Olyan értékrendtípus, amely a tradicionális értékeket és a valláserkölcsi szabályokkal összhangban álló életvitelt preferálja. (család, nyugalom, béke, megbecsülés, hit, felebaráti szeretet, stb.).

Az értékek és a normák olyan szintű elsajátítása, hogy az egyén belső meggyőződése alapján, külső beavatkozás nélkül érték- és norma konform magatartást tanúsít.

A társadalmi normák egyik jellemzője, amely egyfajta zsinórmértéket jelent. Lényege, hogy a norma címzettje minden ismétlődő esetben ugyanúgy járjon el, ahogy a norma előírja. Ugyanis az ismétlődő helyzethez kapcsolódó ismétlődő magatartás adja az adott viszonyok stabilitását, a kiszámítható rendet.

Olyan értékrendtípus, amely életmódjában egyszerű, a külsőségeket megveti, szigorú erkölcsű, ugyanakkor a maga számára mindent gyűjt.

Olyan értékrendtípus, amely számára a legfontosabb elv a "mának élni" , mindent birtokolni, a személyes szükségletek maradéktalan kielégítése, az élvezetek, érzéki örömök hajhászása.

A társadalmi norma olyan magatartási szabály, amely a lehetséges magatartások közül előírja a helyeset és követendőt.

Modor, szerepjáték, szellemi beállítottság. Az a készség, hogy az egyén bizonyos személyekre, tárgyakra, vagy helyzetekre meghatározott módon reagál. Hátterében mindig értékek állnak. Lényege, hogy bizonyos értékek elfogadása milyen konkrét viselkedéseket és véleményeket vált ki.

Valamely elkülönült, jellegzetes társadalmi csoportot jellemző, az általánosan elfogadott magatartási és viselkedési formákat elutasító életmód.

A norma központi eleme. Azt jelenti, hogy amennyiben a normában foglalt előírásokat nem tartják be, hátrányos következményekkel kell számolni. A kilátásba helyezett hátrány sokféle lehet attól függően, hogy milyen típusú normáról van szó.

A tradicionális (hagyományos) értékrend preferált értékei: a család, a nyugalom, a megbecsültség, és az anyagi előrejutás. Az életcél azt a legfőbb célt jelenti, amelyet valaki maga elé tűz, hogy élete során azt tevékenységével megvalósítsa.

Olyan kulturális alapelvek rendszere, amelyek kifejezik, hogy egy adott egyén, vagy a társadalom életében mi minősül fontosnak, kívánatosnak, jónak, vagy kevésbé fontosnak, kevésbé kívánatosnak, rossznak.

Az emberi társadalom által létrehozott anyagi és szellemi javak összességének egy adott korszakbeli jellegzetes állapota. A szociológia ennél tágabb értelemben használja a kultúra fogalmát. Eszerint a kultúra egy adott társadalomra jellemző értékeket és normákat, szellemi alkotásokat, az ember alkotta tárgyi környezetet, valamint a tudományos és mindennapi ismereteket egyaránt magába foglalja.

Az egyén és a társadalom között közvetítő, jellegzetes struktúrájú, jogilag elismert szervezetű intézmények típusa, amelynek törekvése az összes többi intézmény kiszorításával a saját hatásának kizárólagos érvényesülését biztosítani. Ilyenek pl. kolostorok, börtönök, laktanyák,stb.

Az ún. magán erkölcsnek az emberséges magatartásra vonatkozó olyan parancsoló vagy tiltó normái, amelyek megvalósulását minden helyzetben szükségesnek érzünk és megvalósítását másoktól is megköveteljük.

Az a jelenség, hogy az adott társadalomban különböző kultúrával, szubkultúrával rendelkező csoportok élnek együtt. A modern társadalmak jellemzője.

A jogviszony hagyományos meghatározása: jogilag szabályozott társadalmi viszony. A lényegesnek tartott társadalmi viszonyokat a jog lefedi, meghatározza a viszonyban tanúsítandó magatartásmintát (parancsoló normák), ami által azok jogszerűek lesznek, a többi lehetséges magatartás pedig jogellenes lesz (tiltó normák megszegése esetén). Sajátos a tiltó normák hatása a konkrét jogviszonyokra. Ebben az esetben ugyanis a csak a jogsértő magatartás hoz létre jogviszonyt.
A jogviszonynak három eleme van: alanya; tárgya; tartalma.
A jogviszony alanyai a jogi norma címzettjei, vagyis akikre a norma hatálya kiterjed. Jogalanyok: a természetes személy, a jogi személy és az állam.

A bírói döntésekben és a jog címzettjeinek magatartásában ténylegesen érvényesülő jog.

A törvény tárgyi hatálya azt mutatja meg, hogy milyen ügykategóriákban kell alkalmazni az adott törvényt. Tárgyi hatályról beszélünk például a közigazgatási hatósági eljárásban. A közigazgatási hatósági eljárás és hatósági szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján a törvény tárgyi hatálya a közigazgatási hatósági ügyekre terjed ki. Közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, hatósági ellenőrzést végez. Ezen túlmenően a köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz kötött tevékenység végzése vagy foglalkozás gyakorlása esetén a tevékenységhez szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból törlés.

Más jogágak (munkajog, pénzügyi jog, közigazgatási jog) szabályozási anyagába tartozó viszonyokról van szó. Eredetileg a munkajogba tartozott, a 90-es évektől egyre inkább elkülönült jogterület. A társadalombiztosítás olyan intézmény, amelyben az állam a társadalom tagjait arra kötelezi, hogy a megtermelt javak egy részét központi pénzalapba fizessék. Ennek fejében bizonyos ellátásokra jogosultak. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjait az államháztartási törvény határozza meg. A társadalombiztosítás a társadalom közös (biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő) kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. A társadalombiztosítás alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotja.

Az erre kifejezetten feljogosított állami szervek tudatos tevékenysége, melynek célja a jövőre vonatkozóan jogi normák megalkotása írott formában. A jogalkotással keletkező jog elsősorban a kontinentális jogrendszerekre jellemző. A jogalkotásnak két típusát különböztetjük meg: törvényalkotás, rendeletalkotás.

Az anyagi jogágak meghatározzák a jogokat és a kötelezettségeket. Anyagi jogág: pl. a büntetőjog, a családi jog, a polgári jog, stb.

A jogrendszer alapvető jogága. Alapvető jogforrása a többször módosított 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról. Az alkotmányjog azonban tágabb fogalom, mint az alkotmány, mivel beletartozik többek között az állampolgárság és a választási eljárás szabályozása is. Az alkotmányjog a legszélesebben fogja át a társadalmi viszonyokat, tehát a szabályozandó életviszonyok itt jelennek meg a legáltalánosabb és a legalapvetőbb formában.

A jogszabályt az előírásoknak megfelelően a címzettek tudomására kell hozni, azaz ki kell hirdetni. A központi állami szervek által alkotott jogszabályok hivatalos közzétételének minősül a hivatalos lapban, azaz a Magyar Közlönyben való kihirdetés. A partikuláris jogszabályok kihirdetése a helyben szokásos módon történik. A jogszabályoknak a kommunikációs eszközök igénybevételével történő közzététele az általános tájékoztatást szolgálja a hivatalos közlés szélesebb körű ismertetése céljából.

A jogrendszer fogalma 2-féle értelemben:
Szűkebb értelemben a jogszabályok oldaláról: egy adott államban, egy adott időpontban hatályban lévő (és elvárhatóan érvényes) jogszabályok
meghatározott elvek szerint rendezett összessége. Tágabb értelemben:a jogrendszerbe tartozik a jogi döntések rendje, az érvényesülő joganyag.

Jogkövetésről akkor beszélünk, ha az emberi magatartás objektíve megfelel a jogi norma előírásainak, és nem sért egyetlen normát sem.

Hasonlóságon alapuló egyezés. A jogban megkülönböztetjük a jogi és a törvényi analógiát. A jogi analógia azt jelenti, hogy a jogalkalmazó jogi szabályozás hiányában a jog általános elveit hívja segítségül a konkrét eset megoldására. A törvényi analógia pedig azt jelenti, hogy a jogalkalmazó hasonló törvényhelyet hív fel a konkrét esetben a jogi döntés meghozatalához. A magyar jog elveti a jogi analógia intézményének létjogosultságát, és a törvényi analógiának is csak viszonylag szűk körben enged teret.

Joghézagról akkor beszélhetünk, ha a jogalkalmazó a konkrét esetre nem talál alkalmazható jogszabályt. A joghézag kitöltésének a legmegfelelőbb és egyben legmegnyugtatóbb módja a jogalkotás. Azonban sokszor hosszú időbe telik, míg az adott életviszony vonatkozásában megszületik a jogi norma. Ezért a jogirodalom a joghézag kitöltésének két elméleti megoldását ismeri. Az egyik a jogi analógia (analogia iuris), a másik a törvényi analógia (analogia legis).

A jogforrási hierarchia jogi értékrendet fejez ki, amely a jogbiztonság egyik garanciája. A jogszabályok alá-fölérendeltségi kapcsolata biztosítja a jogi szabályozás összhangját. A jogforrások rangsora a kibocsátó szerv helyzetéhez igazodik. A rangsorban első helyen a legfelsőbb képviseleti szerv jogszabályai, majd a kormányzati és a közigazgatási szervek által kibocsátott rendeletek következnek. A hierarchia szabálya, hogy:
1.alacsonyabb rendű jogforrás nem szabályozhat olyan kérdést, amely felsőbb szerv jogforrásainak van fenntartva
2.a végrehajtásra, ill. a saját hatáskörben kiadott szabályozás tartalmilag nem lehet ellentétes a felsőbb jogszabállyal
3.alsóbb jogszabály nem módosíthatja, nem helyezheti hatályon kívül a felsőt
4.a felsőbb szervnek rögzítenie kell a hatályon kívül helyezett jogszabályi részeket .

"Azon jogelveknek és jogszabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák a büntetőjogi felelősség eldöntésének rendjét, a büntetőeljárásban résztvevő hatóságok és magánszemélyek jogait és kötelességeit, valamint a jogok érvényesítésének és a kötelességek teljesítésének a módját. Jogforrása az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról (Be.). A büntetőeljárás szoros kapcsolatban áll a büntetőjoggal, hiszen a büntetőjogi szabályok a büntetőeljárás során realizálódnak (alaki jogág). A Be. részletesen szabályozza a büntető ügyekben eljáró hatóságok és személyek jogait, kötelességeit, a bizonyítás kérdéskörét, a kényszerintézkedések alkalmazásának feltételeit és módját, továbbá a nyomozás és a bírósági eljárás: első-, másodfokú eljárás, perújítás, felülvizsgálat kérdéseit."

A magánjog a privát autonómia joga, amely védi és biztosítja a személyek önálló, független autonóm kapcsolatait, autonóm társadalmi-jogi szervezkedéseit, egymáshoz fűződő személyi, vagyoni, szervezeti viszonyait. Magánjogi jogágak pl. a polgári jog, a családi jog és a gazdasági jog.

A rendeletalkotás elsősorban a közigazgatási szervek jogalkotó tevékenysége, kormányzati eszköz. A törvényekhez képest alacsonyabb szintű jogszabály. Végrehajtási jogalkotásnak is nevezzük, mert főként a törvények végrehajtásának részletszabályait tartalmazzák. Két kivétel van e szabály alól: 1. a kormánynak az Alkotmányban meghatározott feladatkörében alkotott egyes rendeletei elsődleges jogalkotásnak minősülnek. 2. Az önkormányzatok szintén kiadhatnak rendeletet - magasabb jogszabályban nem rendezett - elsődleges életviszonyok szabályozására is.

Jogsértés esetén a jogalkalmazó szervek érvényesítik a jogi norma szankcióját, a jogi felelősség alapján kikényszerítik a jog előírásainak megfelelő magatartást.

A bírói jogalkalmazást más szóval törvénykezésnek vagy igazságszolgáltatásnak is szokás nevezni. Típusai:
– a büntető igazságszolgáltatás, amelyben tipikusan alá-fölérendeltségi viszonyok érvényesülnek.
– a polgári peres eljárás, amely során a felperes és az alperes jogvitájáról van szó, következésképpen mellérendeltségi jogviszony figyelhető meg. Erre tekintettel a jogszabályok sok esetben diszpozitív (engedő) jellegűek, teret biztosítanak van a felek közötti megállapodásnak.
– közigazgatási bíráskodás – rendkívüli jogorvoslatként a közigazgatási szerv határozatának bírósági felülvizsgálatát jelenti jogszabálysértés esetén, meghatározott határidőn belül. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az államigazgatási eljárásban az ügyfél a fellebbezési jogát kimerített, vagy a fellebbezés kizárt.

