A grafikus kezelői felület

A grafikus kezelői felület (angol rövidítéssel GUI - graphical user interface) az ember-számítógép kapcsolatot egyszerűsítő rendszer. Segítségével a felhasználóknak nem kell bonyolult, vagy logikátlannak tűnő parancsokat megtanulniuk, a rendszert intuitív módon használhatják. A grafikus felületeken ikonok azonosítják a programokat, a futó programok ablakokban, elkülönített képernyőterületeken jelennek meg, egérrel lehet választani a menük és menüpontok között. A grafikus felületek további nagy előnye, hogy a programok mind hasonló külsővel rendelkeznek, a felhasználónak nem kell minden egyes program használatát külön-külön megtanulnia.

A grafikus felhasználói interfész (Graphical User Interface) a számítógép és az ember közötti kapcsolatot a képernyőn megjelenő szöveges és rajzos elemek együttesével valósítja meg (ikonok, ablakok, gombok, képes menürendszerek, stb.).

A korai Windows verziókban a programok indítását, rendszerbeállításokat, a fájlkezelő indítását, állományok és mappák keresését biztosító alkalmazás.

A grafikus kezelői felület kialakulása

Az első grafikus kezelői felülettel a Xerox Alto számítógép rendelkezett, elterjedésük a viszonylag nagy számban eladott MacIntosh számítógépeknek köszönhető. Igazi népszerűségüket az IBM PC és a vele kompatibilis számítógépek tömeges elterjedése hozta el. A PC-ken kezdetben a DOS operációs rendszer futott, mely utolsó, 6.22-es változatát 1994-ben adták ki. 1985-ben jelent meg a Microsoft első grafikus felhasználói felülete, a Windows 1.0, mely nagyban hasonlított a kiadványszerkesztő GEM grafikus környezetre. Napjainkban a személyi számítógépeken szinte kizárólag grafikus felületű operációs rendszereket alkalmaznak, a három legelterjedtebb a Windows, a Linux és a MacIntosh gépek operációs rendszere. A grafikus felhasználói felület kényelmesebbé tette a számítógép használatát, a felhasználónak már nem kellett a DOS parancsokat megjegyeznie, és azok begépelésével vesződnie.