Az általános hatáskörű szabálysértési hatóságok: a helyi önkormányzatok (községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi) jegyzői.
Egyéb szabálysértési hatóságok

• A rendőri szabálysértési hatóság: a rendőrkapitányságok
• A pénzügyi szabálysértési hatóság: a pénzügyi szabálysértések miatt az eljárás a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozik.

Szabálysértés miatt eljáró más szervek

Határőrség
• Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat
• Fogyasztóvédelmi Felügyelőség
• Bányahatóság
• Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség
• Hírközlési felügyelet
• Nemzeti Park Igazgatóság
• Szerencsejáték Felügyelet
• Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont

Ez utóbbiak hatásköre korlátozott, a helyszínen, a hatósági ellenőrzés alkalmával feltárt jogsértéseket bírálhatják el, illetve ezen ügyek befejezésére kötelezettek. Hatáskörük általában sosem kizárólagos.

A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések: az elzárás (kivételes büntetési nem) és a pénzbírság (általános büntetési nem).
Az elzárás büntetés a személyi szabadságot korlátozza, ezért szigorú garanciák mellett alkalmazható:

• kizárólag törvény állapíthatja meg az elzárással sújtható szabálysértések körét (7 tényállásnál szerepel alternatív büntetésként);
• minden esetben a pénzbírság alternatívájaként, vagylagosan alkalmazható;
• elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik.

Időtartama 1-60 napig (halmazati büntetésnél 90 napig) terjedhet.
A pénzbírság az államnak fizetendő vagyoni hátrány. Általános minimuma 1000 forint (minden esetben), maximuma 150 ezer forint, kivéve önkormányzati rendelet által megállapított szabálysértésnél, ahol legfeljebb 30 ezer forint lehet.

A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) meghatározza a szabálysértés fogalmát, mely szerint szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az Sztv.-ben meghatározott joghátrány fenyeget.
A szabálysértések a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás működését, illetve meghatározott tevékenység vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályokba ütköznek.

A szabálysértési jogi szakirodalom a bűnösség helyett a felróhatóság kifejezést használja és ezzel mintegy különbséget tesz a büntetőjogi bűnösség és a szabálysértési felróhatóság között. Gyakorlatilag csak a szóhasználat különbözik, tartalmilag mindkét kifejezés ugyanazt takarja. A bűnösség felróható pszichés viszony az elkövető cselekménye, illetve annak következménye között. A felróhatóságnak a törvény szerint két alakzata van: a szándékosság és a gondatlanság. Bár a törvény nem mondja ki, a fogalomhasználatból egyértelműen kiderül, hogy a jogalkotó a Btk.-ban meghatározott bűnösségi kategóriákat alkalmazza. Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti.

A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések: a járművezetéstől eltiltás; az elkobzás; a kiutasítás; a figyelmeztetés; a kitiltás.
A járművezetéstől eltiltás alkalmazására – jogszabályban meghatározott esetben – engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével elkövetett szabálysértéseknél kerülhet sor, pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként. Meghatározott járműkategóriára és járműfajtára is vonatkozhat. Az eltiltás időtartama egy hónaptól egy évig terjedhet.
Az elkobzás dolog ellen irányuló, rendszerint járulékos jellegű, biztonsági és büntető célú intézkedés. Alkalmazható büntetés vagy más intézkedés mellett, továbbá önállóan és akár az elkövető felelősségre vonása nélkül is. Nincs helye elkobzásnak, ha a cselekmény elkövetése óta 2 év eltelt, kivéve, ha a dolog birtoklása jogellenes. Az elkobzás alkalmazásának vannak kötelező és lehetséges esetei.
Meghatározott szabálysértések elkövetése esetén van lehetőség a külföldi kiutasítására az eljáró hatóság, illetve a bíróság mérlegelése alapján, pénzbírság mellett vagy önállóan. A kiutasított köteles az országot elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza. Az Sztv. a kiutasítás tartamát 2 évben határozza meg. A kiutasítást az idegenrendészeti hatóság hajtja végre.
A figyelmeztetés büntetés helyett alkalmazható. A hatóság erkölcsi rosszallását fejezi ki, nevelő jellegű intézkedés, amely alkalmazásakor figyelemmel kell lenni a cselekménnyel kapcsolatos tárgyi körülményekre és az elkövető személyével összefüggő körülményekre egyaránt.
A kitiltást a szabálysértési hatóság büntetés mellett vagy önálló intézkedésként alkalmazhatja. Az elkövető a sportrendezvényen részvétellel összefüggő szabálysértés miatt tiltható ki sportrendezvényről, illetve sportlétesítményből. A kitiltás időtartama hat hónaptól két évig terjedhet.