Jogi mondat, gondolati és nyelvi egység. Az a forma, ahogy a jogalkotó a normát, illetve nem normatartalmi rendelkezéseit kifejezi. Általában egy paragrafus vagy bekezdés.

Az állam legmagasabb kormányzati pozíciójában lévő szerve végzi, amelyet legfelsőbb államhatalmi szervnek nevezünk. Mindig testületi szerv, amelynek kizárólagos joga a törvényalkotás. A modern államokban általános választójog alapján hozzák létre a választópolgárok. A Magyar Köztársaságban az országgyűlés kizárólagos joga a törvényalkotás. A törvényen kívül más jogi aktusokat is hozhat.

Jogi magatartásszabály, amely előírja a követendő magatartást és a szankciót. A jog legkisebb, még önmagában értelmes egysége, amely egy teljes, értelmezhető, követhető, alkalmazható magatartási szabályt alkot.

"A közigazgatási jog viszonylag fiatal jogág, struktúrája a jogi normák és viszonyrendszerek sokrétűsége folytán heterogén jellegű. Nincs egy egységes, koherens jogszabályba összefoglalva, ugyanakkor egy jogágban találhatók meg az anyagi és az eljárási normák.
A közigazgatási jog azoknak a normáknak az összessége, amelyek – az alkotmányjogi szabályozás keretei között – a természetes személyek, a társadalom szervei, szervezeti és az állam közötti viszonyokat, valamit a közigazgatási szervek egymás közötti viszonyait szabályozzák, és amelyek megalkotásában vagy érvényesítésében a közigazgatási szerveknek szerepük van."

A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.
A jogképesség a halállal szűnik meg. Az eltűnt személyt bírósági határozattal holtnak lehet nyilvánítani, ha eltűnésétől számítva öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismeretes volna.

Minden szervezet és annak önálló képviseleti joggal rendelkező szervezeti egysége, amelyet jogszabály jogi személyként ismer el, valamint az a szervezet, amely a polgári jogi viszonyok önálló jogalanya lehet, és a tagoktól elkülönülő vagyonnal rendelkezik, ideértve a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti előtársaságokat is.
A Ptk.-ban nevesített jogi személyek egyes fajtái: az állami vállalat, a tröszt, egyéb állami gazdálkodó szerv, költségvetési szerv, a szövetkezet, a jogi személyiségű gazdasági társaság (a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság), közhasznú társaság (az egyesület és a köztestület, a sportági országos szakszövetség, egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, az alapítvány, az egyesülés).

Alaki jogág. Jogforrása az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról. Azokat az eljárási szabályokat tartalmazza, amelyek a vitás – elsősorban magánjogi – ügyek eldöntésére szolgálnak. A polgári eljárásjog nemcsak a polgári anyagi jog szabályainak a realizálását teszi lehetővé, hanem minden olyan vita eldöntésére szolgál, amely a természetes személyek, valamint a jogi személyek személyi és vagyoni viszonyaival kapcsolatos. Pl. családi viszonyok, munkaügyi viszonyok, gazdasági viták, közigazgatási viták, polgári jogi viták, esetenként alkotmányjogi viták.
A perrendtartás szerkezeti felépítése:

• általános rendelkezések: alapelvek, bíróságok, a felek és más perbeli személyek, képviselet, perköltség, stb.
• elsőfokú eljárás : keresetindítás, tárgyalás, bizonyítás, határozatok
• perorvoslatok: fellebbezés, perújítás, felülvizsgálat
• különleges eljárások: pl. házassági perek, apasági perek, gondnokság alá helyezés, közigazgatási perek, munkajogi perek, stb.

Jogszabálynak nem minősülő, általánosan kötelező, normatív aktusok. Az állami irányítás egyéb jogi eszközeit általában nem kihirdetik, hanem közzéteszik. A közzététel nem érvényességi kellék, nem feltétlenül kötelező.
Típusai: a határozat, az utasítás, a statisztikai közlemény és a jogi iránymutatás, amely lehet irányelv, elvi állásfoglalás és tájékoztató.

A közjog olyan jogi normák gyűjtőfogalma, amelyek az állam, mint szervezett politikai közösség hatalmára, szervezetére, működésére, jogaira és kötelezettségeire, valamint az egyénekkel való kapcsolataira vonatkoznak. Közjogi jogágak: pl. az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog és büntető eljárásjog.

Az egyes államok jogrendszerei meghatározott időben és földrajzi területen hasonlóságot mutatnak. Ebben az értelemben beszélhetünk jogrendszer-csoportokról, vagy ún.jogcsaládokról.
Az alábbi jogcsaládok különböztethetők meg:
a) római-germán jogcsalád
b) common law
c) szocialista jogok családja
d) vallási jogok családja
e) hagyományos (tradicionális) jogok családja

A jogkeletkezésének két módja van a jogalkotás és a jogképződés. Időben a jogképződési forma jelent meg korábban, amelyet jogalkalmazói jognak is szokás nevezni. A jogalkalmazói jogkeletkezés azt a folyamatot jelöli, amikor a jogalkalmazó szervek tevékenysége során jogi normák jönnek létre. Szokásjogi jogképződésnek, a bírói jogképződésnek vagy íratlan jognak is szokás nevezni. Az angolszász jogrendszerekre a bírói jogalkotás általános megengedettsége jellemző.
A jogalkalmazói jog jellemzői:
a) az egyedi jogeset eldöntésének folyamatában alkot jogi normát;
b) a múlt eseményét utólag szabályozza;
d) az érvényesség kötelező ereje nem azonnal jön létre;
e) hajlékony, a társadalmi viszonyok alakulásához folyamatosan és gyorsan igazodik.

A jogágak azonos vagy hasonló tartalmi jogi szabályozás és a hozzájuk kapcsolódó módszer alapján különíthetők el. A korai jogrendszerekre a differenciálatlanság volt a jellemző, a szabályozás módszere túlnyomórészt büntető jellegű volt. A római jogban azonban a magán viszonyokban egyéb jogkövetkezményi formák is megtalálhatók voltak. A modern jogrendszerek jellemzője a jogági kiteljesedés, de nem beszélhetünk lezárt rendszerről. Jellemző, hogy a büntetőjog a legkülönbözőbb jogtípusokban is megtalálható. A jogágak a jogrendszer szintjén egységesen jelenítik meg a jogot.

A visszaható hatály az időbeli hatály egy speciális kérdése. Azt jelenti, hogy a jogszabály rendelkezéseit a hatálybalépés időpontja előtti esetekre is vonatkoztatni kell. Ha ez parttalan lenne, alapvető jogi értékeket, mindenekelőtt a jogbiztonságot sértené. Kivételként akkor alkalmazható, ha az új normák a címzettek számára előnyöket tartalmaznak vagy legalább választási lehetőséget a korábbi és az új szabály alkalmazása között.

"Alapvető szabályai a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényben (Mtv.) vannak összefoglalva, de egyéb jogszabályok is forrásai lehetnek.
A törvénykönyv a munkaviszony alanyaira nézve csak szűk körű, garanciális rendelkezéseket állapít meg, mert a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat a munkáltató és a munkavállaló közösen határozza meg (diszpozitív, azaz eltérést engedő szabályozás). A munkajog által szabályozott viszonyok: munkaviszony létesítése, megszűnése, munkaidő, pihenőidő, a munka díjazása, munkavédelem, kártérítési felelősség, munkaügyi vita, kollektív szerződés és szakszervezeti (érdekvédelmi) jogok.
A közszolgálati szféra munkavállalóinak jogviszonyát külön törvények szabályozzák. Megemlítendő a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.). A Magyar Honvédség 2002. január 1-jei hatállyal kikerült a Hszt. hatálya alól, mivel az országgyűlés megalkotta A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvényt."

Magába foglalja a jogismeretet és a joggal kapcsolatos érzelmi viszonyt, a jogértékelést.

A jog legáltalánosabba jogok és kötelezettségek egysége, olyan rendszer, amely az egyén magatartását befolyásolja és ezáltal lehetővé teszi a társadalmi együttműködést. A köznapi érzékelés számára először is a kényszer szinonimájaként jelenik meg. Ugyanakkor bizonyos élethelyzetekben azt is látja, hogy a jog védi, biztonságot és előnyt jelent számára. Tehát érzelmi oldalról megközelítve a jog ambivalens jelenség az egyén számára.

Az állami szuverenitást hordozó jogalanyok közötti akarat megegyezéssel létrehozott olyan magatartási szabályok, normák összessége, amelyek a közöttük lévő kapcsolatokat rendezik és amelyek betartását az államok szükség esetén egyéni, vagy kollektív úton kifejtett kényszer útján is biztosítanak.

A pénzügyi jog az állam pénz - és vagyongazdálkodásának szabályrendszere.Főbb szabályozási területei: költségvetés, bank- és hitelrendszer, az adók és más állami jövedelmek, (illeték, vám, jövedék), valutagazdálkodás, a pénzrendszer és pénzforgalom, gazdálkodó szervek pénzügyei, tőzsde, értékpapír, biztosítás, pénzügyi ellenőrzés és a pénzügyi szakigazgatás szervei.

A gazdaság különnemű viszonyaira vonatkozik a kifejezés. Korábban is felmerült elhatárolása mindenekelőtt a polgári jogtól. Jogági önállósága problematikus, mert a vonatkozó élesviszonyok heterogének és más-más jogág szabályozza az egyes rézterületeket. A gazdasági jog joganyagának jelentős része a polgári jogba tartozik, mások a közigazgatási jogba és a pénzügyi jogba.

"Az állami, társadalmi, gazdasági rend, az állampolgárok személyének és jogainak védelme érdekében meghatározza azokat a magatartásokat, amelyek bűncselekménynek minősülnek, valamint az ezek elkövetőivel szemben alkalmazható joghátrányokat.
A jogág legfőbb jogforrása az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.), mely két részből áll: általános rész, különös rész. Az általános részben találhatók azok a rendelkezések, amelyek valamennyi bűncselekményre vonatkoznak, pl. elkövetők, bűnösség, stádiumok, a büntetőjogi felelősségre vonás akadályai, jogkövetkezmények stb. A különös rész tartalmazza az egyes bűncselekmények diszpozícióját."

A közigazgatási szervek hatósági jogalkalmazó tevékenysége.

Az alanyi jog a norma címzettjének tényleges jogi lehetősége a tárgyi jog alapján. Köznapi értelemben azt jelenti, hogy valakinek joga van valamihez.

Előírt módon létrehozott, meghatározott formában és néven megjelenő normák összessége. Jogszabályok a jogalkotási törvény szerint: a törvény, a kormányrendelet, az MNB elnökének rendelete, a miniszteri rendelet és az önkormányzati rendelet.

Tartalmi értelemben:minden olyan társadalmi erő, amely meghatározza a jog tartalmát és megjelenési formáit. Ilyen értelemben a jog tartalmát az adott társadalom gazdasági-politikai viszonyai határozzák meg. Formai értelemben a jogalkotásra felruházott szervek és az általuk alkotható jogszabályok.

Az alaki (eljárási) jogágak meghatározzák az anyagi jogok érvényesítésének rendjét Eljárási jogág pl. a büntetőeljárás, a polgári eljárásjog.

Jogalkotó hatáskörrel felruházott szervek és személyek a Magyar Köztársaságban a jogalkotási törvény szerint: az országgyűlés, a kormány, a miniszter, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és az önkormányzatok.

A törvény szervi hatály azt mutatja meg, hogy mely szervek eljárásában kell alkalmazni az adott törvényt. Szervi hatályról beszélünk például a közigazgatási hatósági eljárásban. A közigazgatási hatósági eljárás és hatósági szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján a törvény szervi hatálya a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságra, valamint az ún. kvázi közigazgatási hatóságra terjed ki. Ez utóbbi nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szerv, amely törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján gyakorol hatósági jogkört. Közigazgatási hatóság: az államigazgatási szerv; a helyi önkormányzat képviselő-testülete, illetve átruházott hatáskörben szervei; a főjegyző, jegyző, a polgármesteri hivatal ügyintézője, a megyei jogú város hivatalvezetője, a hatósági igazgatási társulás.

