegen a demokrácia előtt. Az államhatalmat korlátozás nélkül gyakorolják diktátorok, vagy oligarchák, amelyek előjogokat élvező párton és egy politikai eljárásmódon keresztül működnek.

Senki sem tudja, mit szándékozik tenni Szovjet-Oroszország és nemzetközi kommunista szervezete a közvetlen jövőben. Megértjük, hogy Oroszországnak szüksége van a biztonságra nyugati határait illetően a német agresszió minden megismétlődésével szemben. Szívesen látjuk Oroszországot az őt megillető helyen a világ vezető nemzetei között. Ennek ellenére, kötelességem önök elé terjeszteni egyes tényeket Európa jelenlegi helyzetéről.

A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fővárosai - Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezen híres városok és országuk lakossága a szovjet szférában fekszik és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének. A kommunista pártokat, amelyek ezekben a kelet-európai államokban igen kicsik voltak, hatalomra emelték, amely meghaladja a pártok létszámát, és ezek a pártok most mindenütt arra törekszenek, hogy megszerezzék a totális ellenőrzést. Nem hiszem, hogy Oroszország háborút kíván. Ők a háború gyümölcseit kívánják és hatalmuknak és tanításaiknak végtelen kiterjesztését. Abból, amit a háború alatt orosz barátainknál és szövetségeseinknél láttam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy semmi sincs, amit jobban csodálnának, mint az erőt és semmivel szemben sem táplálnak kevesebb tiszteletet, mint a katonai gyengeséggel szemben."

(részletek Churchill beszédéből, 1946. március 5. Fulton városa)

A Truman-doktrina

Truman-doktrina

" Az Egyesült Államokhoz a görög kormány részéről pénzügyi és gazdasági segítségre irányuló kérés érkezett. A segítségre okvetlenül szükség van avégből, hogy Görögország továbbra is mint szabad nemzet éljen. A világ szabadságszerező nemzeteinek szemében világos, hogy Törökországnak mint független és gazdaságilag egészséges államnak a jövője nem kevésbé fontos, mint Görögország jövője. Az Egyesült Államok külpolitikájának egyik elsődleges célja olyan feltételek megteremtése, amelyek között mi és más nemzetek kialakíthatjuk a minden kényszertől mentes életmódot. Nem fogjuk azonban céljainkat megvalósítani , ha nem vagyunk hajlandók segíteni a szabad nemzeteket szabad intézményeik és nemzeti integritásuk fenntartásában az agresszív mozgalmakkal szemben, amelyek arra törekszenek, hogy a totalitárius rendszert kényszerítsék rájuk. A totalitárius rendszereknek a szabad népekre közvetlen vagy közvetett agresszióval való rákényszerítése aláássa a nemzetközi béke és ennélfogva az Egyesült Államok biztonságának alapjait.

A világtörténelemnek jelen pillanatában csaknem minden nemzetnek választania kell a két életmód alternatívája közt. A választás nagyon gyakran nem szabad.

Meggyőződésem, támogatnunk kell a szabad népeket abban, hogy saját módjukon alakítsák ki saját sorsukat. Meggyőződésem, hogy segítségünknek elsősorban gazdasági és pénzügyi segély formájában kellene megnyilvánulnia.

A totalitárius rendszerek csírái nyomorúságból és szükségből táplálkoznak. A szegénység és a polgárháború rossz földjében terjednek el és növekszenek. Teljesen akkor fejlődnek ki, amikor egy népben kihalt a jobb jövőbe vetett remény.

Nekünk életben kell tartanunk ezt a reménységet.

A világ szabad népei ránk számítanak, hogy támogatjuk őket szabadságjogaik fenntartásában."

(Truman elnök üzenete a kongresszushoz, 1947. március 12.)

Az amerikai külpolitika irányváltása

"... mi birtokoljuk a világ kincseinek kb. felét, pedig csak a világ népességének 6,3 százalékát tesszük ki ... Ebben a helyzetben nem kerülhetjük el, hogy irigység és harag tárgyai legyünk. Igazi feladatunk az elkövetkező időszakban az, hogy a kapcsolatok olyan mintáját javasoljuk, ami lehetővé teszi számunkra ennek az egyenlőtlen helyzetnek a fenntartását anélkül, hogy nemzeti biztonságunk kárt szenvedne. Ehhez mellőznünk kell minden szentimentalizmust és álmodozást: figyelmünket mindenhol a saját közvetlen nemzeti céljainkra kell koncentrálnunk. Nem szükséges azt tanácsolnunk önmagunknak, hogy ma megengedhetjük magunknak az altruizmus és világjótékonyság luxusát. ... Abba kell hagynunk az olyan bizonytalan és - a Távol-Kelet számára - nem reális célokról való beszédet, mint az emberi jogok, az életszínvonal emelése és a demokratizálódás. Nincs messze a nap, amikor nyílt hatalmi koncepciókban kell fellépnünk. Minél kevesebb idealisztikus szlogen akadályoz akkor bennünket, annál jobb."

