1198-1216 között római pápa. Megerősítette az egyházi hierarchiát, az egyetemes pápaság eszméjét pedig elfogadtatta az európai uralkodókkal. Ő erősítette meg a ferencesek és a domonkosok rendjét, de az eretnekkel szembeni fellépést is fontosnak tartotta.

A keresztények számára az a terület, ahol Jézus élt. Ide zarándokoltak el bűneik megbánásáért megbocsátást remélve.

Erkölcsi vagy hitbéli bűnökért, s főként eretnekségért alkalmazott legsúlyosabb egyházi büntetés. A katolikus, görögkeleti és protestáns egyházak egyaránt élhetnek vele, a középkorban politikai célok eléréséért is gyakran alkalmazták. Erre példa, amikor 1076-ban VII. Gergely pápa kiközösítette IV. Henrik német-római császárt.

A feudális kiváltságok egyike, amit városok kaphattak meg. Eszerint a város területén áthaladó kereskedőket áruik kirakására és eladására kényszeríthették, a helyi áron és a vámszabályok betartása mellett.

Másképp német lovagrend. Eredetileg a német keresztes zarándokok betegápoló szolgálataként szerveződött meg, 1192-től lett lovagrend. Tagjai csak német lovagok lehettek, de szabályaik a templomos rendéhez hasonlóak voltak. 1226-ban kezdték meg a porosz területek elfoglalását, Marienburg központtal létre is hozták a Baltikumban saját államukat. A földrajzi adottságok lehetővé tették számukra a térség tengeri kereskedelmének ellenőrzését, amivel sértették a környező országok gazdasági érdekeit. Lengyelország és Litvánia perszonáluniója lehetővé tette, hogy az egyesült seregeik több alkalommal legyőzzék a német lovagrendet (pl. 1410-ben Grünwaldnál), majd 1466-ban el kellett ismerniük a lengyel király hűbéri hatalmát is. A 16. századtól területük a brandenburgi hercegség része lett. Magyarországra II. András hívta be őket azért, hogy megvédjék Erdélyt a kunok betöréseitől. 1211-ben a Barcaságban telepítette le a király a lovagokat, de amikor 1224-ben területüket önálló állammá nyilvánították és felajánlották a pápának, akkor kiűzte őket az országból.

Eredetileg a szentföldi zarándokok védelmét ellátó, francia alapítású lovagrend volt, nevüket a jeruzsálemi Salamon templomról kapták. IV. Szép Fülöp francia király 1307-ben perbe fogta és boszorkányság vádjával kivégeztette a rend vezetőit, a rend vagyonát pedig elkobozta. V. Kelemen pápa 1312-ben oszlatta fel a rendet.

A keresztes lovagok által alapított államok a Szentföld területén. Nem állandó országok, fennállásuk és területük nagysága a harcok mindenkori fordulataitól függött. A létrejövő kis államok elvileg mind a jeruzsálemi királyság hűbéresei voltak, a lovagrendek irányítása alatt álltak.

A középkori pápai főhatalom jogait 27 pontban összefoglaló irat, amelyet VII. Gergely pápa 1075-ben adott ki. Többi között kimondja: a pápának joga van engedetlen fejedelmeket letenni és alattvalóikat a hűségeskü alól feloldani, a pápa zsinatok hozzájárulása nélkül is tehet le püspököket, a pápa az egyházi törvényeket önhatalmából megváltoztathatja, ő gyakorolja az invesztitúra jogát stb. A Dictatus Papae-ban tehát a pápai teokrácia igénye jut kifejezésre. Mivel az irat keletkezési körülményei ismeretlenek, ezért felmerült az is, hogy a 27 pont nem önálló dokumentum, hanem egy jogszabálygyűjtemény tartalomjegyzéke.

Más néven Rőtszakállú Frigyes. 1152-1190 között német-római császár volt, aki a kor lovagideálját testesített meg. Frigyes hatalmát egyedül Istentől eredeztette, magát Nagy Konstantin és Justinianus örökösének tartotta. Ez okból helyre akarta állítani a császárság tekintélyét, így szembeszállt a pápai hatalommal. A pápa szövetségesének számító észak-itáliai városok ellen hat hadjáratot folytatott. A III. keresztes hadjáratban hunyt el.

Az ekevas elé erősített, a földet függőlegesen lazító, kés v. korong alakú vas, aminek az a feladata, hogy a fordítás előtt a talajt a barázda teljes mélységében felhasítsa, ezáltal a szántáshoz szükséges vonóerő-igényt csökkentse. Mivel az ekét vezeti is, ezért megkönnyíti az egyenesben tartását és irányítását.