A magánszemélyek, jogi személyek és más jogalanyok vagyoni (és részben személyi) viszonyait szabályozza. Kódexe az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.), amely azonban nem tartalmazza az alapul fekvő társadalmi viszonyok teljes körét (pl. szellemi alkotások).
A polgári jog klasszikusan magánjogi jogág, amely felöleli a vagyoni jogokat és a vagyoni kihatású személyi jogokat.
A vagyonjog főbb szabálycsoportjai:

• a tulajdonjog: birtoklás, birtokvédelem, rendelkezési jog, a tulajdon megszerzése, használati jogok, a tulajdonnal kapcsolatos terhek stb.
• kötelmi jog: (a szerződések joga) a szerződések általános szabályai és az egyes szerződések, továbbá a kártérítés szabályai
• öröklési jog: törvényes öröklés, végintézkedésen alapuló öröklés szabályai.

Azt mutatja meg, hogy a jogszabályt mettől-meddig kell alkalmazni. A hatálybalépés időpontját a jogalkotó többnyire konkrétan meghatározza a jogszabályban.Ez az időpont lehet a kihirdetés napja vagy egy későbbi - naptár szerint pontosan meghatározott – nap.
A jogszabályokat általában határozatlan időre hozzák. Ha az életviszonyok szükségessé teszik a hatályon kívül helyezést, akkor ezt az a szerv teheti meg, amely a jogszabályt alkotta, vagy magasabb szintű szerv.
A hatálybalépésnél előfordulhat az is, hogy a jogszabály egyes normáira eltérő kezdő időpontot írnak elő. Az alkalmazhatóság ehhez igazodik. Általánosnak tekinthető az az eljárás (módosítás), amikor egyes normákat hatályon kívül helyeznek, míg a jogszabály egésze és a normák zöme hatályban marad.

A jogszabály alkalmazhatósági kereteit jelenti. Azt mutatja, hogy mettől-meddig, kikre nézve és milyen földrajzi területen alkalmazható, vagy kell alkalmazni a jogszabályt. Megkülönböztetünk: időbeli, személyi, területi hatályt. Ezen kívül beszélhetünk a jogszabály tárgyi és szervi hatályáról.

A tényleges jogalanyiság általános feltétele a cselekvőképesség. A cselekvőképesség csak a természetes személynél vizsgálandó tulajdonság, a többi jogalanynál értelemszerűen egybeesik a jogképességgel. Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. A cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A cselekvőképességet a törvény kiskorúság miatt zárja ki vagy korlátozza. A cselekvőképesség kizárása vagy korlátozása lehetséges bírói döntés alapján gondnokság alá helyezéssel, ha az adott személynek az ügyei vételéhez szükséges beszámítási képessége korlátozott vagy kizárt.

A jog érvényesülése azt jelenti, hogy a normákat önként követik, illetve a a normák megsértőivel szemben a joghátrányt ténylegesen és következetesen alkalmazzák. A jogérvényesülésének tehát két módja van a jogkövetés, illetve a jogsértés.

A tárgyi jog a leírt jogot, a tételes jogot, a pozitív jogot , azaz a jogszabályok összességét jelenti. Köznapi értelemben, amit a jog előír.

"A családjog szabályozza a természetes személyek családi és családi jellegű személyes és részben vagyoni viszonyait. E viszonyok más jogágak részéről is védelemben részesülnek (alkotmányjog, büntetőjog, közigazgatási jog). Jogforrása az 1952. évi IV. törvény a családról, a házasságról és a gyámságról (Csjt.)
A joganyag a következő részekre tagolódik:

• házasság intézménye: a házasságkötés feltételei, a házasság érvénytelensége, megszűnése, a házastársak jogai és kötelességei (személyi és vagyoni viszonyok)
• családi viszonyok: családi jogállás, (szülő-gyermek kapcsolata, az apaság és anyaság megállapítása), az örökbefogadás, a rokonok tartása, a szülői felügyelet és a kiskorúakról való gondoskodás)
• gyámság: keletkezése, megszűnése, a gyámság ellátása (gondviselés, vagyonkezelés)

"

A személyi hatállyal összefüggésben értelmezendő, azaz, hogy a jogszabály címzettjei tekintetében mely földrajzi területen kell alkalmazni a jogszabályt. Általában az állam központi szervei által kibocsátott jogszabályok az ország egész területén hatályosak. Az önkormányzatok rendeletei az adott közigazgatási területen alkalmazandók az ott élő vagy tartózkodó címzetteket érintve.

Az arra feljogosított állami szervek olyan monopolizált és formalizált tevékenysége, amely során az általánosan megfogalmazott magatartási szabályt (normát) konkrét egyedi esetre alkalmazzák. E tevékenységgel egyedi jogviszonyokat hoznak létre, módosítanak vagy szüntetnek meg. Egyben az állam jogszolgáltató igényét érvényesítik és döntéseik kikényszeríthetők.

A jogra vonatkozó nézetrendszerek összessége.

A jogszabály meghatározza, hogy rendelkezései kikre vonatkoznak, kik lehetnek az adott jogviszonyok alanyai. Vannak jogszabályok, amelyek mindenkire vonatkoznak. Ilyenkor az "aki", kötelezett stb. kifejezéseket használja a jogalkotó. Más esetekben a címzettek többé-kevésbé szűkebb körét érinti a szabályozás, például fegyveres szerv hivatásos állományú tagja, közalkalmazott, köztisztviselő, adóalany, katona stb. A jogszabályok vagy a címükben jelzik a személyi hatály körét, vagy külön jogtételekben kerül megfogalmazásra.

A hatáskör anyagi jogi értelemben a feladatkör ellátását szolgáló jogi eszközöket, alaki jogi értelemben a közigazgatási szervek közötti minőségi munkamegosztási szabályt jelenti. A jogalkotói hatáskör jogszabály megalkotására való feljogosítottságot jelent. Általában egy állam alaptörvénye tartalmazza a jogalkotói hatáskörrel való felruházottságot.

A jogszabályok kötelező erejét jelenti és alkalmazásuk előfeltétele. A jogszabály jogszerű és jogos alkalmazhatóságát jelenti, mert az megfelel a jogszabállyal kapcsolatban előírt feltételeknek. Olyan feltétel-együttes, amelyből a kötelező erő származik, és amely feltétel-együttes jogilag beszabályozott. Érvényességi kellékek: jogalkotói hatáskör; Az eljárási szabályok megtartása; illeszkedés a jogforrási hierarchiába; kihirdetés.

Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, másrészt a köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka. Az 1989. évi XXXI. alkotmánymódosító törvény iktatta be közjogi rendszerükbe. Semleges hatalmi ágnak is szokták nevezni. A Magyar Köztársaságban a köztársasági elnök alkotmányos pozíciója nem erős. A köztársasági elnököt az országgyűlés választja titkos szavazással öt évre és legfeljebb egyszer választható újjá.

A szabadságjogok az emberi jogok első nemzedékéhez tartoznak.
A szabadságjogok egyik csoportjába azok a politikai szabadságjogok tartoznak, amelyek kollektíven, együttesen gyakorolhatók a közösség által pl. gyülekezési és egyesülési jog; szólás- és sajtószabadság; lelkiismereti- és vallásszabadság. A szabadságjogok másik csoportját a személyi szabadságjogok képezik pl. a személyi sérthetetlenség; a levéltitok, magántitok, magánlakás sérthetetlensége; a tulajdonhoz és örökléshez való jog; a mozgásszabadság.
A szabadságjogok közös jellemvonásai:
1. A közhatalmat gyakorló állami szervek hatalma elé jogi korlátokat állítanak;
2. Az állampolgárok védelme azonban nemcsak az állammal szemben érvényesül, hanem másokkal szemben is;
3. E jogok biztosítékai döntően jogi biztosítékok.

A bíróság az a szerv, amely az igazságszolgáltató tevékenységet gyakorolja. Az igazságszolgáltatás elkülönült hatalmi ág. A bírói döntésnek mind a formáját (a köztársaság nevében hirdetnek ítéletet), mind a tartalmát (a jogi norma ereje jellemzi az ítéletet, továbbá kikényszeríthető) illetően közhatalmi ereje van. A bíróságok a Magyar Köztársaságban egységes rendszert alkotnak, melyben ún. általános hatáskörű (rendes), valamint speciális hatáskörű bíróságok működnek. A bíróságok szervezetileg, a bírák személyileg függetlenek más hatalmi ágaktól, köztük szervezeti alá-fölé rendeltség nincs. A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról az 1997. évi LXVI. törvény rendelkezik.

"Az állampolgári jogok második nagy csoportját a gazdasági, szociális és kulturális jogok alkotják.
A jogcsoport kialakulásának kezdete a XIX. század második felére tehető. A szabadságjogoktól való eltérésük jellegzetességeik:
1. E jogok érvényesülése érdekében az államnak valamilyen pozitív cselekvést kell vállalnia;
2.Érvényesülésüknél a társadalmi-politikai biztosítékokon van a hangsúly;
3. E jogok nagy része nem alanyi jogi jellegű, vagyis a jog eszközeivel nem kényszeríthető ki minden vonatkozásban.
A jogcsoport alcsoportjai: a munkához való jog; a pihenéshez való jog; az egészséghez és szociális biztonsághoz való jog;a művelődéshez való jog."

"Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzések és elemzések eredményeiről jelentést készít. A jelentést nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozott jelentés nem tartalmazhat államtitkot és szolgálati titkot, valamint törvény által védett egyéb titkot. A vizsgált magánszemély, jogi személy, gazdálkodó szervezet vagy költségvetési szerv felelős vezetőjének neve és az ellenőrzés során vizsgált tevékenységgel kapcsolatba hozható személyes adata közérdekből nyilvános adat és a jelentésben nyilvánosságra hozható, illetőleg egyéb módon hozzáférhetővé tehető. Az Állami Számvevőszék elnöke felelősséggel tartozik az Országgyűlésnek az általa benyújtott jelentés adatainak és ténymegállapításainak valódiságáért és helytállóságáért."

Az Alkotmány szerint a képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben – a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével - írásban bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján a képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni. Az indítvány feletti vitát és szavazást legkorábban a beterjesztéstől számított három nap után, legkésőbb a beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani. Bizalmatlansági szavazást tehát csak a miniszterelnök ellen lehet kezdeményezni, miniszterek ellen nem.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jogintézménye a skandináv államok joggyakorlatából ismert, szószóló (ombudsman) jogintézmény mintájára jött létre. Az országgyűlési biztos tevékenységének részletes törvényi szabályozásáról, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladatáról, tevékenységének szabályairól az 1993. évi LIX. törvény rendelkezik.
Az ombudsman feladata az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságok kivizsgálása és kivizsgáltatása, valamint orvoslásuk érdekében intézkedések kezdeményezése. Az ombudsmanok három típusát nevesíti a magyar alkotmány:

• az általános hatáskörű országgyűlési biztost;
• az egyes alkotmányos jogok országgyűlési biztosait;
• a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát.

"Az Alkotmány csak a legfontosabb, az ún. alapvető kötelességeket fogalmazza meg, az egyéb kötelezettségek más jogszabályokban találhatók
Az állampolgárok alapvető kötelességei a következők:
1. honvédelmi kötelezettség;
2. közteherviselés adó-, illeték- vámfizetési kötelezettség;
3. a jogszabályok megtartásának kötelezettsége;
4. taníttatási kötelezettség (szülők részére)."

Emberi jognak tekintjük minden ember veleszületett és elidegeníthetetlen jogait, amelyek teljesen függetlenek az állampolgárságtól. Az emberi jogokat nemzetközi egyezmények tartalmazzák. Megemlítendő a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amelyet az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet (tvr.); a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amelyet az 1976. évi 9. tvr.; az Emberi Jogok Európai Egyezménye (1993. évi XXXI. törvény); és az Európai Szociális Karta (1999. évi C. törvény) hirdette ki.

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén az alkotmánysértő jogszabályt, állami irányítás egyéb jogi eszközét, vagy alkotmánysértő normát megsemmisíti.