Azokat a körülményeket, amelyek nem teszik lehetővé a szabálysértési felelősségre vonást, a felelősségre vonás akadályainak nevezzük. A büntetőjoghoz hasonlóan az akadályok két nagy csoportra oszthatók:

• amelyek már az elkövetés pillanatában kizárják a felróhatóságot ( a szabálysértési felelősséget kizáró okok),
• amelyek utóbb lehetetlenítik a felelősségre vonást (a szabálysértési felelősséget megszüntető okok).

A szabálysértési felelősséget kizáró okok:

• a gyermekkor;
• a kóros elmeállapot;
• a kényszer, fenyegetés;
• a tévedés;
• a jogos védelem;
• a végszükség;
• az ún. másodlagos büntethetőségi akadályok: magánindítvány, jogosult feljelentésének hiánya.

A szabálysértési felelősséget megszüntető okok

• az elévülés;
• a felelősségre vonás mellőzése;
• az elkövető halála.

A büntethetőség feltételei: a büntetendőség, a bűnösség és büntethetőségi akadály hiánya.
A büntetendőség a bűncselekmény fogalom formai elemének tekinthető. A büntetendőség azt jelenti, hogy az adott magatartást a Btk. különös része leírja, és tanúsítóját büntetés kilátásba helyezésével fenyegeti. A büntetendőség, és a büntethetőség nem ugyanaz. A büntetendőség objektív fogalom, míg a büntethetőség összetett fogalom, és szubjektív elemeket is tartalmaz.
A bűnösség, mint anyagi jogi bűnösség a szándékos vagy a gondatlan magatartás tanúsítását jelenti, ennél tágabb értelmű az ún. perjogi bűnösség, amely a büntetőeljárás eredményeként ítéletben kimondott bűnösséget jelenti.

Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel követik el. Nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. Ha a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő.

Büntethetőséget kizáró ok.Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett. Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében.Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége.

Büntethetőséget kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetőt korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban. A kényszer és a fenyegetés az akarati képességet kívülről nyűgözi le, anélkül hogy a felismerési képességet érintené.
Kényszeren az emberi testre gyakorolt ellenséges célzatú, erőszakos fizikai ráhatást értjük.

Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.

Az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.

Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

Ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. Nem büntethető előkészület miatt
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének a megkezdése;
b) aki az elkövetés elhárítása céljából felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad;
c) aki az előkészületet a hatóságnál feljelenti.
Ha az előkészület már önmagában is más bűncselekmény, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő.

Büntethetőséget kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetőt korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban. A kényszer és a fenyegetés az akarati képességet kívülről nyűgözi le, anélkül hogy a felismerési képességet érintené.
A Btk. alkalmazásában, eltérő rendelkezés hiányában fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Elkövetők a tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.

Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.
Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

Büntethetőséget kizáró ok. Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.

A törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető. A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult. Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a magánindítvány előterjesztésére. Bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos. A magánindítvány nem vonható vissza.

A büntethetőség elévülése
A büntethetőség elévül
a) olyan bűntett esetén, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, húsz év;
b) egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével.
Nem évülnek el
a) a háborús bűntettek;
b) az emberiség elleni egyéb bűncselekmények;
c) az emberölés súlyosabban minősülő esetei;
d) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei;
e) a terrorcselekmény, a légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el.

A beszámítási képesség olyan gyűjtőfogalom, amely a felismerési és az akarati képességből tevődik össze. A felismerési képesség a cselekmény lehetséges társadalomra veszélyességének előrelátását, az akarati képesség a felismerésnek megfelelő akarat tanúsítására vonatkozó képességet jelenti. A Btk.-ban a beszámítási képességet kizáró okok: kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés.

Büntethetőséget kizáró ok.Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében.