1159-1181 között római pápa. Az itáliai városokkal kötött szövetség segítségével a Legnanonál vívott csatában legyőzte I. Frigyes német-római császár csapatait. Folytatta a VII. Gergely pápa által elkezdett reformokat.

1073-tól 1085-ig római pápa. Korábban pápák tanácsadója volt, az egyházi reformmozgalom egyik vezetője. Pápaként deklarálta a pápai hatalom elsőbbségét, fellépett a cölibatus és a szimonia ellen. Az invesztitúra-jog gyakorlása miatti vita következtében tört ki a császárság és pápaság harca.

A gazdálkodás azon formája, amikor már nemcsak a saját szükségleteket fedező terményt tud előállítani a termelő, hanem piacon értékesíthető felesleget is. Európa nyugati részén a 11. századtól jellemző újra.

Papi nőtlenség, a papok és szerzetesek nősülésének egyházi tilalma. A római katolikus egyházban szigorúan kötelező erkölcsi parancs, a protestáns egyházak viszont elvetik. Az iszlám, a buddhizmus, a zsidó vallás is ismeri ezt az előírást, de jelentősége és hatása nem olyan nagy, mint a római katolikusoknál.

Városi önkormányzat, mely az egyházi vagy földesúri függés megszüntetésére irányult. Alapelve a szabad elöljáró-választás volt, legfőbb szerve a közgyűlés, a külső és belső tanács.

A lakosság egy része elleni támadás, gyilkosságsorozat valamilyen ideológia (nemzeti, vallási, faji megkülönböztetés) jegyében. Pogrom zajlott pl. a zsidók ellen a középkorban vagy a 19-20. században több ízben, az örmények ellen a Török Birodalomban.

V. Henrik német császár és II. Calixtus pápa között 1122ben kötött egyezmény, mely az ún. invesztituraharcot lezárta. különválasztotta a főpapok világi és egyházi beiktatását, kimondta, hogy a püspököt, mint egyházi méltóságot a pápa küldöttje, mint hűbérest (a püspöki birtokok urát) a császár képviselője iktatja be. A főpapoknak a pápa adta át a gyűrűt és a pásztorbotot – egyházi tisztségük jelvényeit –, a császár a jogart, mellyel birtokaikba, mint hűbérbe iktatta be őket.

Valamely szent hely felkeresése vezeklési vagy hitgyakorlási (pl. hálaadás, természetfeletti erők segítségének kérése, stb.) okokból.

(1202-1204) III. Ince pápa új keresztes hadjáratot hirdetett, melynek célja a Szentföld kulcsának tekintett Egyiptom elfoglalása lett volna. A lovagok szállítását Velence vállalta magára, ám nem az eredeti cél felé hajóztak, hanem először Zára várát foglalták el, majd Konstantinápoly ellen indultak. Konstantinápoly Genova szövetségese volt, s így Velence kereskedelmi vetélytársa, azaz meggyengítése a kereskedőváros érdekeit szolgálta. Az 1054-es egyházszakadás miatt előállt helyzetben a pápa sem ellenezte a lépést. Konstantinápoly kifosztása után létrehozták az 1261-ig fennálló Latin Császárságot.

Az egyház világi hatalmát és egyes hittételeit bíráló eretnekmozgalom Dél-Franciaországban a 12–13. században. A katharok egyik irányzata volt, nevüket Albi városáról kapták.

Katolikus papokból, szerzetesekből álló egyházi bíróság, melynek célja az eretnekek felkutatása és világi ítélőszék elé állítása, vagyis az inkvizíció csak felkutatta és bizonyította az eretnekséget, míg ítéletet a világi bíróság hajtja végre. A halálra ítélteket rendszerint autodafé (egyházi ünnep) keretében megégették. A bűneiket megbánók visszatérhetnek az egyházba, ha levezekelték bűneiket. Kezdetben a dominikánusok, majd a jezsuiták irányították.

A Cluny kolostorból kiinduló bencés reformmozgalom a középkorban. Eredeti céljuk a szerzetesi fegyelem és a Szent Benedek által a regulákba foglalt szemlélethez való visszatérés volt. Jelentőségük a kolduló rendek megjelenésével folyamatosan csökkent.

A Római Birodalom korában az ipari vállalkozással, kereskedelemmel, adóbérléssel és pénzügyekkel foglalkozó társadalmi réteg. Hivatalt ugyan nem viselhettek, de roppant vagyonuk révén befolyást tudtak gyakorolni az államra.