A köztársasági elnök hatáskörét, feladatait az Alkotmány tételesen felsorolja és meghatározza, hogy mely aktusaihoz szükséges miniszterelnöki vagy miniszteri ellenjegyzés. Az ellenjegyzés intézménye az alkotmányban arra szolgál, hogy az ellenjegyző miniszter a kibocsátott aktusért a felelősséget az államfőtől átvállalja, ugyanis a köztársasági elnöknek politikai felelőssége nincs. Ellenjegyzéshez kötött hatáskörei pl. egyetemi tanárok kinevezése és felmentése, a tábornokok kinevezése, előléptetése, nyugállományba helyezése, az egyéni kegyelmezés, az állampolgársági ügyekben döntés, a nagykövetek és követek megbízása és fogadása.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény példálózó jelleggel felsorolja a szülők kötelességeit a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődésével kapcsolatban, ami a szülő Alkotmányban meghatározott taníttatási kötelességét is magába foglalja. A szülő kötelessége különösen, hogy:

• biztosítsa gyermeke óvodai nevelésben való részvételét ( abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni), továbbá tankötelezettségének vagy képzési kötelezettségének teljesítését;
• figyelemmel kísérje gyermeke fejlődését, tanulmányi előmenetelét, gondoskodjék arról, hogy gyermeke teljesítse kötelességeit, és megadjon ehhez minden tőle elvárható segítséget;
• rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekével foglalkozó pedagógusokkal, és részükre a szükséges tájékoztatást megadja;
• elősegítse gyermekének a közösségbe történő beilleszkedését, az óvoda, az iskola, a kollégium rendjének, a közösségi élet magatartási szabályainak elsajátítását,
• megtegye a szükséges intézkedéseket gyermeke jogainak érvényesítése érdekében.

Különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az államhatalom biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat. Egyben korlátozza önmagát, továbbá megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Az alkotmány politikai megközelítésben a társadalom és a közhatalom viszonyát fejezi ki, megállapítja a hatalom korlátait, s ennek a viszonynak a másik oldalán az állampolgárok szabadságjogait.

A közpénzek egy adott állam kasszájába a társadalom tagjai által adó, járulék, illeték stb. formájában befizetett összegek, amelyek rendeltetése a közösségi szükségletek kielégítése. A közösségi szükségletek jellegüknél fogva nem tartoznak a piaci alapon finanszírozható feladatok közé. Ezek kielégítése az állami feladatok körébe tartozik. Politikai döntéstől függ, hogy a feladatvállalás mértéke mekkora legyen. A Közjavak azok az eszközök és szolgáltatások, amelyekkel a közszükségleteket kielégítik. A közpénzügyek fogalomkörének két nagy elkülönült területe van a közbevételek és a közkiadások.

"Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az ún. előzetes és utólagos normakontroll.
Az előzetes normakontroll a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát jelenti. Az előzetes normakontrollra vonatkozó eljárást indítványozhatja a köztársasági elnök, valamint a Kormány.
Az utólagos normakontroll a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata. A felülvizsgálat konkrét ügy kapcsán és absztrakt módon is lehetséges. Az alkotmányt sértő törvényt vagy más jogszabályt az alkotmánybíróság megsemmisíti. Az utólagos normakontrollra irányuló eljárást bárki indítványozhatja."

"A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül - az országgyűlés elnökének kérelmére 5 napon belül - a köztársasági elnök gondoskodik. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja. Az alkotmány az elnököt felruházta a politikai és alkotmányossági vétó lehetőségével.
Az alkotmányossági vétót az elnök akkor alkalmazhatja, ha a törvény egészét vagy annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja és azt aláírás előtt véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak. Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenességet megállapítja, akkor az elnök a törvényt az országgyűlésnek visszaküldi, ellenkező esetben pedig köteles azt 5 napon belül kihirdetni."

"Az ügyész köteles biztosítani minden tudomására jutott bűncselekmény következetes üldözését, továbbá, hogy senkit törvényellenesen ne vonjanak büntetőjogi felelősségre, ne fosszanak meg személyi szabadságától; senkit törvénytelen jogfosztás, korlátozás vagy zaklatás ne érjen.
Az ügyész a nyomozás felügyelete során
a) a törvényesség szempontjából felülvizsgálhatja a nyomozó szerveknek a feljelentések tárgyában és a nyomozások során tett intézkedéseit;
b) felülvizsgálhatja az őrizetbe vétel elrendelésének törvényességét;
c) elbírálja a nyomozás során hozott határozatok ellen, intézkedések és intézkedések elmulasztása miatt előterjesztett panaszokat és ellenvetéseket;
d) nyomozást rendelhet el, annak lefolytatására a nyomozó hatóságot utasíthatja;
e) törvényben meghatározott feltételek esetén gondoskodik a feljelentés elutasításáról vagy a nyomozás megszüntetéséről, illetőleg a vádemelést elhalasztja, részben mellőzi vagy az ügyben vádat emel;
f) egyes nyomozási cselekményeket maga végezhet, vagy azok lefolytatására a nyomozó szerveket utasíthatja, egyes bűnügyeket a nyomozást folytató szervtől magához vonhat;
g) a bűnözés elleni küzdelem érdekében összehangolt intézkedéseket kezdeményezhet a nyomozó vagy más érdekelt szerveknél.
A nyomozó szerv a nyomozásra - ide értve a terheltek őrizetbe vételére, szabadon bocsátására, a fogva tartás körülményeire és a terheltekkel szemben más, biztonsági intézkedés foganatosítására vagy hatályon kívül helyezésére - vonatkozóan egyedi ügyekben adott ügyészi utasításokat köteles teljesíteni."

Az állampolgári jogok olyan cselekvési lehetőségek, amelyek az állam közhatalmának gyakorlása közben keletkeznek, vagyis amelyeket az adott ország jogrendszere kizárólag az állampolgárai számára biztosít.

Az igazságszolgáltatási funkciót a Magyar Köztársaságban a bíróságok látják el. Az igazságszolgáltatás elkülönült hatalmi ág. Az igazságszolgáltatás olyan jogalkalmazó tevékenység, amelyben egyedi jogvitás ügyek jogszabályok alapján történő eldöntése valósul meg a jogszerű állapot helyreállítása, illetőleg a jogsérelem által okozott joghátrány kiegyenlítése céljából.

A felvilágosodás korában Rousseau fogalmazta meg a népszuverenitás elvét, amely alapján az állami főhatalom a népet illeti meg és a hatalmat a képviselői útján - közvetve - gyakorolja.

A XX. század végének jogirodalmában vált általánosan ismertté az ún. „alapvető jogok” kifejezés, amelyek konkrét megjelenési formájukban az adott állam alkotmányában jelennek meg. Az MK Alkotmányának XII. fejezete tartalmazza az alapvető jogokat. Ebben az értelemben az állampolgári jogokat is alapvető jogoknak nevezzük. Rajtuk kívül azonban az alapjogok körébe sorolandók az Alkotmánybíróság által értelmezéssel levezetett, továbbá a magyar jogrendszerre irányadó nemzetközi jogban meghatározott alanyi jogosítványok.

"A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. A Legfelsőbb Bíróság e feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, és elvi bírósági határozatokat tesz közzé. A jogegységi határozat jogegységi eljárás keretében jön létre.
Jogegységi eljárásnak van helye, ha
a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges,
b) a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. Ez esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti."

Az alkotmány szigorú betartásán alapuló politikai gyakorlat, illetve ennek elve. Olyan elvi követelmények együttese, amelyek az ideális demokratikus alkotmány tartalmát és megvalósulását jellemzik. Az alkotmányossági eszmék megvalósulásának módja és mértéke országonként és időben sok eltérést mutat. Az alkotmányosság deklarálása mellett fontos az alkotmányossági biztosítékok beépítése is az alaptörvénybe, hogy az ne maradjon csupán ünnepélyesen deklarált tétel.

"Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, amely csak az országgyűlésnek és a törvényeknek van alárendelve. Az ÁSZ-ról szóló 1989. évi XXXVIII. törvény évente, illetve rendszeresen kötelező ellenőrzéseket ír elő. Csak ezt követően kerülhet sor arra, hogy az országgyűlés utasítására is ellenőrizzen. A kormány pedig csak kérheti az ÁSZ elnökét valamilyen ellenőrzés elvégzésére, amelyről maga az elnök dönt.
Az ÁSZ ellenőrzési hatásköre általános, minden olyan gazdálkodási tevékenységre kiterjed, ahol állami vagyonnal vagy állami költségvetésből gazdálkodnak. Az ellenőrzés lehet célszerűségi, eredményességi és törvényességi jellegű. Hiányosság esetén döntési jogköre nincs."

A Magyar Köztársaság ügyészsége gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket, törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében.
Az ügyészség feladatai:

• a be.-ben meghatározott ügye büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben nyomozás
• a nyomozás feletti felügyelet
• a vádemelés, vád képviselete a bírósági eljárásban
• a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete
• ügyészi törvényességi felügyelet
• jogsegély kérésével és nyújtásával kapcsolatos feladatok.

A Magyar Köztársaság ügyészségéről az 1972.évi V. törvény rendelkezik.

A hatalmi ágaknak a szakirodalomban ismert a klasszikus értelemben vett "hármas" felosztása: törvényhozói (parlamenti) , végrehajtó (kormányzati) és igazságszolgáltatási (bírói) hatalom. A hatalmi ágak szétválasztásának elve az angol Locke-tól és a francia Montesquieu-tól származik.

A végrehajtó-rendelkező tevékenység legmagasabb szintű irányító szerve. Szűkebb értelemben a kabinetet, tágabb értelemben az egész közigazgatást jelenti. A kormányzás kettős természetű, amely alatt egyfelől a kormány irányító tevékenysége (rendeletalkotás, anyagi eszközökkel rendelkezés, személyi kérdésekben való döntés), másfelől a közigazgatási szervezetrendszer irányítása értendő. A kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből (tárcával rendelkező vagy tárca nélküli) áll. Az MK minisztériumainak felsorolását külön törvény tartalmazza.

Az alkotmánybíráskodás biztosítja, hogy egy független bíróság őrködjön az alkotmányosság megtartása felett. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány mindenkire kötelező értelmezésével, illetve az Alkotmány tételes rendelkezéseinek konkrét esetre való alkalmazásával és jogilag megtámadhatatlan határozatával biztosítja az alkotmányosságot. Alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. Az Alkotmánybíróság - európai mintára - 1989-ben lett új közjogi intézményünk. Az Alkotmánybíróságról az 1989. évi XXXII. törvény rendelkezik.

A közterhekhez való hozzájárulásnak több módja van, közülük a legfontosabb az adó-, illeték- és vámfizetési kötelezettség.

"Szervezeti szempontból a közigazgatást két alrendszer alkotja: az államigazgatási és az önkormányzati igazgatási szervezetrendszer.
Az államigazgatás szervezetrendszere a kormányzati és nem kormányzati központi szerveket, valamint az államigazgatás területi, helyi szerveit, az ún. dekoncentrált szerveket foglalja magába.
A helyi önkormányzati szervezetrendszernek két alapvető fajtája van: a települési önkormányzat, amely a városok és községek közigazgatási területén működik, valamint a megyei önkormányzat, amely a térségi szintet fogja át. A megyei jogú város sajátossága, hogy egyszerre lát el helyi és megyei önkormányzati feladatokat. A fővárosban kétszintű önkormányzati rendszer működik."

A törvény előtti egyenlőség az egyenjogúság elvét fejezi ki. Egyfelől mindenkire egyformán ugyanazok a törvények irányadók, másfelől a jogszabályok ugyanúgy kötelezik az állami szerveket, mint az állampolgárokat.

"Az állampolgárok a nemzeti és szövetségi védelmi feladatok végrehajtása érdekében általános honvédelmi kötelezettségként - az Alkotmányban és a Hvt.-ben meghatározottak szerint - személyes szolgálat és vagyoni szolgáltatás teljesítésére kötelezhetők. A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárokat személyes honvédelmi kötelezettségként
a) megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot idején hadkötelezettség,
b) rendkívüli állapot idején munkakötelezettség, valamint
c) polgári védelmi kötelezettség teljesítése terheli.
Az általános hadkötelezettség alapján rendkívüli állapot idején és az Országgyűlés külön döntése alapján megelőző védelmi helyzetben a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú, magyar állampolgárságú férfi hadköteles. A hadkötelezettség a 18. év betöltésekor kezdődik, és annak az évnek a december 31. napjáig áll fenn, amelyben a hadköteles a 40. évét betölti.
A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárokat polgári védelmi kötelezettség terheli. A polgári védelmi kötelezettség férfiakra 18-55., nőkre 18-50. éves korukig terjed ki."

