Felszereltség; a gazdasági-társadalmi tevékenység zavartalanságát biztosító alapvető létesítmények rendszere, pl. lakás, kereskedelem, közművelődés, közlekedés, stb.

Leromlott fizikai állapotú, szegények lakta városrész.

Formális megközelítésben az a település, amelynek városi rangja van. Statisztikai megközelítésben az a település, amelynek 5000-nél magasabb a lélekszáma. Szociológiai megközelítésben olyan település, amely saját lakossága és a környező községek számára központi funkciókat lát el.

Az a tendencia, hogy a városi népesség aránya növekszik.

A lakosságnak a város belsejéből az elővárosokba történő vándorlása.

Olyan országok, amelyekben az egy főre jutó GDP magas. Fejlett ország pl. Japán.

Az a régió (ország), amely a centrummal gazdasági kapcsolatban áll, ugyanakkor a gazdasági fejlődésben lemaradt.

A a jelenség, hogy a település városias jellege emelkedik.

Az a régió (ország), amely gazdaságilag fejlett.

Településeken, nagyvárosokban különböző társadalmi rétegek és etnikai csoportok elkülönülése.

A nagyváros és vonzáskörzete.

Statisztikai megközelítésben az a település, amelynek 5000-nél alacsonyabb a lélekszáma. Más megközelítésben olyan település, ahol kevésbé fejlett az infrastruktúra.

Olyan országok, amelyekben az egy főre jutó GDP alacsony. Fejletlen ország pl. Etiópia.

A társadalom tagjai személyes szükségletkielégítésének szintje, amely különböző tényezők alapján mérhető: az anyagi javak, a szolgáltatás, a kulturális és egészségügyi tényezők és az életmód tekintetében.

Egy jelenség az ember meghatározott életszakaszában jelentkezik jellemzően. A szegénység például a vonatkozó vizsgálatok alapján életciklus-jelenség. Az egyik ilyen "szegénységszakasz" közvetlenül a házasságkötés után a gyermekek megszületésével lép be, a szülők megöregedése után ismét megfigyelhető egy "szegénységszakasz".

Az ősközösségi társadalom felbomlása után kialakult gazdasági-társadalmi formációk, amelyekben a társadalmi fejlődés meghatározott fokán különböző alá-fölérendeltségi viszonyban levő osztályok vannak.

Karl Marx vezette be ezt a kategóriát , amely az ún. formációelméletéhez kapcsolódik. A formációelmélet szerint az emberiség történetében az ősközösségi társadalom felbomlása után az emberiség történelmében az alábbi gazdasági-társadalmi formációk különböztethetők meg egymást követően: az ún. ázsiai termelési mód, a rabszolgatartó társadalom, a feudális társadalom, a kapitalizmus és a szocialista társadalom.

Az emberiség fejlődésének kezdeti korszaka, az ősközösségi társadalom, amelyben a társadalom még nem differenciálódott, a közösség tagjainak életére a gyűjtögető és a vadászó életmód volt a jellemző.

Olyan társadalom, amelyben a foglalkoztatottak jelentős része az iparban dolgozik és amelynek a szerkezetét, intézményeit az ipari munka követelményei határozzák meg.

A demográfiai szegénység egyik jellemzője, hogy a szegénység egyre inkább áttolódik az idősebb korosztályoktól a gyermekek irányába. A rendszerváltás nagy vesztesei közé tartoznak a gyermekek.

Olyan személy, akinek nincs lakása, otthona, hajléka. A hajléktalanságnak lehetnek gazdasági, társadalmi, természeti (katasztrófa) és egyéni okai.

A nők elszegényedése. A társadalmi nemek közötti diszkriminációból fakadóan a nőket nagyobb mértékben veszélyezteti a szegénység.

A magyar társadalomban a roma etnikumon belüli szegénység az átlagosnál jóval magasabb.

Az ún. új szegények kategóriája a rendszerváltás óta jelent meg. Ide sorolhatók: a munkanélküliek; a rokkantnyugdíjasok; az özvegyi nyugdíjasok; a háztartásbeliek. Az új szegények nagyobb arányban kerülnek ki a hagyományos szegények köréből.

Azok a személyek, akik hajlandóak lennének dolgozni, de nem találnak munkát, amely lehet ciklikus (időszakos) vagy strukturális munkanélküliség. A ciklikus munkanélküliség a kereslet alacsony szintjével magyarázható, a strukturális munkanélküliség az üres állások és a munkaerő-kínálat területi vagy foglalkozási ág szerinti eltéréséből fakad.

A hagyományos szegénység a korábbi korszakban is megfigyelhető volt. Elsősorban az alacsony iskolai végzettségű, községi lakóhellyel rendelkező szakképzetlen munkások és mezőgazdasági dolgozók körében volt korábban jellemző. Az új szegények jobbára ebből a körből kerülnek ki.