A büntethetőség egyik feltétele, hogy az elkövetővel szemben ne álljon fenn büntethetőségi akadály. A büntethetőségi akadályokat a Btk. két csoportra osztja: büntethetőséget kizáró és büntethetőséget megszüntető okokra. Büntethetőséget kizáró ok esetén a cselekmény megvalósításának pillanatában hiányzik a bűncselekmény fogalmi ismérveinek valamelyike, ezért nem is jön létre bűncselekmény. Büntethetőséget megszüntető ok esetén az elkövető cselekménye bűncselekményt valósít meg, azonban nem büntethető, mert valamely büntethetőséget megszüntető ok az eredetileg létezett büntethetőséget utólag megszüntetik. A büntethetőséget kizáró, illetve megszüntető okok között tehát az az alapvető különbség, hogy a kizáró okok esetén egyáltalán nem beszélhetünk bűncselekményről, míg a megszüntető okok jelentkezésekor a bűncselekmény létrejött ugyan, de az elkövető megbüntetésére nem kerülhet sor az elkövetés után felmerült körülmény miatt. A büntethetőséget kizáró illetve a megszüntető okokhoz hasonlítanak azok a körülmények, amelyeknek nem a meglétük, hanem a hiányuk képez büntethetőségi akadályt. Ezeket a körülményeket büntethetőséget kizáró másodlagos akadálynak nevezzük. Ilyenek: magánindítvány, kívánat, kizárólagos feljelentési jog gyakorlásának hiánya. Ezeknél a bűncselekmény megvalósult, utólag sem szűnt meg a büntethetőség, csak egy meghatározott körülmény jogilag akadályozza a felelősségre vonást.

Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.

Azoknak a jogszabályoknak az összességét, amelyek az egyes büntetőjogi jogkövetkezményekre, azok alkalmazására és végrehajtására vonatkoznak, szankciórendszernek nevezzük.
A hatályos büntetőjogi szankciórendszer jellemzői:

• a tettarányosság (proporcionalitás);
• a dualista jelleg, ami azt jelenti, hogy a jogkövetkezmények rendszere büntetésekre és intézkedésekre tagozódik. A büntetések közül megkülönböztetünk fő- és mellékbüntetéseket, az utóbbiak önállóan, főbüntetés kiszabás nélkül is alkalmazhatók.
• relatíve meghatározott rendszer, ami egyrészről azt jelenti, hogy a büntetések mértéke "tól-ig" meghatározott, illetve a büntetési nemek vagylagosan meghatározottak.

A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetési nemeken belül megkülönböztethetünk főbüntetéseket és mellékbüntetéseket. Büntetést csak bíróság szabhat ki jogerős ítéletében meghatározott bűnösség esetén.

A Btk. szerinti főbüntetések: 1. a szabadságvesztés;2. a közérdekű munka; és 3. a pénzbüntetés. A büntetési nemek sorrendje a súlyossági rangsort is kifejezi.

A Btk. szerinti intézkedések:
1. a megrovás,
2. a próbára bocsátás,
3. a kényszergyógykezelés,
4. az alkoholisták kényszergyógyítása,
5. az elkobzás,
6. vagyonelkobzás,
7. a pártfogó felügyelet,
8. a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések.
A megrovás, a próbára bocsátás és a kényszergyógykezelés intézkedések önállóan, büntetés helyett; az alkoholisták kényszergyógyítása intézkedés büntetés mellett; az elkobzás és a vagyonelkobzás intézkedés önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is, a pártfogó felügyelet intézkedés büntetés, illetve intézkedés mellett alkalmazható. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről a 2001. évi CIV. törvény rendelkezik.

A büntetőjog egyik alapelve, ami azt jelenti, hogy a Btk. mind a bűncselekmények (bűntett, vétség), mind az elkövetők (első bűntényes, bűnismétlő, visszaeső) és a jogkövetkezmények (a szankciók típusa, neme,mértéke,stb.) között differenciál.

A Btk. szerinti mellékbüntetések:
1. a közügyektől eltiltás,
2. a foglalkozástól eltiltás,
3. a járművezetéstől eltiltás,
4. a kitiltás,
5. a kiutasítás,
6. a pénzmellékbüntetés.
(3) A foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás és a kiutasítás mellékbüntetések önállóan, főbüntetés kiszabása helyett is alkalmazhatók, ha az alkalmazásuk egyéb törvényi feltételei fennállnak.