A bíróság eljárásának alapja a törvényes vád. A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. Az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakaszában figyelembe vegye. A bírósági eljárásban az ügyész képviseli a vádat.

Az MK Ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény alapján az ügyészi törvényességi felügyelet a Kormánynál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek által kibocsátott jogszabályokra, az állami irányítás egyéb jogi eszközeire, valamint e szervek általános érvényű rendelkezéseire és a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki. Kiterjed ezen túlmenően a bíróságon kívüli, jogvitát intéző szervek egyedi döntéseire, valamint a gazdasági és egyéb szerveknek munkaviszonnyal és a szövetkezeti tagsági viszonnyal összefüggő egyedi döntéseire, továbbá a jogszabályok felhatalmazása alapján kiadott általános érvényű intézkedéseire.
Az ügyész a törvényesség biztosítása érdekében a közigazgatási szervek eljárását érintő közvetlen intézkedéseket tehet és jogosítványokat gyakorol. Ezek: az óvás, a felszólalás és a a figyelmeztetés.
Ha az ügyész a szervek jogerős, illetőleg végrehajtható rendelkezéseiben törvénysértést állapít meg, annak kiküszöbölése végett a törvénysértést elkövető szervhez vagy annak felettes szervéhez óvást nyújthat be.
Az ügyész a törvénysértő gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése végett a szerv vezetőjénél felszólalással él.
A jövőbeni törvénysértés veszélye esetén a törvénysértés megelőzése érdekében figyelmeztetést nyújt be.

A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül - az országgyűlés elnökének kérelmére 5 napon belül - a köztársasági elnök gondoskodik. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja. Az alkotmány az elnököt felruházta a politikai és alkotmányossági vétó lehetőségével. A vétók egyrészt a parlament közjogi korlátjaként ellensúlyt képeznek az országgyűlés túlhatalmával szemben, másrészt az alkotmányosság fontos biztosítékai.
A politikai vétó lényege, ha a köztársasági elnök nem ért egyet a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével, az aláírás előtt megfontolás végett észrevételei közlésével visszaküldheti az országgyűlésnek. Az országgyűlés a törvényt újból megtárgyalja, ismét határoz, amit az elnöknek 5 napon belül ki kell hirdetnie.

Az országgyűlés a népszuverenitás letéteményese. Az alkotmány értelmében az országgyűlés a Magyar Köztársaság legfőbb államhatalmi és népképviseleti szerve, amely a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

Az állam demokratikus működési módja, amelynek során az állam tevékenységét törvények korlátozzák és megszabják az állam beavatkozási terét a polgárok életébe.

Ha a nyomozás eredményes, a büntetőeljárás vádemelési szakba lép és az ügyész, mint közvádló vádat emel a bíróságon a vádirat benyújtásával. Az ügyésznek lehetősége van a vádemelés elhalasztására is, ha a bűncselekmény tárgyi súlya és az ügyben felmerült enyhítő körülmények megalapozzák. A vádemelést követően a büntetőügy a bíróság elé kerül, ahol érdemi döntés születik a büntetőjogi felelősség kérdésében.

A büntetőeljárásban a bíróság ítélettel vagy végzéssel határoz. Ha a vádlottat bűnösnek mondja ki vagy felmenti ítéletet hoz. Minden más határozata végzés. A bíróság az ítéletét és az ügydöntő végzését „A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN” hozza. A határozat általában bevezető részből, rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll. A határozatot a tanács elnöke hirdeti ki.

Büntethetőséget kizáró ok. Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.

Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.

Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.
Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések: a járművezetéstől eltiltás; az elkobzás; a kiutasítás; a figyelmeztetés; a kitiltás.
A járművezetéstől eltiltás alkalmazására – jogszabályban meghatározott esetben – engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével elkövetett szabálysértéseknél kerülhet sor, pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként. Meghatározott járműkategóriára és járműfajtára is vonatkozhat. Az eltiltás időtartama egy hónaptól egy évig terjedhet.
Az elkobzás dolog ellen irányuló, rendszerint járulékos jellegű, biztonsági és büntető célú intézkedés. Alkalmazható büntetés vagy más intézkedés mellett, továbbá önállóan és akár az elkövető felelősségre vonása nélkül is. Nincs helye elkobzásnak, ha a cselekmény elkövetése óta 2 év eltelt, kivéve, ha a dolog birtoklása jogellenes. Az elkobzás alkalmazásának vannak kötelező és lehetséges esetei.
Meghatározott szabálysértések elkövetése esetén van lehetőség a külföldi kiutasítására az eljáró hatóság, illetve a bíróság mérlegelése alapján, pénzbírság mellett vagy önállóan. A kiutasított köteles az országot elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza. Az Sztv. a kiutasítás tartamát 2 évben határozza meg. A kiutasítást az idegenrendészeti hatóság hajtja végre.
A figyelmeztetés büntetés helyett alkalmazható. A hatóság erkölcsi rosszallását fejezi ki, nevelő jellegű intézkedés, amely alkalmazásakor figyelemmel kell lenni a cselekménnyel kapcsolatos tárgyi körülményekre és az elkövető személyével összefüggő körülményekre egyaránt.
A kitiltást a szabálysértési hatóság büntetés mellett vagy önálló intézkedésként alkalmazhatja. Az elkövető a sportrendezvényen részvétellel összefüggő szabálysértés miatt tiltható ki sportrendezvényről, illetve sportlétesítményből. A kitiltás időtartama hat hónaptól két évig terjedhet.

A beszámítási képesség olyan gyűjtőfogalom, amely a felismerési és az akarati képességből tevődik össze. A felismerési képesség a cselekmény lehetséges társadalomra veszélyességének előrelátását, az akarati képesség a felismerésnek megfelelő akarat tanúsítására vonatkozó képességet jelenti. A Btk.-ban a beszámítási képességet kizáró okok: kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés.

A bizonyítás az eljárásjogok központi kérdése, melynek során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni. A büntetőeljárás során azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető anyagi és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek.
Nem kell bizonyítani a köztudomású tényeket, vagy amelyekről az eljáró bíróságnak, ügyésznek, illetőleg nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van.
Az eljárásban részt vevő személyek kötelesek és jogosultak a bizonyításban közreműködni.
A bizonyítás törvényességének garanciája, hogy a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során a Be. rendelkezései szerint kell eljárni. A bizonyítási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani.
A büntetőeljárásban a szabad bizonyítás elve érvényesül, amely azt jelenti, hogy:
1. a bizonyítékoknak nincs a törvényben előre meghatározott bizonyító ereje,
2. a bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítékról meggyőződése alapján dönt.

Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a hatóságok bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy az eljárásban résztvevők jogainak lényeges korlátozásával szereztek meg.
A Be. a bizonyítások körében megkülönbözteti a bizonyítási eszközöket és a bizonyítási eljárásokat.
A bizonyítás eszközei:

• a tanúvallomás,
• a szakvélemény,
• a tárgyi bizonyítási eszköz,
• az okirat
• a terhelt vallomása.

A bizonyítási eljárások:

• a szemle,
• a bizonyítási kísérlet,
• a felismerésre bemutatás,
• a szembesítés
• a szakértők párhuzamos meghallgatása.

Büntethetőséget kizáró ok.Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett. Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében.Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége.

Ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. Nem büntethető előkészület miatt
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének a megkezdése;
b) aki az elkövetés elhárítása céljából felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad;
c) aki az előkészületet a hatóságnál feljelenti.
Ha az előkészület már önmagában is más bűncselekmény, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő.

A büntethetőség feltételei: a büntetendőség, a bűnösség és büntethetőségi akadály hiánya.
A büntetendőség a bűncselekmény fogalom formai elemének tekinthető. A büntetendőség azt jelenti, hogy az adott magatartást a Btk. különös része leírja, és tanúsítóját büntetés kilátásba helyezésével fenyegeti. A büntetendőség, és a büntethetőség nem ugyanaz. A büntetendőség objektív fogalom, míg a büntethetőség összetett fogalom, és szubjektív elemeket is tartalmaz.
A bűnösség, mint anyagi jogi bűnösség a szándékos vagy a gondatlan magatartás tanúsítását jelenti, ennél tágabb értelmű az ún. perjogi bűnösség, amely a büntetőeljárás eredményeként ítéletben kimondott bűnösséget jelenti.

A büntetőeljárás a büntetőjogi felelősségre vonás törvényes rendje. Bűnösség megállapítása, büntetés kiszabása csak büntetőeljárás keretében történhet. Egyik megközelítésben 2 fő szakasza van: 1. a vádelőkészítés (előkészítő eljárás) és 2. a bírósági eljárás (érdemi elbírálás). Más megközelítésben: 3 fő szakasza különböztethető meg: 1. a nyomozás; 2. a közbenső eljárás (vádemelés, tárgyalás előkészítése);és a bírósági eljárás.

A magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít.

Azokat a körülményeket, amelyek nem teszik lehetővé a szabálysértési felelősségre vonást, a felelősségre vonás akadályainak nevezzük. A büntetőjoghoz hasonlóan az akadályok két nagy csoportra oszthatók:

• amelyek már az elkövetés pillanatában kizárják a felróhatóságot ( a szabálysértési felelősséget kizáró okok),
• amelyek utóbb lehetetlenítik a felelősségre vonást (a szabálysértési felelősséget megszüntető okok).

A szabálysértési felelősséget kizáró okok:

• a gyermekkor;
• a kóros elmeállapot;
• a kényszer, fenyegetés;
• a tévedés;
• a jogos védelem;
• a végszükség;
• az ún. másodlagos büntethetőségi akadályok: magánindítvány, jogosult feljelentésének hiánya.

A szabálysértési felelősséget megszüntető okok

• az elévülés;
• a felelősségre vonás mellőzése;
• az elkövető halála.

A büntetőeljárásban védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el. A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha

• a terheltet fogva tartják,
• a terhelt süket, néma, vak vagy kóros elmeállapotú,
• a terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri,
• a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni,
• a törvény erről külön rendelkezik (pl. fiatalkorú elleni eljárásban).

Védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője, továbbá ha a védelem nem kötelező, de a terhelt azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni. A védő köteles a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni; a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni; a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni; a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni.

A Btk. szerinti mellékbüntetések:
1. a közügyektől eltiltás,
2. a foglalkozástól eltiltás,
3. a járművezetéstől eltiltás,
4. a kitiltás,
5. a kiutasítás,
6. a pénzmellékbüntetés.
(3) A foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás és a kiutasítás mellékbüntetések önállóan, főbüntetés kiszabása helyett is alkalmazhatók, ha az alkalmazásuk egyéb törvényi feltételei fennállnak.

A büntetőeljárás nyomozással kezdődik, amely során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét és kell felkutatni a bizonyítási eszközöket. A nyomozás feljelentésre, illetve az ügyész vagy a nyomozó hatóság hivatali észlelése alapján indul.A nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság teljesíti. Ha nem az ügyész nyomoz, akkor is felügyeli a nyomozó hatóság munkáját. A nyomozást a lehető legrövidebb határidőn belül kell lefolytatni, illetve az elrendelésétől számított két hónapon belül be kell fejezni. A nyomozás határidejét az ügyészség meghosszabbíthatja, de legfeljebb csak a gyanúsított kihallgatásától számított két évig. Ha kiderül, hogy az elkövetett cselekmény nem bűncselekmény vagy nem bizonyítható, illetve büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn, a nyomozást határozattal meg kell megszüntetni.

A terhelt kifejezés gyűjtőfogalom. A terhelt az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják. A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés jogerős alkalmazása után elítélt.

