A püspökök tanácsadó testületei, a káptalanok működtették a káptalani iskolákat, amelynek feladata elsősorban a magasabb képzettségű klerikusok kinevelése volt. A tananyag és az oktatás módja nagyjából megegyezett a kolostori iskolákban tanítottakkal. Elemi szinten énekelni, írni-olvasni, számolni tanultak a diákok, de mindezt sokkal alaposabban, mint a plébániai iskolákban.

Középszinten a "hét szabad művészetet" gyakorolták, és ez a hét tantárgy jelentette a tudományok rendszerét. A tudományok elsajátítása a következő fokozatokban történt: elsőként oktatták a grammatikát, amely a helyes latin írás és olvasás tudományát jelentette; a retorika az ékesszólás művészete volt, ami az oklevelek fogalmazását is magában foglalta; a dialektika a vitatkozásra, a logikus gondolkodásra tanította a diákot. Ezután az aritmetika (számtan) következett, ide tartozott az egyházi naptár összeállítása, az egyházi ünnepek kiszámításának módja is, az asztronómia (csillagászat) tudománya ugyanehhez nyújtott segítséget. A geometrián belül az elemi mértani ismereteket sajátították el, de ide tartoztak az alapvető földrajzi és természetrajzi ismeretek is. A geometria nélkülözhetetlen volt az építészetben. A muzsika (lat. musica) a zenei képzést tökéletesítette, egyházi zenét, fúvós és húros hangszerek használatát tanították.

Felső szinten orvosi ismereteket, mechanikát, történelmet, bölcseletet, teológiát (hittudomány), jogi ismereteket oktattak, gyakorolták a hangjegyírást, és néhány helyen görög és arab nyelvet is lehetett tanulni. Az iskolák könyvtárára különös gondot fordítottak. A fegyelem a kor szellemének megfelelően igen szigorú volt, a testi fenyítés bevett szokásnak számított. Az egymást sűrűn követő ünnepek jelentették a szünetet, ez volt az ideje a közös kirándulásoknak is. Európában több helyütt a káptalani iskolákból alakultak ki az egyetemek.

Egyetemi oktatás ábrázolása

A tanító: Mit látsz?

A növendék: Iskolát látok, tanulókat. Nagy a számuk. Megfigyelhetem, hogy különböző korosztályhoz tartoznak: vannak közöttük gyermekek, serdülők, fiatal és idősebb emberek; tanulmányaik is különbözőek.

Egyesek azt tanulják, hogy gyakorlatlan nyelvük új betűket ejtsen ki és olyan hangokat, amelyek eddig szokatlanok voltak számukra. Mások azon erőlködnek, hogy elsajátítsák a szavak ragozását, összetételét, származtatását, először azzal, hogy meghallgatják, azután hogy egymással egybevetik; végül ismétlik, hogy emlékezetükbe véssék. Mások íróvesszővel és viasztáblával dolgoznak. Vannak, akik biztos kézzel vezetve az írónádat, pergamenre élénk színekkel különböző formákat rajzolnak. Emezek igen friss és lelkes hévvel nagy témákról vitatkoznak, és a nyelv művészetével, továbbá rejtvényekkel igyekeznek egymást zavarba hozni. Olyanokat is látok, akik számolnak.

Amott egyesek fadarabra feszített húrt pengetnek, hogy különböző hangzatú dallamokat csaljanak ki belőle. Mások a felmérés ábráit és eljárásmódjait magyarázzák. Ismét mások meghatározott eszközök segítségével világosan leírják a csillagok járását és helyzetét, valamint az égbolt forgását. Olyanokat is látok, akik a növények természetével, az emberek testalkatával, továbbá minden dolog tulajdonságaival és erényeivel foglalkoznak.