Madarak színjátéka
"Az állatok közt zajló kommunikációt zooszemiotikának nevezzük. Az állatok közötti információcsere feltétele is valamilyen jelrendszer. A legtöbb állatnál a kommunikáció fő módja kémiai jelzéseken alapszik, de persze jó néhány állatfajt ismerünk, amik hangadással, érintkezéssel és különböző mozdulatokkal is üzenetet küldenek.
Arra a kérdésre, hogy el tudják-e sajátítani az állatok az emberi nyelvet, a kutatások a nem választ adják. Persze gyűjthetünk ellenérveket, s mondhatjuk, hogy a papagáj képes emberi nyelven megszólalni. Ez így van, ám beláthatjuk, hogy ez a madár tulajdonképpen csak „szajkózza” a kifejezéseket, hatásosan ismétli a beszéd hangjait, ám egyáltalán nem jellemzi a kifejezések vagy mondatok részeként megtanult szavak új rendszerbe való átalakítása új kombinációk létrehozásával, míg mi, emberek ezt megtesszük.
A szaporodási időszakban a populáción belül gyakran erőteljes versengés alakul ki az egyik nem tagjai között a párosodás lehetőségéért. Többnyire a hímek versengenek egymással. A madarak kevésbé közvetlen módon versengenek egymással a hímek. Az ivari kiválasztódásnak ez a formája árnyaltabb imponáló viselkedést és a hozzá szükséges fizikai tulajdonságokat rejti magában. A fácánok udvarláskor mutatott imponáló viselkedését és hatalmas faroktollazatát a nőstények választásán alapuló ivari szelekció és ezzel együtt az evolúció eredményének tekintik. A paradicsommadár fejjel lefelé csüng a faágon párosodási időszakban, ezzel teszik vonzóvá magukat a nőstény számára. Nemrégiben megfigyelték, hogy a kelet-afrikai özvegypintyek hímjeinek rendkívül hosszú faroktollai vannak, és egy imponáló viselkedésű példányt már egy kilométer távolságról is látni lehet. A nőstényeket a hosszú faroktoll vonzza. Számos kacsafajnál a hím hirtelen tollászkodni kezd a ceremónia részeként. Az ilyen viselkedés a pótcselekvés. Számos állatfajnál bizonyos pótcselekvések állandósultak, így már a magamutogató, imponáló viselkedésnek számít. Ezeket az evolúciós változásokat rituálénak nevezik. A tőkésréce gácsér udvarlás közben hátrafordítja a fejét és a csőrével egy feltűnő foltot az. ún. tükröt érinti meg a szárnyán. Ez a mozdulat is szertartássá vált a pótcselekvés helyett."
Mimikri
A madarak éneke, a kutyák ugatása, a szarvasok bőgése, a kandúr macska sajátos szaga, mind-mind olyan jelek, amelyek segítségével az állatok érintkeznek egymással. A leggyakrabban az azonos fajhoz tartozó egyedek közelednek egymáshoz jelzésekkel, de vannak más esetek is. A darazsak ragyogó fekete-sárga csíkozása figyelmeztető jelzés a madaraknak, hogy ha megpróbálják megenni őket, abból kellemetlenségük származik. A legtöbb kommunikáció pontos és hasznos információ átadása egyik állat részéről a másiknak. A legfontosabb esetek, amikor ez még sincs így, csak olyankor fordulnak elő, ha különböző fajok egyedei kommunikálnak. Jó példa erre a mimikri. Az alkirálylepke a megtévesztésig hasonlít a királylepkére, de valójában az íze "jó". A parti lile színészkedése, hogy szárnyát törötten csalogatja a rókát a fészke környékéről, hasonló eset. A mimikri tehát olyan mértékű viselkedésbeli vagy megjelenésbeli hasonlóság két faj egyedei között, hogy azok könnyen összetéveszthetők egymással. Ebből az egyiknek, vagy mindkettőnek haszna lehet. A Bates-féle mimikri esetében egy ehető faj utánoz egy ehetetlen modellt, így kisebb a valószínűsége, hogy a ragadozók elejtik. A Müller-féle mimikri esetében két vagy több veszélyes faj jellemzői hasonlóak, és a ragadozók könnyebben megtanulják elkerülni mindegyiket. Az agresszív mimikri esetében a ragadozó egy ártalmatlan fajhoz hasonlít, ami a zsákmány jobb megközelítését teszi lehetővé. A mimikri kifejezés alkalmazható a madarak olyan viselkedés-másolására is, amellyel más fajok énekét tanulják meg.
