Az emberi utód gyámoltalansága születéskor
Minden kisbaba sír néha, vagy rosszkedvűnek tűnik minden azonosítható indok nélkül, különösen az élet első két hónapjában. Ez a nyűgösség, mindeddig ismeretlen okokból, gyakran az esti órákban tetőzik. A nyűgös csecsemő néha megnyugtatható szoptatással. Ha megetették, és még mindig sír, az anyák leginkább a nedves pelenkára gyanakszanak, vagy arra, hogy fázik a baba. És valóban, a pelenkacsere és a bebugyolálás tényleg gyakran megnyugtatja őket. Péter Wolff arra volt kíváncsi, hogy mi is az a pelenkacserében, ami megnyugtatja a csecsemőt, ezért a szülészeti osztályon a nővérekkel közvetlenül az etetés után cseréltette a pelenkát, amikor az valószínűleg nedves. A csecsemők felénél a nővérek a szokásos módon cserélték le a nedves pelenkát. A másik felénél azonban végigmentek a pelenkacsere minden mozzanatán, de a nedves pelenkát tették vissza a babákra. A legtöbb csecsemő mindkét csoportban abbahagyta a sírást, ami arra utal, hogy a csecsemő kézbe vétele és gondozása, nem pedig a száraz pelenka számít. A világon minden anya és minden csecsemőt gondozó ember tudja, hogy a kisbabák megnyugszanak, ha kézbe veszik vagy más módon hordozzák őket. Annelise Korner és munkatársai tudományosan is megerősítették ezt a hétköznapi ismeretet. E kutatók azokat a különböző módozatokat is összevetették, ahogyan a szülők tartják és hordozzák a síró csecsemőket - hason fekve, ülő helyzetben, felemelve és a vállhoz támasztva vagy a mellkashoz ölelve. Azt találták, hogy a vállra támasztott helyzet messze a leghatékonyabb a sírás megállításában. A csecsemő vállnál tartásának ezenkívül az a további haszna is van, hogy könnyebben kelti fel a figyelmét a környezet. További módszerek, amelyeket az anyák használnak a síró csecsemőt megnyugtatására, a ringatás, a paskolás, az ölelgetés és a bepólyázás. A bepólyázás, vagy amikor a kisbabát olyan szorosan becsomagolják egy takaróba, hogy karját és lábát ne tudja mozgatni, mindkét jellemzőt magán hordozza. A takaró állandó érintéssel ingerel, és a mozgások megakadályozása az azokból származó ingerlés mennyiségét csökkenti. További hatékony módszer a síró csecsemő megnyugtatására, ha cumit adnak nekik szopni. A szopás szabályos és ritmikus ingerlést biztosít a szájon, amely a beleket és a főbb izmokat is megnyugtatja, és csökkenti a csecsemő véletlenszerű hánykolódásait is.
Az anya gyermek szimbiózisa
Az élet első heteiben a csecsemő szája szöglete gyakran felkunkorodik, olyan arckifejezést kölcsönözve neki, ami a világ szemében mosolynak tűnik. A legtöbb gyakorlott anya azonban nem nagyon törődik ezekkel a mosolyokkal, mert leginkább akkor jelentkeznek, amikor a baba alszik vagy nagyon álmos. Emde és munkatársai a csecsemő mosolygásának jellegét és eredetét agyi hullámaik rögzítésével tanulmányozták (amikor mosolyogtak és amikor nem), valamint vizsgálták a mosolyra adott társas visszacsatolásokat is. Azt találták, hogy a születés utáni napokban a csecsemő mosolyai elsősorban az álom gyors szem-mozgásos (REM) fázisában fordulnak elő. Azt is meghatározták, hogy a csecsemők korai mosolyaival az agytörzsből eredő agyi aktivitáshullámok járnak együtt. Emde és Jean Robinson ezeket az endogén mosolyokat REM-mosolyoknak nevezik. A második héten akkor is előfordulnak mosolyok, amikor a csecsemő ébren van, de ezek sem kapcsolódnak a környezet semmilyen sajátos eseményéhez. Emde és munkatársai szerint még az ébren lévő újszülöttek mosolyai is az agyhullámok szendergésre és a REM-alvásra jellemző mintázatával járnak együtt.
Spitz kisérletei
Rene Spitz végzett vizsgálatokat különböző életfeltételek között nevelkedő csecsemőkkel első életévük utolsó harmadában. Összehasonlította mozgásfejlettségüket, érzékelésüket, megértésüket és kapcsolatkészségüket.
Az összehasonlított csecsemők csoportjai:
1. Nagyvárosi szülők gyerekei, akiknek fejlődési színvonala kezdettől fogva egyenletes és magas volt.
2. Kis halászfaluban élő családok gyermekei, akik egyenletesen fejlődtek, és teljesítményük átlagos volt.
3. Börtönbüntetésüket töltő anyák gyerekei, akik börtönben születtek, anyjuk ott gondozhatta őket. Ezek a gyerekek egyenletesen fejlődtek, teljesítményük kezdetben valamivel alacsonyabb volt az átlagnál, de az első életév utolsó harmadában emelkedett.