A büntethetőség egyik feltétele, hogy az elkövetővel szemben ne álljon fenn büntethetőségi akadály. A büntethetőségi akadályokat a Btk. két csoportra osztja: büntethetőséget kizáró és büntethetőséget megszüntető okokra. Büntethetőséget kizáró ok esetén a cselekmény megvalósításának pillanatában hiányzik a bűncselekmény fogalmi ismérveinek valamelyike, ezért nem is jön létre bűncselekmény. Büntethetőséget megszüntető ok esetén az elkövető cselekménye bűncselekményt valósít meg, azonban nem büntethető, mert valamely büntethetőséget megszüntető ok az eredetileg létezett büntethetőséget utólag megszüntetik. A büntethetőséget kizáró, illetve megszüntető okok között tehát az az alapvető különbség, hogy a kizáró okok esetén egyáltalán nem beszélhetünk bűncselekményről, míg a megszüntető okok jelentkezésekor a bűncselekmény létrejött ugyan, de az elkövető megbüntetésére nem kerülhet sor az elkövetés után felmerült körülmény miatt. A büntethetőséget kizáró illetve a megszüntető okokhoz hasonlítanak azok a körülmények, amelyeknek nem a meglétük, hanem a hiányuk képez büntethetőségi akadályt. Ezeket a körülményeket büntethetőséget kizáró másodlagos akadálynak nevezzük. Ilyenek: magánindítvány, kívánat, kizárólagos feljelentési jog gyakorlásának hiánya. Ezeknél a bűncselekmény megvalósult, utólag sem szűnt meg a büntethetőség, csak egy meghatározott körülmény jogilag akadályozza a felelősségre vonást.

A Btk. szerinti főbüntetések: 1. a szabadságvesztés;2. a közérdekű munka; és 3. a pénzbüntetés. A büntetési nemek sorrendje a súlyossági rangsort is kifejezi.

A szabálysértési jogi szakirodalom a bűnösség helyett a felróhatóság kifejezést használja és ezzel mintegy különbséget tesz a büntetőjogi bűnösség és a szabálysértési felróhatóság között. Gyakorlatilag csak a szóhasználat különbözik, tartalmilag mindkét kifejezés ugyanazt takarja. A bűnösség felróható pszichés viszony az elkövető cselekménye, illetve annak következménye között. A felróhatóságnak a törvény szerint két alakzata van: a szándékosság és a gondatlanság. Bár a törvény nem mondja ki, a fogalomhasználatból egyértelműen kiderül, hogy a jogalkotó a Btk.-ban meghatározott bűnösségi kategóriákat alkalmazza. Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti.

A törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető. A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult. Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a magánindítvány előterjesztésére. Bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos. A magánindítvány nem vonható vissza.

Büntethetőséget kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetőt korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban. A kényszer és a fenyegetés az akarati képességet kívülről nyűgözi le, anélkül hogy a felismerési képességet érintené.
Kényszeren az emberi testre gyakorolt ellenséges célzatú, erőszakos fizikai ráhatást értjük.

Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.

A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetési nemeken belül megkülönböztethetünk főbüntetéseket és mellékbüntetéseket. Büntetést csak bíróság szabhat ki jogerős ítéletében meghatározott bűnösség esetén.

Az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.

A magánvádló az a sértett, aki a törvényben felsoroltak esetén maga képviseli a vádat, ha az elkövető magánindítványra büntethető.
A pótmagánvádló a törvény meghatározott eseteiben a sértett – ügyvédje útján – gyakorolhatja az ügyész egyes jogosítványait.

A büntetőjog egyik alapelve, ami azt jelenti, hogy a Btk. mind a bűncselekmények (bűntett, vétség), mind az elkövetők (első bűntényes, bűnismétlő, visszaeső) és a jogkövetkezmények (a szankciók típusa, neme,mértéke,stb.) között differenciál.

Büntethetőséget kizáró ok. Nem büntethető, aki a cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetőt korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban. A kényszer és a fenyegetés az akarati képességet kívülről nyűgözi le, anélkül hogy a felismerési képességet érintené.
A Btk. alkalmazásában, eltérő rendelkezés hiányában fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Büntethetőséget kizáró ok.Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében.

A bíróság az ügyész vádirata alapján tárgyalást tart, amelyen a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel. A bírósági tárgyalás nyilvános, de a bíróság elrendelhet zárt tárgyalást is (államtitok, vagy szolgálati titok megőrzése érdekében, vagy erkölcsi okból).
A tárgyalás résztvevői: a bíróság tanácsa (vagy egyesbíró), a jegyzőkönyvvezető, a vádló, a vádlott és a védő (idézés vagy értesítés alapján). A bírósági tárgyalásról – rendszerint azzal egyidejűleg – a jegyzőkönyvvezető jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvben rögzítésre kerülnek a vallomások, a szakvélemények és a szemle eredményei.
Az elsőfokú bírósági tárgyalást a tanács elnöke a vád tárgyának megjelölésével nyitja meg. A tárgyalás megkezdése után az ügyész ismerteti a vádat, majd megkezdődik a bizonyítási eljárás, amely során megtörténik a vádlott, a tanúk kihallgatása, a szakvélemények, okiratok, más iratok felolvasása, illetve a bíróság szemlét tarthat. A bizonyítás befejezését követően az ügyész vádbeszédet, a védő védőbeszédet tart, a vádlott, a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt felszólalhat. Az ügydöntő határozat meghozatala előtt a vádlottat megilleti az utolsó szó joga.
A bíróság a nyomozás és a bírósági eljárás során közvetlenül beszerzett bizonyítékok, és a felderített és megállapított tényállás alapján, szavazással hozza meg döntését határozat formájában, amely lehet ítélet, vagy végzés.

A büntetőeljárási kényszerintézkedések az eljárásban résztvevő, illetve a kényszerintézkedéssel érintett személy akarata ellenére foganatosított eljárási cselekmények. A kényszerintézkedések az alapvető jogok korlátozásával járnak, ezért fontos szem előtt tartani azt a szabályt, hogy csak a Be.-ben meghatározott esetekben és módon történhet azok foganatosítása. A kényszerintézkedések elrendelése határozattal történik, de késedelmet nem tűrő esetben bizonyos kényszerintézkedések (pl. házkutatás, motozás, lefoglalás) határozat nélkül foganatosítók. Ilyenkor utólag kell meghozni a határozatot.
A kényszerintézkedések az alapvető jogok korlátozása szerint az alábbi csoportba sorolhatók:
1. A személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések: az előzetes letartóztatás, (óvadék); az őrizetbe vétel; a lakhely elhagyási tilalom; a házi őrizet; az ideiglenes kényszergyógykezelés; az úti okmány elvétele; az elővezetés; a testi kényszer (e két utóbbi célja az eljárás rendjének biztosítása).
2. A tulajdonjogot korlátozó kényszerintézkedések: a lefoglalás;a zár alá vétel;a biztosítási intézkedés, a rendbírság.
3. A személyi sérthetetlenség és méltóság jogát korlátozó kényszerintézkedés:a motozás.
4. A magánlakás sérthetetlenségének jogát korlátozó kényszerintézkedés: a házkutatás.
5. Más emberi jogokat korlátozó kényszerintézkedés: a kötelezés a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére.

A Be. szerinti nyomozó hatóságok:
1.a Rendőrség, mint általános nyomozó hatóság;
2.a Vám- és Pénzügyőrség - meghatározott bűncselekmények esetén;
3.a Határőrség - meghatározott bűncselekmények esetén;
4.külföldön lévő magyar kereskedelmi hajó, ill. polgári légi jármű parancsnoka.

A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) meghatározza a szabálysértés fogalmát, mely szerint szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az Sztv.-ben meghatározott joghátrány fenyeget.
A szabálysértések a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás működését, illetve meghatározott tevékenység vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályokba ütköznek.

Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések: az elzárás (kivételes büntetési nem) és a pénzbírság (általános büntetési nem).
Az elzárás büntetés a személyi szabadságot korlátozza, ezért szigorú garanciák mellett alkalmazható:

• kizárólag törvény állapíthatja meg az elzárással sújtható szabálysértések körét (7 tényállásnál szerepel alternatív büntetésként);
• minden esetben a pénzbírság alternatívájaként, vagylagosan alkalmazható;
• elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik.

Időtartama 1-60 napig (halmazati büntetésnél 90 napig) terjedhet.
A pénzbírság az államnak fizetendő vagyoni hátrány. Általános minimuma 1000 forint (minden esetben), maximuma 150 ezer forint, kivéve önkormányzati rendelet által megállapított szabálysértésnél, ahol legfeljebb 30 ezer forint lehet.

Az alapelvek a jogalkotással és a jogalkalmazással szemben támasztott követelmények. Az alapelvek jelentősége kettős: egyrészről megvonják egy adott jogág kereteit, másrészről segítséget nyújtanak az egyes jogintézmények értelmezésnél. A büntetőeljárás alapelvei részben az Alkotmányban megfogalmazott alapelvek, részben a Be. alapvető rendelkezéseiben és más fejezeteiben szereplő szervezeti és működési elvek.
A Be. alapelvei:

• az eljárási feladatok megoszlása;
• a bírósági eljárás alapja;
• jog a bírósági eljáráshoz;
• a bizonyítási teher;
• a védelem joga;
• a hivatalból való eljárás;
• az ártatlanság vélelme;
• az önvádra kötelezés tilalma;
• az anyanyelv használata;
• a büntetőjogi felelősség önálló elbírálása.

A büntethetőség elévülése
A büntethetőség elévül
a) olyan bűntett esetén, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, húsz év;
b) egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével.
Nem évülnek el
a) a háborús bűntettek;
b) az emberiség elleni egyéb bűncselekmények;
c) az emberölés súlyosabban minősülő esetei;
d) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei;
e) a terrorcselekmény, a légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el.

A sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.

Az általános hatáskörű szabálysértési hatóságok: a helyi önkormányzatok (községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi) jegyzői.
Egyéb szabálysértési hatóságok

• A rendőri szabálysértési hatóság: a rendőrkapitányságok
• A pénzügyi szabálysértési hatóság: a pénzügyi szabálysértések miatt az eljárás a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozik.

Szabálysértés miatt eljáró más szervek

Határőrség
• Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat
• Fogyasztóvédelmi Felügyelőség
• Bányahatóság
• Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség
• Hírközlési felügyelet
• Nemzeti Park Igazgatóság
• Szerencsejáték Felügyelet
• Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont

Ez utóbbiak hatásköre korlátozott, a helyszínen, a hatósági ellenőrzés alkalmával feltárt jogsértéseket bírálhatják el, illetve ezen ügyek befejezésére kötelezettek. Hatáskörük általában sosem kizárólagos.

Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel követik el. Nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. Ha a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő.

Azoknak a jogszabályoknak az összességét, amelyek az egyes büntetőjogi jogkövetkezményekre, azok alkalmazására és végrehajtására vonatkoznak, szankciórendszernek nevezzük.
A hatályos büntetőjogi szankciórendszer jellemzői:

• a tettarányosság (proporcionalitás);
• a dualista jelleg, ami azt jelenti, hogy a jogkövetkezmények rendszere büntetésekre és intézkedésekre tagozódik. A büntetések közül megkülönböztetünk fő- és mellékbüntetéseket, az utóbbiak önállóan, főbüntetés kiszabás nélkül is alkalmazhatók.
• relatíve meghatározott rendszer, ami egyrészről azt jelenti, hogy a büntetések mértéke "tól-ig" meghatározott, illetve a büntetési nemek vagylagosan meghatározottak.

Elkövetők a tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.

Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

A Btk. szerinti intézkedések:
1. a megrovás,
2. a próbára bocsátás,
3. a kényszergyógykezelés,
4. az alkoholisták kényszergyógyítása,
5. az elkobzás,
6. vagyonelkobzás,
7. a pártfogó felügyelet,
8. a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések.
A megrovás, a próbára bocsátás és a kényszergyógykezelés intézkedések önállóan, büntetés helyett; az alkoholisták kényszergyógyítása intézkedés büntetés mellett; az elkobzás és a vagyonelkobzás intézkedés önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is, a pártfogó felügyelet intézkedés büntetés, illetve intézkedés mellett alkalmazható. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről a 2001. évi CIV. törvény rendelkezik.

A méltányossági eljárás keretében a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény értelmében az ügyfél kérheti a jogerős határozatot hozó hatóságtól a nem jogszabálysértő határozatának módosítását vagy visszavonását, ha a határozat meghozatala után bekövetkezett okból annak végrehajtása számára méltánytalanul súlyos hátrányt okozna. Erre csak kivételesen és a következő együttes feltételek fennállása esetén kerülhet sor: az eljáró hatóság hatáskörét megállapító jogszabály nem zárja ki; nincs ellenérdekű ügyfél, vagy, ha van hozzájárul a határozat módosításához; a módosítás vagy visszavonás nem sért közérdeket; a határozat jogerőre emelkedése óta egy év még nem telt el (a teljesítési határidő még nem telt el, ha az egy évnél hosszabb).