Az I. lateráni zsinat erősítette meg a II. Callixtus pápa és V. Henrik német-római császár között létrejött wormsi szerződést, aminek értelmében megosztották az invesztitúra jogát. Jelentős volt még a IV. lateráni zsinat 1215-ben, ahol III. Ince pápa elnökletével a zsinat döntött az eretnekek elleni harcról, az inkvizíció felállításáról.

A két- és háromnyomásos gazdálkodás idején a szántóföld egy részét nem vetették be, pihentették. Ez a bevetetlen, de felszántott rész az ugar.

A feudalizmus idején a mezőgazdasági termelés rendjét a faluközösség határozta meg avval, hogy az egyes parasztcsaládoknak kiosztott parcellákon, a falu által meghatározott növényt kellett termeszteni az ellátás biztosítása érdekében.

A francia abszolutizmus idején a főnemesekből és főhivatalnokokból álló testület, amellyel a rendi gyűlés mellőzésével uralkodó király jóváhagyatott bizonyos rendelkezéseket. A forradalom előtt azonban szembefordult XVI. Lajossal és a rendi gyűlés összehívását támogatta.

A királyt megillető kizárólagos jogok. Ezek közé tartozott a középkorban a törvényhozásban való részvétel, a regálék beszedése, ő képviselte országát külpolitikai ügyekben, ő volt a legfőbb hadúr és legfőbb bírói hatalom, gyakorolta a főkegyúri jogot, az országos méltóságok kinevezését és a birtokadományozási jogot. Az újkorban, az alkotmányos keretek kialakulásával a király szerepe átalakult, de a legtöbb államban megmaradt számára a rendeletalkotás, a miniszterek kinevezése, nemesi, főnemesi címek, rendjelek adományozása és a legfőbb hadúri pozíció.

Olyan szisztéma, amelyben az adót minden állampolgár jövedelmei arányában fizeti be az államkincstárba. A közteherviselés követelése a polgári jogokért vívott küzdelmek fontos eleme volt, hiszen a feudális nemesi adómentesség privilégiumának megszüntetését jelentette.

A Franciaország fővárosa, az Íle-de-France központja.

A rendi gyűlés azon része, ahol a nemesség és a polgárság választott küldöttei vesznek részt a döntéshozatalban. Magyarországon alsótáblának nevezték.

A kétkamarás parlament egyik testülete, amelynek munkájában az adott ország főrangú családjainak egy-egy tagja, vezető állami és egyházi tisztviselők vesznek részt. Magyarországon felsőtáblának vagy főrendiháznak is hívták a testületet.

1180–1223 Francia király. Ő szerezte vissza az angol királyoktól a normandiai területeket.

Az ókori Rómában állami hivatal ill. az ezt a hatalmat birtokló személy, amelynek ellátásáért nem kaptak fizetést.

Másképp országgyűlés. Törvényhozó testület, amelyben az ország politikai jogokkal bíró társadalmi csoportjai képviseltetik magukat. Kezdetben a királyi tanács töltötte be ezt a funkciót, majd a rendi gyűlések az adómegszavazás jogával jelentős mértékben befolyásolhatták az uralkodó döntéseit. Legfőbb törvényhozó testületté a polgári államok megalakulása nyomán vált. Szerkezete országonként eltérő lehet (egy házas, két házas).

(1208–1265) Angol nemes. A Magna Chartában foglaltakat az angol királyok nem tartották be, ezért 1264-ben az angol nemesség felkelést robbantott ki, melynek vezetője Simon de Monfort volt. A mozgalom eredményeképpen 1265-ben az uralkodó összehívta a rendi gyűlést.

1285-1314 között francia király. Jelentős hódításokkal növelte meg a hatalmát, de az ehhez szükséges adók biztosítása érdekében a rendek összehívására kényszerült (1302). Az ő uralkodása alatt következett be a pápák francia befolyás alá helyezése, az ún. avignoni fogság.

1199-1216 között angol király, aki Oroszlánszívű Richárd öccseként került hatalomra, de bátyja dicső tetteit nem követte, sőt elveszítette a normandiai birtokokat, így hatalma és bevételei jelentősen csökkentek. 1215-ben a nemesség a Magna Charta kiadására kényszerítették.

A rendi monarchia legfőbb hatalmi szerve, a törvényalkotásban részt vevő, adót és katonát megszavazó testület. Munkájában részt vettek a rendi kiváltságokkal rendelkező főpapok, főnemesek személyesen, a nemesség, papság alsóbb rétegei és a polgárság képviselői.