George Kennan amerikai diplomata (1948. II. 24.)

A Kominform határozata

"Két ellentétes politika alakult ki: az egyik oldalon a Szovjetunió és a demokratikus országok politikája, amely az imperializmus aláásására és a demokrácia megszilárdítására irányul, a másik oldalon az Egyesült Államok és Anglia politikája, amely az imperializmus megerősítésére és a demokrácia megfojtására irányul.

Ily módon két tábor alakult ki: az imperialista, demokráciaellenes tábor, melynek célja az amerikai imperializmus világuralmának megteremtése és a demokrácia szétzúzása, valamint az imperialistaellenes, demokratikus tábor, melynek fő célja az imperializmus aláásása, a demokrácia megszilárdítása, és a fasizmus maradványainak felszámolása.

A két ellentétes tábor harca a kapitalizmus általános válságának további kiéleződése, a kapitalizmus erőinek gyengülése, a szocializmus és a demokrácia erőinek gyarapodása közepette megy végbe.

Ebből következik, hogy a kommunista pártokra különleges feladat hárul. Saját kezükbe kell venniük nemzeti függetlenségük és országaik szuverenitásának védelmét."

(A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának (Kominform) határozata 1947. október 5.)

A háború befejeződésével a nagyhatalmak közötti együttműködés kényszere megszűnt, helyette ismét a korábban is létezett, de azóta új elemekkel is kiegészült ellentétek kerültek az előtérbe. A legfontosabb vitás kérdések a leendő új világrend kialakulásával voltak kapcsolatosak. Milyen legyen az új Európa? Mi legyen Németországgal? Hogyan lehet a Szovjetunió biztonsági igényeit úgy kielégíteni, hogy az ne jelentsen elfogadhatatlan méretű befolyást számára? Mi legyen a gyarmati sorból függetlenné váló országokkal?

A háború utolsó szakaszában történt néhány olyan esemény, melyek szomorú jövőre mutattak: a varsói felkelés szovjet kivéreztetése és a görög kommunistákkal való véres brit leszámolás nem az antifasizmus körébe tartozó lépés volt, hanem az érdekszférákon belüli hatalom megmutatása. A kettészakadás nem Jaltából ered, már Teheránban elfogadták a nyugatiak a Baltikumra vonatkozó orosz igényeket, 1944-ben megállapodtak Németország zónákra osztásában. A győztesen előretörő Vörös Hadsereg területfoglalásainak megállítása erő hiányában fel sem merülhetett, így a Sztálin által a maga számára kijelölt területek az angolszászok jóváhagyása nélkül is elváltak a nyugati területektől. A gyanakvó Szovjetunió sűrűn alkalmazta szövetségeseivel szemben a "kész tények elé állítás" (fait accompoli) politikáját.

Az új európai rend kialakításának jaltai Nyilatkozata kivitelezhetetlen volt. A Szovjetunió számára a demokrácia, a szabad választások, a koalíciós kormányok értelmezhetetlen és ennek következtében a saját fennhatóságuk alatt álló területeken betarthatatlanok voltak. Az amerikaiak ezeket alapértéknek tekintették és erősen sérelmezték megsértésüket. ("Az oroszok nem úgy használják a szavakat, mint mi." - mondta Roosevelt egyszer Churchillnek.) A nyílt konfrontációt azonban igyekeztek elkerülni. 1945 és 1947 között ellentétekkel sűrűn megterhelt, de alapvetően kooperációs rend volt a világban. Az egyre erőszakosabbá váló szovjet kelet-európai politika az amerikaiak stílusváltását eredményezte. Az USA ereje teljében volt, gazdaságilag uralta a világot, rendelkezett egy olyan tömegpusztító fegyverrel, mellyel senki más, saját országát teljes biztonságban tudhatta, míg ő másokat közvetlenül veszélyeztetett. Az USA expanzív nagyhatalommá vált. A keletkezett hatalmi aszimmetriát Európában a Szovjetunió óriási hadseregének fegyverben tartásával próbálta ellensúlyozni. Ez viszont azt jelentette, hogy Nyugat-Európa állandó fenyegetettségben élt és rákényszerült arra, hogy erőit egyesítse. (Ez az integráció hosszú távon igen eredményesnek bizonyult.) De még ez is kevésnek bizonyult, az amerikaiakra is szükségük volt. Európa nagy korszaka véget ért, már nem ő szabta meg a történelem menetét, hanem Amerika állandó pártfogására szorult.