A büntetőeljárás nyomozással kezdődik, amely során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét és kell felkutatni a bizonyítási eszközöket. A nyomozás feljelentésre, illetve az ügyész vagy a nyomozó hatóság hivatali észlelése alapján indul.A nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság teljesíti. Ha nem az ügyész nyomoz, akkor is felügyeli a nyomozó hatóság munkáját. A nyomozást a lehető legrövidebb határidőn belül kell lefolytatni, illetve az elrendelésétől számított két hónapon belül be kell fejezni. A nyomozás határidejét az ügyészség meghosszabbíthatja, de legfeljebb csak a gyanúsított kihallgatásától számított két évig. Ha kiderül, hogy az elkövetett cselekmény nem bűncselekmény vagy nem bizonyítható, illetve büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn, a nyomozást határozattal meg kell megszüntetni.

Ha a nyomozás eredményes, a büntetőeljárás vádemelési szakba lép és az ügyész, mint közvádló vádat emel a bíróságon a vádirat benyújtásával. Az ügyésznek lehetősége van a vádemelés elhalasztására is, ha a bűncselekmény tárgyi súlya és az ügyben felmerült enyhítő körülmények megalapozzák. A vádemelést követően a büntetőügy a bíróság elé kerül, ahol érdemi döntés születik a büntetőjogi felelősség kérdésében.

A büntetőeljárási kényszerintézkedések az eljárásban résztvevő, illetve a kényszerintézkedéssel érintett személy akarata ellenére foganatosított eljárási cselekmények. A kényszerintézkedések az alapvető jogok korlátozásával járnak, ezért fontos szem előtt tartani azt a szabályt, hogy csak a Be.-ben meghatározott esetekben és módon történhet azok foganatosítása. A kényszerintézkedések elrendelése határozattal történik, de késedelmet nem tűrő esetben bizonyos kényszerintézkedések (pl. házkutatás, motozás, lefoglalás) határozat nélkül foganatosítók. Ilyenkor utólag kell meghozni a határozatot.
A kényszerintézkedések az alapvető jogok korlátozása szerint az alábbi csoportba sorolhatók:
1. A személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések: az előzetes letartóztatás, (óvadék); az őrizetbe vétel; a lakhely elhagyási tilalom; a házi őrizet; az ideiglenes kényszergyógykezelés; az úti okmány elvétele; az elővezetés; a testi kényszer (e két utóbbi célja az eljárás rendjének biztosítása).
2. A tulajdonjogot korlátozó kényszerintézkedések: a lefoglalás;a zár alá vétel;a biztosítási intézkedés, a rendbírság.
3. A személyi sérthetetlenség és méltóság jogát korlátozó kényszerintézkedés:a motozás.
4. A magánlakás sérthetetlenségének jogát korlátozó kényszerintézkedés: a házkutatás.
5. Más emberi jogokat korlátozó kényszerintézkedés: a kötelezés a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére.

A sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.

A büntetőeljárásban védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el. A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha

• a terheltet fogva tartják,
• a terhelt süket, néma, vak vagy kóros elmeállapotú,
• a terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri,
• a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni,
• a törvény erről külön rendelkezik (pl. fiatalkorú elleni eljárásban).

Védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője, továbbá ha a védelem nem kötelező, de a terhelt azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni. A védő köteles a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni; a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni; a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni; a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni.

A bizonyítás az eljárásjogok központi kérdése, melynek során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni. A büntetőeljárás során azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető anyagi és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek.
Nem kell bizonyítani a köztudomású tényeket, vagy amelyekről az eljáró bíróságnak, ügyésznek, illetőleg nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van.
Az eljárásban részt vevő személyek kötelesek és jogosultak a bizonyításban közreműködni.
A bizonyítás törvényességének garanciája, hogy a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során a Be. rendelkezései szerint kell eljárni. A bizonyítási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani.
A büntetőeljárásban a szabad bizonyítás elve érvényesül, amely azt jelenti, hogy:
1. a bizonyítékoknak nincs a törvényben előre meghatározott bizonyító ereje,
2. a bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítékról meggyőződése alapján dönt.

Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a hatóságok bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy az eljárásban résztvevők jogainak lényeges korlátozásával szereztek meg.
A Be. a bizonyítások körében megkülönbözteti a bizonyítási eszközöket és a bizonyítási eljárásokat.
A bizonyítás eszközei:

• a tanúvallomás,
• a szakvélemény,
• a tárgyi bizonyítási eszköz,
• az okirat
• a terhelt vallomása.

