Az észlelés
Az észlelés, az ingerre vagy ingerek elrendeződésére adott válaszunk magán az ingeren túli információkat is felhasználja. Ez az adott információ származhat az adott pillanatban még rendelkezésünkre álló más ingerekből vagy korábban tanult (pl.:érzelmi) válaszok formájában, esetleg fogalmak formájában tároltakból meríthetjük. Az észleléssel jelentést adunk az ingernek vagy a helyzetnek. Ahogyan valamit felfogunk, jelentős mértékben meghatározza további viselkedésünket. Az emberi észlelésnek az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé, az automatikusabbtól, merevebbtől a változékonyabb és alkalmazkodóbb irányában mutató rendje van. Vagyis az észlelés bizonyos szempontjai egyszerűbb idegi folyamatokat, míg mások összetettebb működést kívánnak; egyesek öröklődnek és kevésbé fejlődnek, míg másokat nagyban befolyásol a tapasztalat. Az észlelési jelenségek rendje 1. a talán "legegyszerűbb" ábra-alap jelenségtől; 2. a forma- és mintaészlelésen; 3. a viszonyok megragadásán; majd 4. a tárgyak azonosításán, felismerésén és osztályba sorolásán át; 5. az észlelés érték- és motivációs (vagyis személyes, az egyéb tapasztalaton nyugvó) jellemzőig terjed.
Ábra-alap jelenség
A legegyszerűbb észlelési folyamat az ábra hátteréből való kiemelkedése. Ennek alapja a látásban a világosság hirtelen változása az adott felületen. Ez a változás legkifejezettebb az ábra szélein (vagy körvonalán). A körvonal nem mindig elég az ábraalap-elkülönüléséhez. Más tényezők is kellenek meghatározásához, közöttük a szemmozgás, alkalmazkodás, tanulás. Így a már ismert ábrák könnyebben elkülönülnek a háttértől.
Formaészlelés.
Az ingerminták többnyire nagyszámú körvonalat tartalmaznak, amelyek elkülönült formákat zárnak körül. A formaészlelés ezen elkülönült alakok vagy részek mintába vagy struktúrába szervezéséből áll. A részleteket vagy különálló részeket egységbe foglaljuk, csoportosítjuk, mégpedig az elemek hasonlósága, egymásmellettisége, összeillése alapján. Már egyhetes csecsemők észlelik a különböző mintákat, és egyeseknek nagyobb figyelmet szentelnek. Többet néz egy emberi arcra emlékeztető mintára, mint arra, amelyiken összecserélik az arc jellegzetes részeit (pl. ajkak a homlokra, szemek az egyik orcára, az orr az áll hegyére került). A forma- vagy alakészlelés egyszerű folyamata - tehát az ábra hátteréből való kiemelése, a körvonalak felfedezése - veleszületett képesség, de a minta jelentése csak a tapasztalattal alakul ki.
Konstanciák az észlelésben
Az ingerminták többnyire nagyszámú körvonalat tartalmaznak, amelyek elkülönült formákat zárnak körül. A formaészlelés ezen elkülönült alakok vagy részek mintába vagy struktúrába szervezéséből áll. A részleteket vagy különálló részeket egységbe foglaljuk, csoportosítjuk, mégpedig az elemek hasonlósága, egymásmellettisége, összeillése alapján. Már egyhetes csecsemők észlelik a különböző mintákat, és egyeseknek nagyobb figyelmet szentelnek. Többet néz egy emberi arcra emlékeztető mintára, mint arra, amelyiken összecserélik az arc jellegzetes részeit (pl. ajkak a homlokra, szemek az egyik orcára, az orr az áll hegyére került). A forma- vagy alakészlelés egyszerű folyamata - tehát az ábra hátteréből való kiemelése, a körvonalak felfedezése - veleszületett képesség, de a minta jelentése csak a tapasztalattal alakul ki.
Hasonlóság
| 
Csoportalkotás, sorképzés
| 
Formák
| 
Az észlelés érték és motivációs jellemzői
|
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
