Forrásazonosítás a világhálón
Az URL (Uniform Resource Locator) egységes forrásazonosító, megadja a megjelenítő program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hol, az Internetre kapcsolódó gépek közül melyiken található.
Az URL négy része:
- a kapcsolat típusát meghatározó protokoll;
- a domain (tartománnyal, ha szükséges);
- a fájl elérési útvonala (könyvtárak);
- a keresett fájl neve, kiterjesztése.
Az URL-ek a HTML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetű sorok, segítségükkel hozható létre az a logikai szerkezet és dokumentum-kapcsolat, ami a WWW hipertext lényege.
Hipertext leíró nyelv - a web-lapok készítéséhez használt nyelv.
Az URL tulajdonságai
Az URL (Uniform Resource Locator) egységes forrásazonosító, mely egy dokumentum helyét adja meg az Interneten. Az URL négy részből áll, ezeket a http://www.kar.egyetem.hu/konyvtar/irat.html cím alapján tekintsük át:
- az URL első tagja az adott forrás eléréséhez használandó protokollt adja meg (http:);
- a második tag annak a kiszolgálónak az elérhetőségét adja meg, ahol a keresett forrás található. Ez az információ két perjellel (//) kezdődik és egy (/) zárja le (//www.kar.egyetem.hu/).
- a harmadik tag a dokumentum helyét mutatja a kiszolgáló hierarchikus állományrendszerében (konyvtar/). Ez közvetlenül a kiszolgáló nevét lezáró perjel (/) után áll;
- a negyedik tag a keresett dokumentum nevét és kiterjesztését adja meg (irat.html).
A fájl nevét nem kell kiírni abban az esetben, ha az adott könyvtárban van index. htm(l), vagy default.htm(l) nevű állomány, mivel ekkor automatikusan az töltődik be.
Általános erõforrás-hely meghatározó: a világhálón használt címmeghatározási séma, amely az információk elérési módját és helyét adja meg
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