A bizonyítási eljárások:

• a szemle,
• a bizonyítási kísérlet,
• a felismerésre bemutatás,
• a szembesítés
• a szakértők párhuzamos meghallgatása.

A Be. szerinti nyomozó hatóságok:
1.a Rendőrség, mint általános nyomozó hatóság;
2.a Vám- és Pénzügyőrség - meghatározott bűncselekmények esetén;
3.a Határőrség - meghatározott bűncselekmények esetén;
4.külföldön lévő magyar kereskedelmi hajó, ill. polgári légi jármű parancsnoka.

A magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít.

Az alapelvek a jogalkotással és a jogalkalmazással szemben támasztott követelmények. Az alapelvek jelentősége kettős: egyrészről megvonják egy adott jogág kereteit, másrészről segítséget nyújtanak az egyes jogintézmények értelmezésnél. A büntetőeljárás alapelvei részben az Alkotmányban megfogalmazott alapelvek, részben a Be. alapvető rendelkezéseiben és más fejezeteiben szereplő szervezeti és működési elvek.
A Be. alapelvei:

• az eljárási feladatok megoszlása;
• a bírósági eljárás alapja;
• jog a bírósági eljáráshoz;
• a bizonyítási teher;
• a védelem joga;
• a hivatalból való eljárás;
• az ártatlanság vélelme;
• az önvádra kötelezés tilalma;
• az anyanyelv használata;
• a büntetőjogi felelősség önálló elbírálása.

A bíróság az ügyész vádirata alapján tárgyalást tart, amelyen a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel. A bírósági tárgyalás nyilvános, de a bíróság elrendelhet zárt tárgyalást is (államtitok, vagy szolgálati titok megőrzése érdekében, vagy erkölcsi okból).
A tárgyalás résztvevői: a bíróság tanácsa (vagy egyesbíró), a jegyzőkönyvvezető, a vádló, a vádlott és a védő (idézés vagy értesítés alapján). A bírósági tárgyalásról – rendszerint azzal egyidejűleg – a jegyzőkönyvvezető jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvben rögzítésre kerülnek a vallomások, a szakvélemények és a szemle eredményei.
Az elsőfokú bírósági tárgyalást a tanács elnöke a vád tárgyának megjelölésével nyitja meg. A tárgyalás megkezdése után az ügyész ismerteti a vádat, majd megkezdődik a bizonyítási eljárás, amely során megtörténik a vádlott, a tanúk kihallgatása, a szakvélemények, okiratok, más iratok felolvasása, illetve a bíróság szemlét tarthat. A bizonyítás befejezését követően az ügyész vádbeszédet, a védő védőbeszédet tart, a vádlott, a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt felszólalhat. Az ügydöntő határozat meghozatala előtt a vádlottat megilleti az utolsó szó joga.
A bíróság a nyomozás és a bírósági eljárás során közvetlenül beszerzett bizonyítékok, és a felderített és megállapított tényállás alapján, szavazással hozza meg döntését határozat formájában, amely lehet ítélet, vagy végzés.

A büntetőeljárásban a bíróság ítélettel vagy végzéssel határoz. Ha a vádlottat bűnösnek mondja ki vagy felmenti ítéletet hoz. Minden más határozata végzés. A bíróság az ítéletét és az ügydöntő végzését „A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN” hozza. A határozat általában bevezető részből, rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll. A határozatot a tanács elnöke hirdeti ki.

A büntetőeljárás a büntetőjogi felelősségre vonás törvényes rendje. Bűnösség megállapítása, büntetés kiszabása csak büntetőeljárás keretében történhet. Egyik megközelítésben 2 fő szakasza van: 1. a vádelőkészítés (előkészítő eljárás) és 2. a bírósági eljárás (érdemi elbírálás). Más megközelítésben: 3 fő szakasza különböztethető meg: 1. a nyomozás; 2. a közbenső eljárás (vádemelés, tárgyalás előkészítése);és a bírósági eljárás.

A terhelt kifejezés gyűjtőfogalom. A terhelt az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják. A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés jogerős alkalmazása után elítélt.

A magánvádló az a sértett, aki a törvényben felsoroltak esetén maga képviseli a vádat, ha az elkövető magánindítványra büntethető.
A pótmagánvádló a törvény meghatározott eseteiben a sértett – ügyvédje útján – gyakorolhatja az ügyész egyes jogosítványait.