Az iszlám vallás tanításai
Mohamed tanításának középpontjában két alapeszme áll: hit az egyedüli istenben, Allahban és az utolsó ítéletben. Allah örök, nem nemzették, sem maga nem nemzett, minden dolog teremtője és a világegyetem mindenható irányítója, minden élő és élettelen tőle függ. Láthatatlan, alaktalan és semmilyen helyhez nem kötött. A világot a semmiből, teremtő szavával hozta létre. Ádámot, ez első embert agyagból és vízből alkotta, és életet lehelt belé. Az első emberpár Ádám és Éva volt, akik bűnbe estek, de később megbánták ezt, kétszáz év múlva találkoztak, és Ádám örömkönnyei ekkor színezték feketére a Kába kövét. (Így emelte be Mohamed a Kába kő tiszteletét az iszlámba.) Allah az egész emberiséget Ádám gerincéből hozta létre, és hitvallást tétetett velük, így tehát minden ember már életét megelőző létében muszlim.
Tanítása szerint az élőlények különböző csoportokat alkotnak. A legtökéletesebbek az angyalok, akiknek nincs nemük, nem isznak és nem esznek. A legjelentősebb közülük Gábriel, aki 23 év alatt közölte a prófétával a Koránt. (Az iszlám hagyomány szerint Mohamed írástudatlan volt, ezzel is bizonyítva a kinyilatkoztatás, a Korán isteni eredetét.) A Sátán eredetileg szintén angyal volt, de kiűzetett a paradicsomból, mert nem volt hajlandó leborulni Ádám előtt. Ördögeivel igyekszik az embereket bűnre csábítani, amíg a végítéletkor meg nem semmisítik. Az angyalokon kívül számtalan dzsinn (szellem) létezik, akik lehetnek jók vagy rosszak. Halandók, mint az emberek, de csodás erő birtokában vannak.
A teremtés célja az ember volt, isten az ő számára terítette ki a földet szőnyegként, az eget sátorként; a növényeket és állatokat is kizárólag az ember kedvéért alkotta Allah. Ádám volt az első próféta, őt sok más követte: Noé, Mózes, Dávid, Jézus. A legnagyobb és utolsó próféta Mohamed, mivel őt nem egy választott néphez, hanem minden emberhez küldte isten.
A halálban lélek és test különválik, hogy a végítélet napján ismét egyesüljön. A halál után a jók bepillanthatnak a paradicsomba, a gonoszoknak pedig kínokat kell elszenvedniük. A közelgő világvégét az jelzi, ha az iszlám törvényeit nem tartják be, ezért a világ helyzete egyre rosszabbra fordul. A végítéletkor minden élőlény meghal, és az egész világ elpusztul, de valamennyien feltámadnak, testük és lelkük egyesül, majd megjelennek az ítélet helyén, Jeruzsálemben. És akkor isten leszáll az égből a földre, mindenkit egyenként felelősségre von, de az igazság mérlegén a hit minden bűnt kiegyenlít. Az elkárhozottak pokolra süllyednek, a jók a mennybe jutnak. Míg a hitetlenek és képmutatók örökké a pokolban maradnak, a többi bűnös kiszabadulhat onnan.
Az iszlám vallási parancsai
Ahhoz, hogy egy muszlim igaz életet éljen, öt követelménynek kell megfelelnie, ez a vallás öt alappillére:
1. A Hit: "Nincsenek Istenek, kivéve az egy igaz Istent" és "Mohamed a prófétája".
2. Az Ima: Naponta ötször (hajnal, dél, délután, napnyugta, este) kell elvégezni az előírások pontos betartásával, a rituális mosdás elvégzése után. Ehhez a sivatagban víz helyett homokot is fel szabad használni. Az ima meghatározott formulákból és Korán-idézetekből áll, és előírt testmozgás kíséri. Az imák idejét az imakikiáltó, müezzin hirdeti sajátos éneklő hangon a mecset tornyából, a minaretből. Az imádkozónak Mekka, a Kába felé kell fordulnia. Pénteken a déli ima helyét a mecsetben tartott, prédikációval összekapcsolt istentisztelet foglalja el.
3. Az "Ínségadó" (szegényadó, alamizsna): A szegények, a rászorulók javára történő önkéntes adakozás.
4. A Böjt: A böjtöt az egész ramadán hónap folyamán meg kell tartani, ekkor napkeltétől napnyugtáig nem szabad sem enni, sem inni, sem dohányozni. Ez a hónap azért számít szentnek, mivel ekkor érkezett az égből a Korán.
5. A Zarándoklat: A mekkai zarándoklatot minden hívőnek - ha erre képes - életében legalább egyszer végre kell hajtania.
A hívő muszlimoknak egyéb kötelességei is vannak.
Nem szabad disznóhúst enniük, mivel a disznó tisztátalan állat.
Nem szabad bort inniuk. Ezt a tilalmat azokban az országokban, ahol az iszlám államvallás, teljes szesztilalomként értelmezik, máshol csak a borra vonatkoztatják, az alkohol más formáira nem.
A szerencsejátékok a Sátán művei, ezért tilosak.
A muszlim férfinek négy felesége lehet, ezt azonban csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. Tilos a házasság a pogányokkal, nincs megtiltva a keresztényekkel és a zsidókkal, de a születendő gyermekeknek muszlimnak kell lenniük. Muszlim nő viszont csak muszlimhoz mehet feleségül. A válás megengedett.
Számos iszlám országban a nők csak lefátyolozottan jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt (csador).
A körülmetélkedést a Korán nem parancsolja meg, mégis általános szokás.
A dzsihád
Az iszlám hatodik pilléreként is számon tartott dzsihád sok félreértésre ad okot azoknak, akik nem ismerik e vallást. "Szent háború"-ként szokták fordítani, és úgy értelmezik, hogy a muszlimoknak akár fegyverrel is terjeszteni kell hitüket. A dzsihád szó eredeti jelentése: harc, küzdelem, de ez nem katonai, fegyveres harcot jelent, hanem belső küzdelmet, az "isten útján teendő erőfeszítést" az ember előrehaladásáért és a társadalmi igazságosságért.
Kétségtelen, hogy az iszlám országok terjeszkedésekor e parancsot másképp értelmezték, de ez nem a vallási előírásból következett, hanem politikai céljai voltak - amint a keresztény világ keresztes háborúit és a katolicizmus inkvizícióját sem a "szeresd felebarátodat" elv szülte. A dzsihádot a muszlimok is többféleképpen értelmezték és értelmezik. Lehet védekezés, mint kényszer, de lehet támadás is a "hitetlenek" ellen, sőt a hitetlenekkel szövetkezett muzulmánok ellen is.