4. Árvaházi gyerekek, akik eleinte egyenletesen fejlődtek, de később visszaestek.
Az adatok azt mutatják, hogy amíg a csecsemők az anyjuk mellett vannak, addig egyenletesen fejlődnek, anya nélkül viszont fejlődésükben súlyosan visszaesnek. A fenti vizsgálat eredményeihez hasonló jelenséget figyelt meg Spitz és más kutatók is, a hosszabb kórházi kezelés miatt anyjuktól elszakadt csecsemőkön. Ezek a gyerekek is visszaesnek a fejlődésben, beszűkül érdeklődésük, kapcsolataik elsivárosodnak. A jelenséget Spitz hospitalizmusnak nevezte el. Ha az anyától való elszakadás fél évnél is tovább tart, a személyiségfejlődésben maradandó károsodás jön létre. A hospitalizálódott gyerekek kezdetben nyűgösek, sírnak, lefogynak. Később arcuk kifejezéstelenné válik, letargikussá válnak, hajlamosabbá válnak a megbetegedésekre. Ha visszakerülnek az anyjukhoz, az állapot fokozatosan megszűnik, de ha nem, elmaradnak mozgás- és értelmi fejlődésben, fejlettségük az életkori szint alatt marad.
Szociális mosoly
A REM-mosolyok gyakorisága az első néhány hét folyamán gyorsan csökken. Helyüket az exogén mosolyok foglalják el, amelyek a környezet ingereire válaszként jelennek meg. 1 - 2 és fél hónapos kor között a csecsemők megkülönböztetés nélkül mosolyognak az általuk látott, tapintott vagy hallott dolgokra és emberekre. így az exogén mosoly e legkorábbi formája nem valódi szociális mosoly, bár külső ingerlés eredménye. A valódi szociális mosolynak mások mosolyával kölcsönös viszonyban kell lennie, vagyis a csecsemőnek mosolyognia kell válaszként mások mosolyára, és ki kell váltania mások mosolygását. Pontosan ez következik be 2 és fél - 3 hónapos kor között először, a születés utáni első bio-szocio-pszichológiai átmenet részeként. Ez a viselkedés az agy és az idegrendszer olyan változásainak függvénye, amelyek a csecsemő látásélességének jelentős javulását eredményezik, és azt a képességet, hogy tárgyakat módszeresen tudjon letapogatni a tekintetével. A meg növekedett látási képességek lehetővé teszik, hogy a csecsemő tekintetét, és így mosolyát is, emberekre fókuszálja, ami által a korai exogén mosoly valódi szociális mosollyá válhat. A csecsemő viselkedésének szociális mosollyal együtt járó változásai nem maradnak a szülőkre hatás nélkül. Éppen ellenkezőleg, amint a következő megfigyelések is szemléltetik. Az elsőben anyák számolnak be csecsemőjükkel kapcsolatos érzéseikről az átmenet előtt, a második pedig egy anya és gyermeke közötti interakció leírása az átmenet után.
Kötődés
A csecsemők érzelemkifejezése is változik a helyváltoztatáshoz kapcsolódóan. A már mászó csecsemők szülei szerint a gyerekek dühkifejezéseinek mind gyakorisága, mind erőssége emelkedett, ha nem sikerült céljukat elérniük. Akkor is nyugtalanabbak voltak, ha a szüleik magukra hagyták őket. Az egyik anya elmondása szerint: Ha kimegyek [a szobából], ideges lesz, kivéve, ha el van foglalva, és nem látja. De amint észreveszi, ordítani kezd. Azt hiszem, ez nem számított az első négy hónapban. Amikor több dolgot kezdett csinálni, felült, mászott, azóta ideges, ha kimegyek. Sok fejlődéspszichológus úgy véli, hogy az érzelemkifejezések ilyen új formái egy új érzelmi kötelékről árulkodnak, amit kötődésnek neveznek.
Eleanor Maccoby a kisgyerekek kötődésének négy jelét sorolja fel:
1. Igyekeznek elsődleges gondozójuk közelében maradni. 7-8 hónapos kora előtt kevés csecsemő tervez és tesz szervezett próbálkozásokat arra, hogy érintkezésbe kerülhessen a másik személlyel. E kor után azonban a csecsemők például gyakran szorosan követik anyjukat.
2. Nyugtalanok lesznek, ha elválnak gondozóiktól. A kötődés létrejötte előtt a gyerekeket kevésbé zavarja, ha anyjuk kisétál a szobából.
3. Boldogok, amikor újra találkoznak a kötődés tárgyát képező személlyel.
4. Még akkor is a másik személy felé irányítják cselekedeteiket, ha az nincs jelen. A csecsemők játék közben is hallgatják anyjuk hangját, figyelik őt. Az anyák és csecsemőik között 7 és 9 hónapos kor között mutatkozó különleges kapcsolat jelentős változáson megy keresztül a csecsemőkor további részében és azon túl is.
Játszik a felnőttel
| 
Játék és mintha- játék
|
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