A hatósági bizonyítvány olyan közokirat, amelyet a hatóság tény, állapot vagy egyéb adat igazolására ad ki, ha ezt jogszabály írja elő hivatalból, vagy kérelemre.

Közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, hatósági ellenőrzést végez. Ezen túlmenően a köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz kötött tevékenység végzése vagy foglalkozás gyakorlása esetén a tevékenységhez szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból törlés.

A felügyeleti eljárás keretében a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény értelmében a felügyeleti szerv hivatalból megvizsgálhatja az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését. Ha jogszabálysértést észlel intézkedik a jogszabálysértő mulasztás megszüntetésére, illetve felügyelet jogkörében a jogszabálysértő döntést megváltoztathatja vagy megsemmisítheti, szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja. A felügyeleti eljárás keretében történő megváltoztatás, illetve megsemmisíthetőségnek vannak korlátai.

A hatósági igazolvány olyan közokirat, amelyet a hatóság - törvényben, kormányrendeletben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott esetben - az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolására ad ki.

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) V. fejezete tartalmazza a rendőri intézkedéseket. Ezek között szerepel az elővezetés. A rendőr az elővezetést elrendelő határozatban megjelölt személyt az abban megjelölt helyre kíséri vagy oda útba indítja. A büntetőeljárás során elrendelt elővezetésre a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) rendelkezései az irányadók, elrendeléséről a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendelkezik és célja meghatározott eljárási cselekményen való részvétel biztosítása. Ha az elővezetés másként nem teljesíthető, az elővezetett személyt a Rendőrségen a szükséges ideig - legfeljebb 12 óra időtartamra - vissza lehet tartani. Az elővezetés elrendelésének törvényességéért az elrendelő a felelős.

Az MK Alkotmánya 57.§ (5) bekezdése alapján:”A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési kép-viselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
A jogorvoslat a legszélesebb értelmezésben egyrészről kérelem, amellyel az érdekelt (ügyfél stb.) a jogát vagy érdekét, illetőleg a jogát és érdekét is sértő államigazgatási aktus orvoslására irányuló alanyi jogát érvényesíti, másrészről az arra illetékes hatóságnak a jogszabálysértő aktus orvoslására irányuló kezdeményezése, a kérelemre vagy kezdeményezésre végzett eljárási cselekvések (orvoslás) és az ezek alapján hozott újabb döntés.
A közigazgatási hatósági eljárásban megkülönböztethetjük az ügyfél kérelmére lefolytatható jogorvoslatokat, illetve a hivatalból megvalósuló döntés-felülvizsgálatokat.
A büntetőeljárás során alkalmazható jogorvoslati lehetőségek csoportosításánál megkülönböztetünk rendes és rendkívüli jogorvoslati módokat. Rendes jogorvoslati mód a nyomozás során a panasz, a bírósági eljárásban pedig a fellebbezés. Rendkívüli jogorvoslati lehetőség csak a bíróság jogerős ítéletével és ügydöntő határozatával szemben alkalmazható. A jogerős ítélettel szemben perújítási indítvány, míg a jogerős ügydöntő határozattal szemben felülvizsgálati indítvány terjeszthető be. Perújításnak akkor van helye, ha az alapügyre vonatkozóan olyan új bizonyíték merült fel, amely valószínűvé teszi a bíróság döntésének megváltoztatását. A felülvizsgálatra viszont a bíróság korábbi döntéshozatala során történt anyagi vagy eljárásjogi szabálysértés miatt kerülhet sor.

A hatósági ellenőrzés a jogszabályok betartását, valamint a közigazgatási határozatban foglaltak teljesítését hivatott elősegíteni, amelyre a hatóság hatáskörének keretei között jogosult. Rendszerint hivatalból kerül rá sor. Elvileg minden természetes és jogi személyre, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre kiterjed, kifejezett jogszabályi felhatalmazás alapján lehetséges, jogilag szabályozott tevékenység, amelynek célja elsősorban a megelőzés.

A közigazgatási hatósági eljárás három elkülöníthető szakaszra tagolható: az elsőfokú eljárásra, a jogorvoslatokra és a végrehajtási eljárásra. Az elsőfokú eljárásra szükségszerűen mindig sor kerül, míg a másik kettőre nem feltétlenül. Az elsőfokú (alap)eljárás az eljárás kérelemre vagy hivatalból történő megindításától az elsőfokú érdemi döntés meghozataláig tart.

A hatósági nyilvántartás jogszabályban meghatározott, közhitelű adatok rendszere, amelyeket a hatóságok vezetnek. (Ilyenek például az ingatlan-nyilvántartás, népesség-nyilvántartás, gépjármű-nyilvántartás, stb.)

A testi kényszer az Rtv. szerint kényszerítő eszköz. A rendőr - intézkedése során - az ellenszegülés megtörésére testi erővel cselekvésre vagy a cselekvés abbahagyására kényszerítést (testi kényszert) alkalmazhat.

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) V fejezete tartalmazza a rendőri intézkedéseket. Az igazoltatás, mint rendőri intézkedés célja a személyazonosság megállapítása, amely a további intézkedés szükségességének megítélése szempontjából kiindulási pont. Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyi igazolvány szolgál, de elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatást követően kérelmére közölni kell az igazoltatás okát, kivéve, ha az a közbiztonság érdekét veszélyezteti.Az igazoltatás megtagadása esetén az igazoltatott e célból feltartóztatható, az igazoltatás sikertelensége esetén előállítható, és a személyazonosság megállapítása céljából az igazoltatottól ujjnyomat vehető, fényképfelvétel készíthető, továbbá a külső testi jegyek észlelés és mérés alapján rögzíthetők.

"A Rendőrség (Határőrség) forgalomkorlátozást rendelhet el a bűncselekmény elkövetőjének elfogására, ennek során - a közlekedés biztonságát is figyelembe véve - útzárat telepíthet.
Indokolt esetben a pénzügyőr a Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozó bűncselekmény felderítése, megakadályozása céljából az illetékes rendőrhatóságtól, határőrségi szervtől útzár telepítését kérheti."

"A vegyi eszköz, az elektromos sokkoló eszköz, a rendőrbot, a kardlap alkalmazása rendőri kényszerítő eszköznek minősül. A rendőr a szolgálatban rendszeresített, vegyi vagy elektromos sokkoló eszközt, illetőleg rendőrbotot vagy kardlapot alkalmazhat

• az életet, a testi épségét, illetőleg a vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására,
• a jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésére.

"

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény értelmében az ügyész óvást nyújthat be a - bíróság által felül nem vizsgált – jogszabálysértő jogerős és végrehajtható közigazgatási határozat megszüntetésére a határozatot hozó hatósághoz vagy felügyeleti szervéhez. A hatóság a benyújtástól számított nyolc napon belül, testületi szerv a legközelebbi ülésén, a felügyeleti szerv pedig harminc napon belül köteles elbírálni.

"A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény lehetővé teszi az elektronikus ügyintézést, amely részletszabályainak kidolgozása a jövő feladata. Általános szabály szerint tehát a hatóság a közigazgatási hatósági ügyeket elektronikus úton is intézi törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában. Ha az ügyfél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással rendelkezik, a kérelem az ügyfél elektronikus aláírásával ellátva a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül vagy közvetlenül a hatósághoz benyújtható. Álnévre kiállított elektronikus aláírás nem alkalmazható. A természetes személy ügyfél számára az elektronikus hatósági ügyintézés lehetőségét - ha az ügyfélnek legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírása nincs - központi rendszer biztosítja. A központi rendszer működtetéséért a Kormány által kijelölt kormányzati szerv felelős. A központi rendszer igénybevételéhez az ügyfél ügyfélkapu létesítését kezdeményezi. Az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervénél vagy a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző által működtetett okmányirodában vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél kezdeményezhető."

A bilincs rendőri kényszerítő eszköz. A rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy önkárosításának, támadásának, szökésének megakadályozására, ellenszegülésének megtörésére.

"A Rendőrség az előállított személyt 24 óra időtartamra jogosult közbiztonsági őrizetbe venni, ha az őrizetbe vételt a személyazonosság megállapítása szükségessé teszi. Az őrizet időtartamába az előállítás ideje beszámít. A Rendőrség azt a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet, illetve a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátottat, akit pártfogó felügyelet alá helyeztek, ha a pártfogolt a hatóság elől elrejtőzött vagy elrejtőzésétől alaposan tartani kell, 72 óra időtartamra őrizetbe veheti."

"A rendőr az önveszélyes állapot vagy a személyeket, illetőleg az anyagi javakat közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet megszüntetése érdekében

• megteszi a veszélyhelyzet elhárításához szükséges, a feladatkörébe tartozó intézkedéseket;
• intézkedik az önveszélyes vagy másokra veszélyt jelentő személy orvosi vizsgálatára, és közreműködik az egészségügyi intézetbe történő szállításában;
• intézkedik az öngyilkosság megakadályozására;
• közterületen vagy nyilvános helyen intézkedik a magatehetetlen, önkívületben lévő, illetve erősen ittas vagy bódult személynek a lakására vagy kijózanító állomásra, egészségügyi intézetbe kíséréséről, illetőleg szállíttatásáról;
• területet lezárhat, és megakadályozhatja a belépést vagy távozást, illetőleg az ott tartózkodókat távozásra kötelezheti."

Az Rtv. szerint a rendőrség bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatokat ellátó állami fegyveres rendvédelmi szerv. A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha olyan körülményt vagy tényt észlel, illetőleg hoznak a tudomására, amely rendőri beavatkozást igényel. A rendőri intézkedéseket az Rtv. V. fejezete, a kényszerítő eszközöket pedig az Rtv. VI. fejezete szabályozza. Részletes szabályait a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III.1.) BM rendelet tartalmazza.

Az újrafelvételi eljárás a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény értelmében az ügyfél kérelmére indul, ha a közigazgatási szakban jogerőssé vált a határozat és ezt követően jutott tudomására valamely, a határozat meghozatala előtt már meglévő, de még el nem bírált és az ügy szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték. A tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül nyújtható be. Kizárt az újrafelvételi kérelem benyújtása a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett tényre vagy a jogi szabályozásban bekövetkezett változásra alapozva; az ügyben folyamatban lévő bírósági felülvizsgálat esetén; a közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónap elteltével; kifejezett jogszabályi tilalom esetén.

A fellebbezés általános jogorvoslat, amely az elsőfokú határozat ellen az ügyfél részére rendelkezésre álló jogorvoslati eszköz. A fellebbezési jog megilleti azt is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Az érintett bármely okból fellebbezhet a sérelmes döntés ellen, a fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve. A fellebbezésre jogosult – a fellebbezési határidőn belül – e jogáról vissza nem vonható szóbeli vagy írásos nyilatkozattal lemondhat. Általában a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni, ettől eltérő határidőt törvény vagy kormányrendelet határozhat meg. A határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha azt a hatóság azonnal végrehajthatóvá nyilvánította. Ezt a tényt külön ki kell mondani és meg kell indokolni. A fellebbezés előterjesztése annál a hatóságnál történik, amely a megtámadott döntést hozta. A másodfokon eljáró szerv az elsőfokú döntést: helybenhagyja; megváltoztatja; vagy megsemmisíti. A másodfokú döntés jogerős és végrehajtható, közlése az első fokú hatóságon keresztül történik mindazokkal, akikkel az elsőfokú döntést közölték.

A döntés a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény értelmezésében gyűjtőfogalom, amely átfogja az érdemi és az eljárási döntéseket. A hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, eljárási kérdésekben pedig végzést bocsát ki.

Az Rtv. szerint a rendőrség bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatokat ellátó állami fegyveres rendvédelmi szerv. A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha olyan körülményt vagy tényt észlel, illetőleg hoznak a tudomására, amely rendőri beavatkozást igényel. A rendőri intézkedéseket az Rtv. V. fejezete szabályozza.

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) V fejezete tartalmazza a rendőri intézkedéseket. A ruházat, csomag, jármű átvizsgálása rendőri intézkedés, amely alapján a rendőr az igazoltatott személy ruházatát, járművét átvizsgálhatja, ha azt a személyazonosság megállapítása, a valószínű veszély elhárítása, bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének gyanúja szükségessé teszi. Fokozott ellenőrzés keretében is jogosult a rendőr az Rtv.szerint ruházat és jármű átvizsgálására. Akivel szemben személyi szabadságot korlátozó intézkedést foganatosítanak, annak ruházatát a rendőr a támadásra vagy az önveszély okozására alkalmas tárgy elvétele végett, előzetes figyelmeztetés után átvizsgálhatja. A ruházat átvizsgálását - halaszthatatlan eset kivételével - az intézkedés alá vonttal azonos nemű személy végezheti. Az intézkedés nem történhet szeméremsértő módon.