Az Árpád-ház királyai közül többen éltek evvel az eszközzel a kamara haszna növelése érdekében. A pénz névértékének fenntartása mellett csökkentették annak nemesfém-tartalmát kihasználva a pénz gyakori (általában évenkénti) újraváltását.

Olyan egyházi intézmény (káptalan), amely az oklevelek kiállításával, másolásával, hitelesítésével foglalkozott. Magyarországon 1231-től csak a hiteleshelyek által kiállított oklevelek számítottak bizonyítéknak a peres eljárásokban. A hiteleshelyek alapítása azonban nehezen ellenőrizhetővé vált, ezért Nagy Lajos 1353-tól elrendelte, hogy csak a király adományozhat hiteles pecsétet. Véglegesen csak 1874-ben szűnt meg az intézmény.

Török lovasnomád nép. Magyarországra a 13. században telepedtek le, hosszú ideig a magyar királyok hadseregének könnyűlovasságát alkották.

999 – 1003 között római pápa, ő adományozta a magyar koronát I. Istvánnak, megalapította Magyarország és Lengyelország első érsekségét. Kora legműveltebb embereként emlegették, polihisztor volt.

(980 k. - 1046) Bencés szerzetes, főpap. I. Szent István egyházszervező tevékenységének egyik támogatója,a kit az 1046-os pogánylázadások idején gyilkoltak meg. I. Szent László avattatta szentté I. Istvánnal és Imre herceggel együtt.

Német város. 973-ban itt tanácskoztak I. Ottó követei Géza magyar fejedelem követeivel a magyarországra küldendő térítőpapokról.

997-től fejedelem, majd 1000/1001 és 1038 között magyar király. Géza fejedelem fia és utóda, a keresztségben kapta az István nevet. Géza megteremtette a belső és külső feltételeket ahhoz, hogy fia, I. Szent István megszervezze a feudális magyar államot. Ebben jelentős támogatást nyújtottak azok a papok és lovagok, akik István felesége, Gizella kíséretében jöttek Magyarországra. Ha kellett, akkor harcok árán uralmát kiterjesztette az egész Kárpát-medencére, ellentmondást nem tűrve terjesztette a kereszténységet, kiépítette a magyar egyházszervezetet, a közigazgatás és a haderő alapjává pedig a királyi várakat, vármegyéket tette. 1083-ban, I. Szent László uralkodása idején avatták szentté.

(1185 k. -1213) Magyar királyné, II. András felesége, akit hatalomvágya és családtagjainak túlzott támogatása, előjogokhoz juttatása miatt 1213-ban az összeesküvő magyar főurak megöltek a pilisi erdőben.

A magyar törzsi vezetők egyike, akivel Szent Istvánnak az ország egyesítéséért vívott harcokban le kellett számolnia. Területei a Maros vidékén lehettek.

Az 1222. évi Aranybulla legtöbb pontja nem valósult meg, de mert utóbb a főleg szerviensekből formálódó köznemesség ezt tekintette szabadságjogai alapjának, afféle “nemesi alkotmány” lett belőle.

A nemeseknek már az 1222. évi Aranybullában is szereplő hadkötelezettsége, védelmi kötelezettsége. Bár katonai ereje nem volt igazán jelentős, a nemesség ragaszkodott a fenntartásához, hiszen ez a jog, ill. kötelesség legitimálta az adómentességét az 1848. évi áprilisi törvények elfogadásáig.

(940 k.-997) Magyar fejedelem. Taksony fejedelem fia, akinek halála után 970 k. vette át a magyar törzsek feletti irányítást. Uralkodása idején megteremtette a belső és külső feltételeket ahhoz, hogy fia, I. István megszervezze a feudális magyar államot. A keresztségben Géza is az István nevet kapta.

1235-1270 között Árpád-házi magyar király. Nevéhez fűződik az ország tatárjárás utáni újjáépítése, ezért „második honalapító”-nak is nevezik.

Az Árpád-korban a magyar királyi székhelyek egyike. A városban található királyi bazilika volt a koronázási templom, a koronázási ékszerek őrzőhelye, számos királyunk temetkezőhelye. Itt tartották az ún. székesfehérvári törvénylátó napokat is.

Község a Sajó mellett. 1241 áprilisában itt csapott össze a magyar és az országra támadó tatár sereg. A magyar vereség után maga IV. Béla király is alig tudott elmenekülni, egyben kezdetét vette a tatárjárás.

Az a szervezeti forma, amely biztosítja az egyház működésének rendjét. I. Szent István uralkodása idején Magyarországon is kialakult az érseki és püspöki intézményrendszer.

Az arabok, ill. mohamedán vallásúak gyűjtőneve, a böszörmény kifejezést a középkori Magyarországon használták.