A madarak éneke
Számos udvarlási mozzanat biztosítja, hogy az egyedek csak fajtársaikkal párosodjanak. Az udvarlásnak négy fő feladata van: a tájékozódás, a meggyőzés az összehangolás és a reproduktív elszigetelődés. Kistermetű állatok számára, különösen ha azok többnyire szétszórtan élnek, az ivari partner megtalálása rendkívüli nehézséget jelent. Néhány faj ezt a kérdést úgy oldja meg, hogy a hímek és a nőstények egy kitüntetett helyre vándorol, amely a hagyományos párzási helye a fajnak. Ilyen például az ürömfajd dürgőhelye. A hím ürömfajd dürög, azaz hangokkal hívja párját és egyben a vetélytársait riasztja el. A hím hangjának hallatára a nőstény ürömfajd megjelenik, minden nőstény válogat a hangok között.
A látvány
A legtöbb az állatok által használt jelzés általános üzenetet tartalmaz, azaz nincs körülhatárolt jelentése, mint nyelvünkben a szavaknak. Inkább olyanok, mint a mi arckifejezéseink: a mosoly az örömé, a szemöldökráncolás a rosszallásé, a szemöldökfelhúzás a felismerésé. Bármit tartalmaznak is a jelzések, az állatok leggyakoribb kommunikációs eszközei a látvány, a hang vagy a szag. A farkasoktársas formációban élnek, a kommunikációjuk különböző arckifejezésekben jól elkülöníthető. A barátságos, játékos arckifejezés és testtartás jelentősen különbözik az erősen támadó, vagy agresszíven védekezőtől..
Szagjelek
A feromonok segítségével bonyolult kódolt üzeneteket továbbítanak az állatok szagok formájában. Nemcsak faji hovatartozásukat tudják közölni, hanem azt is, hogy melyik egyedről van szó. Az éjjeli lepkék szagok útján keresnek maguknak párt. A nőstény parányi mennyiségű feromont bocsát ki, ami a széllel terjed és a hímek több kilométer távolságból is érzékelik. A hímek rendkívül érzékenyek erre a vegyületre.
Farkasok agresszíven védekező arckifejezése
| 
Farkasok erősen támadó arckifejezése
| 
Farkasok erősen védekező arckifejezése
|
Mozgás
A világ legfejlettebb szociális állatait a termeszek és a hártyásszárnyúak között találjuk. Életükre a kémiai tapintási és hangok általi kommunikáció nyomja rá bélyegét. A rovarok közötti kommunikáció legkiemelkedőbb példája a méhek táncnyelve. Ha a táplálékkereső méh egy gazdag táplálékforrástól visszatér a kaptárba, "eljár" egy táncot. Ez formáját tekintve leginkább egy összenyomott nyolcasra hasonlít. A mozgás pályájának középponti részén a táncos egy egyenes mentén futkároz, s testét jobbra-balra rázza. Ezzel egy időben összecsukott szárnyait is rezgeti, amivel zümmögő hangot ad ki. Karl von Fisch német zoológus felfedezte, hogy a táncnak az egyenes része közli a táplálék távolságát és irányát. A táplálékkereső méhek nemcsak a virág illatát hozzák magukkal vissza, hanem olyan lokális szagokat is, amelyek ismerősnek lehetnek a többi méhnek. A táncnyelv a házi méheknek hatalmas előnyt jelent a legtöbb nektárgyűjtő rovarral szemben. A táncnyelv alkalmazása rajzás idején a legérdekesebb. A királynő és a dolgozók fele kirajzik és új otthont keres. A kirepült méhek rajban verődnek össze egy közeli fa ágán, míg a felderítők megfelelő helyet keresnek. A felfedezett helyeket táncnyelv segítségével közlik.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