"A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) V.fejezete tartalmazza a rendőri intézkedéseket. Ezek között szerepel az előállítás. A rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt,

• akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek;
• aki ellen elfogatóparancsot adtak ki, vagy akinek személykörözésben az elfogását rendelték el;
• akivel kapcsolatban személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést rendeltek el (őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés);
• aki a fogvatartás helyszínéről megszökött;

Az előállítással a személyi szabadság csak a szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozható. Indokolt esetben ezt az időtartamot a rendőri szerv vezetője egy alkalommal 4 órával meghosszabbíthatja. Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról tájékoztatni kell, és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani."

"Jogszabályban arra feljogosított hatóság az ügyfél számára

• más hatóságok elektronikus tájékoztató szolgáltatásához, illetve elektronikus ügyintézési rendszeréhez történő hozzáférést biztosíthat,
• az ügyfél nevében, jogszabályban meghatározott feltételek esetén a közhiteles nyilvántartásokból történő adatszolgáltatási, másolatkészítési kérelmet terjeszthet elő,
• az ügyfél nevében hatósági bizonyítvány kiállítását kérheti,
• az ügyfél azonosítását követően egyedi hatósági ügye intézéséhez internetes kapcsolati lehetőséget, szakmai és informatikai segítséget nyújthat."

"A rendőrt a lőfegyverhasználati jog - a jogos védelem és a végszükség esetein kívül - a Rendőrségről szóló 1994. évi törvényben (Rtv.) foglaltak szerint illeti meg. A lőfegyverhasználat saját elhatározásból vagy utasításra történhet, csapaterő zárt alakzatban történő alkalmazása esetén csak utasításra használható. Lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül. A lőfegyverhasználat során kerülni kell az emberi élet kioltását, a lövést lehetőleg lábra, ha pedig a támadó kezében a támadásra távolról is felhasználható eszköz van, kézre kell irányítani.
Nem minősül lőfegyverhasználatnak: a figyelmeztető lövés; az állatra vagy tárgyra irányuló lövés; a nem szándékosan bekövetkezett lövés.
A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések sorrendje:
a) felhívás arra, hogy a felhívott a rendőri intézkedésnek engedelmeskedjék;
b) más kényszerítő eszköz alkalmazása;
c) figyelmeztetés arra, hogy lőfegyverhasználat következik;
d) figyelmeztető lövés.
Lőfegyverhasználat és lőfegyverhasználatnak nem minősülő lövés esetén a vizsgálatot a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályai szerint kell lefolytatni."

"A hatáskör anyagi jogi értelemben a feladatkör ellátását szolgáló jogi eszközöket, alaki jogi értelemben a közigazgatási szervek közötti minőségi munkamegosztási szabályt jelenti. Alaki jogi értelemben tehát azt mutatja meg, hogy az adott közigazgatási ügyben milyen típusú, milyen szintű és elnevezésű szerv jogosult és köteles eljárni. A közigazgatási hatóság hatáskörét a konkrét ügyfajta meghatározásával jogszabály állapítja meg.
Az illetékesség az azonos hatáskörű hatóságok közötti mennyiségi munkamegosztási elvet fejezi ki, amely megmutatja, hogy az adott ügyben mely hatóság jogosult és köteles a konkrét ügyben eljárni. Jogszabályok meghatározzák azt a területet, ahol a közigazgatási szervek hatáskörüket gyakorolhatják. Ezt nevezzük illetékességi területnek. Az illetékességi okok, mint a jog által elismert tények, körülmények jelölik ki a konkrét ügyben eljáró hatóságot. Az illetékességi okok lehetnek általánosak és speciálisak."

Közigazgatási hatóság: az államigazgatási szerv; a helyi önkormányzat képviselő-testülete, illetve átruházott hatáskörben szervei; a főjegyző, jegyző, a polgármesteri hivatal ügyintézője, a megyei jogú város hivatalvezetője, a hatósági igazgatási társulás.

"A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) tartalmazza a rendőri intézkedéseket. A fokozott ellenőrzés rendőri intézkedés. A Rendőrség a bűncselekmény elkövetőjének elfogása és előállítása, vagy a közbiztonságot veszélyeztető cselekmény vagy esemény megelőzése, megakadályozása érdekében a rendőri szerv vezetője által meghatározott nyilvános helyen vagy a közterület kijelölt részén az oda belépőket vagy az ott tartózkodókat igazoltathatja. E cél elérése érdekében a Rendőrség épületet, építményt, helyszínt, csomagot és járművet átvizsgálhat.
A Rendőrség a rendezvény, az esemény, továbbá a közlekedés biztonságát, a közterület rendjét veszélyeztető jogellenes cselekmény megelőzése, megakadályozása érdekében a rendőri szerv vezetője által meghatározott területre belépők és az ott tartózkodók ruházatát és járművét átvizsgálhatja, illetőleg az üzemeltető által előírt feltételek megtartását ellenőrizheti, a közbiztonságra veszélyt jelentő anyagokat, eszközöket lefoglalhatja, illetőleg azoknak a rendezvény, esemény helyszínére való bevitelét megtilthatja."

A közigazgatási eljárás tágabb értelemben a normatív és az egyedi aktusok létrehozására irányul, ezért e tekintetben beletartozik a közigazgatási jogalkotás, a hatósági jogalkalmazás, a közigazgatási szervezetrendszeren belüli eljárás és a közigazgatási ügyvitel. A közigazgatási eljárás szűkebb értelemben a közigazgatási szervek hatósági (külső) eljárását jelenti, amely a közigazgatási hatósági jogalkalmazói aktusok kibocsátásának rendjét foglalja magában.

A bírósági felülvizsgálat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény értelmében az ügyfél számára rendelkezésre álló jogorvoslati eszköz. Kérheti a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát keresetindítással a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva a határozat közlésétől számított harminc napon belül. Bírósági felülvizsgálatra akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárás fórumrendszerén belül az ügyfél a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés eleve kizárt, mert törvény a hatósági fórumrendszeren kívüli útra tereli a jogorvoslat lehetőségét.

"Az Rtv.-ben foglaltak alapján a rendőrök csapaterőben alkalmazhatók

• az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló bűncselekmény elkövetése esetén;
• a személyek élet- és vagyonbiztonságát tömegesen veszélyeztető események megszüntetésére vagy az ilyen következményekkel járó erőszakos cselekmények megakadályozására és az elkövetők elfogására;
• súlyos bűncselekményt elkövető, szökésben lévő fegyveres személy felkutatására, elfogására;
• terrorcselekmény felszámolására, a túszok kiszabadítására;
• eltűnt személy vagy tárgy felkutatására;
• katasztrófa megelőzésére és következményeinek elhárítására;
• a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó vagy más jelentős rendezvény rendjének biztosítására;
• védett személy, veszélyes szállítmány vagy a kiemelten fontos létesítmény őrzésére, védelmére;
• nagy területű helyszín biztosítására."

"A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) V. fejezete tartalmazza a rendőri intézkedéseket. Ezek között szerepel a személye, tárgyak felkutatása és körözése. A Rendőrség a személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvényben meghatározottak szerint végzi a személyek, holttestek és tárgyak körözését.
A sértetti kör megállapítására, tanú felkutatására, illetve a bűncselekmény tényállásának tisztázása érdekében a sajtóban, rádióban, televízióban - díjmentesen - felhívást tehet közzé. A rendőri felhívásban érintett személy adatait, képmását és a valószínű tartózkodási (megjelenési) helyeit nyomós közérdekből, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdekből a nyomozást folytató hatóság vezetőjének engedélyével nyilvánosságra lehet hozni.
A Rendőrség a körözését rendelheti, illetve - eltűnt személy esetén - rendeli el a tartózkodási hely megállapítása érdekében annak az ismeretlen helyen lévő személynek, akinek eltűnését a Rendőrségen bejelentették; a személyazonosság megállapítása érdekében az ismeretlen, adatait közölni nem képes személynek, illetve az ismeretlen holttestnek, testrésznek. Az eltűnt személy körözését a Rendőrséghez tett bejelentést követő 24 órán belül el kell rendelni, ha tartózkodási helye ez idő alatt nem válik ismertté."

"A rendőr szájkosárral ellátott szolgálati kutyát - pórázon vagy anélkül - kényszerítő eszközként akkor alkalmazhat, ha a testi kényszer alkalmazásának feltételei fennállnak. Szájkosár nélküli szolgálati kutyát pórázon vezetve alkalmazhat, ha a jogellenesen összegyűlt tömeg enyhébb kényszerítő eszközzel nem oszlatható szét, illetve, ha az a közbiztonságot súlyosan veszélyeztető csoportosulás szétoszlatásához vagy a rendőri intézkedéssel szembeni tevőleges ellenállás leküzdéséhez szükséges.
Szájkosár és póráz nélkül alkalmazható a szolgálati kutya:

• a súlyos sérüléssel fenyegető támadás elhárítására;
• a súlyos bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy elfogására;
• a személye ellen intézett támadás vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására."

"Általános eljárási jogi elvek: a törvény előtti egyenlőség, a hivatalból való eljárás, a jogorvoslathoz való jog, anyanyelvhasználat, jogszabályok megtartásának és megtartatásának kötelezettsége, egyenlő bánásmód elve.
A közigazgatási eljárásra jellemző jogelvek: a hatáskörgyakorlással való visszaélés tilalma, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélküli ügyintézés, az ügyféli jogok gyakorlásának előmozdítása, jogokról, kötelességekről való tájékoztatás, a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme, meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog.
Az eljárás-szervezési alapelvek: a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés, a költségtakarékos, gyors eljárás."

"Ügyfél az, akinek jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. Az ügyfél lehet természetes személy, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet.
A létesítménnyel, illetve a tevékenység engedélyezésével kapcsolatos eljárásban azok az ügyfelek, akik a hatásterületen levő ingatlanok tulajdonosai és jogszerű használói. Az ügyfél jogai megilletik azt a hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. Meghatározott ügyekben ügyféli jogokkal ruházhatja fel törvény az érdekvédelmi és más társadalmi szervezeteket. "

"A rendőri intézkedések, illetve a kényszerítő eszközök alkalmazása miatt jogorvoslatnak van helye.Panasz előterjesztésére az jogosult, akivel szemben az intézkedést foganatosították. A panaszt az intézkedést követő 8 napon belül lehet az intézkedést foganatosító rendőri szervnél előterjeszteni, amelyet a beérkezéstől számított 15 napon belül az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetője indokolt határozattal bírálja el. A határozat ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a közléstől számított 8 napon belül a felettes szervhez címezve, a panaszt elbíráló határozatot hozó rendőri szervnél lehet előterjeszteni. A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított nyolc napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez, kivéve, ha a panaszt elbíráló határozatot hozó szerv a határozatát visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja vagy kiegészíti. A felettes szerv a fellebbezés beérkezésétől számított 15 napon belül indokolt határozatában az első fokú határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. A felettes szerv határozatát írásban, a panaszt elbíráló határozatot hozó szerv útján közli a fellebbezővel. A felettes szerv határozata közigazgatási határozat, amelynek bírósági felülvizsgálatát kérheti az, aki a panasz előterjesztésére jogosult."

A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha olyan tényt vagy körülményt észlel, illetőleg hoznak tudomására, amely rendőri beavatkozást igényel. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van. A rendőr köteles a törvény rendelkezésének megfelelően, részrehajlás nélkül intézkedni. Ha az intézkedés megtételében tárgy akadályozza, azt eltávolíthatja, vagy az akadályt más módon elháríthatja, az ezzel okozott kárért a vétlen károsultat kártalanítania kell. A rendőrt közreműködési kötelezettség terheli a közbiztonságot fenyegető veszélyhelyzet elhárításában. Amennyiben a veszélyhelyzet elhárítása más szerv feladatkörébe tartozik, de beavatkozására csak késedelmesen van lehetőség, a rendőr haladéktalanul gondoskodik e felelős hatóság vagy más szerv értesítéséről.
A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával.Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.