Más néven vezér. A valóságos hatalmat gyakorló méltóság a magyaroknál a kettős fejedelemség idején. A szakrális uralkodói címet a kündü vagy más néven kende birtokolja.

1205-1235 között magyar király. Apja, III. Béla eredetileg a halicsi trónra szánta, ám ezt András nem tudta megtartani. Hazatérve bátyjával, I. Imrével került szembe, trónért vívott harcuk során mindketten jelentős birtokadományozással akarták megnyerni a főurak támogatását. Trónra kerülése után újból megpróbálta megszerezni a halicsi trónt, ám ez nem sikerült, ráadásul feleségét, Gertrudist 1213-ban az elégedetlen magyar főurak meggyilkolták. Birtokadományozási politikája és a pénzrontás miatt a királyi hatalom jelentősen meggyengült, ezért a szerviensek és az elégedetlen főurak elfogadtatták vele 1222-ben az Aranybullát. Az Aranybulla 1231-es felújítása az egyháznak tett jelentékeny engedmények miatt csak fokozta az általános elégedetlenséget.

Más néven signum vagy sigillum. Hitelesítésre, titkosításra ill. a sértetlenség bizonyítására használt jel, amit egy szilárd felületen lévő ábrázolásnak egy puha, de megszilárduló anyagba (pl. viasz) való benyomásával érnek el.

Az 1232-ben kiadott oklevél szerint a Zala megyei szerviensek azt kérték az uralkodótól, hogy mivel az ügyeikben illetékes bíráktól (azaz a királytól és helyetteseitől, akik a nemesek ügyeiben ítélkezhettek) távol élnek, ezért maguk szolgáltathassanak igazságot a hozzájuk fordulóknak. A királyi engedély birtokában szolgabírákat választottak. Ezt az oklevelet a történészek sokáig a nemesi vármegye kialakulása első bizonyítékának tekintették. A legújabb kutatások azonban rámutattak, hogy ebben a folyamatban nem a zalaiak próbálkozása volt a legelső. Az oklevél egyértelmű bizonyíték viszont arra, hogy az Árpád-kor végén kezdett átalakulni, kiszélesedni a nemesség fogalma, hiszen már nemcsak a nagybirtokkal rendelkező, országos méltóságot betöltő személyeket tekintették nemeseknek, hanem a kisebb közösségek előkelőségeit is.

Uralkodói méltóságba való ünnepélyes beiktatás, amelynek szertartásai jelentősen különbözhetnek országoktól és korszakoktól függően.

Más néven nobilitas. A magyar nemes kifejezés 1200 körülig a világi előkelőket jelentette, majd a 13–14. századtól a világi uralkodó osztály összes tagjának, földesurának megjelölésére használták. Kiváltságaikat az 1222-es, az 1231-es Aranybulla és az 1267-es törvények rögzítették. Az 1267-es törvényekben nevezi a király először nemesnek a szervienseket megkülönböztetve a nagybirtokosoktól, akiket ezentúl báróknak hívtak. Bírájuk a nádor vagy a király törvényszéke volt, hadba vonulni csak a király zászlója alatt voltak kötelesek. A 14. század végére mentesültek az egyházi tized fizetése alól, a birtokaikon élő népek felett gyakorolhatták az úriszék jogát. 1351-ben I. (Nagy) Lajos biztosította az ún. egy és ugyanazon nemesi szabadság elvét a nemesség számára. Ezzel felgyorsult a köznemesség renddé válásának folyamata.

(950 k. - 1008 k.) Az erdélyi Gyula lánya, Géza fejedelem felesége, I. Szent István édesanyja. Fia trónra kerülése után legfőbb támogatója.

A jegyzők megnevezésére használt fogalom. A középkori oklevélkészítés során a szövegek megfogalmazása volt a feladata. A fogalmazványok elkészítéséhez különböző segédkönyveket használtak, amelyek korábbi ügyekben kibocsátott oklevelek formuláit tartalmazta.

Más néven kanonizáció. A pápa ünnepélyes kijelentése, amelyben egy már halott személyről kinyilatkoztatja, hogy a megdicsőültek közé tartozik és elrendeli a szentek jegyzékébe való felvételét.

Királytól vagy földesúrtól származó kiváltság, egyösszegű adózást tesz lehetővé egy adott közösség tagjai számára. Az egyénenkénti adózásnál mindenképp kedvezőbb helyzetet teremt, ezért ezzel a kiváltsággal a városok lakói vagy betelepülő, a királynak különleges szolgálattal tartozó hospesek (pl. szászok) rendelkeztek.