Merőleges vetítés

A párhuzamos vetítés jellemzője, hogy a vetítősugarak egymással párhuzamosak. Ha a vetítősugarak a képsíkra merőlegesek, akkor merőleges párhuzamos vetítésről, röviden merőleges vetítésről beszélünk.

A merőleges vetítés a képsíkkal párhuzamos oldallapot alak- és mérethelyesen viszi át a képsíkra.

Ha az ábrázolandó tárgy helyzete olyan, hogy a fő elemeinek helyzete párhuzamos, illetve merőleges a képsíkra, akkor a tárgy vetületét kapjuk.

Ha a tárgy a képsíkhoz képest általános helyzetben van és merőleges párhuzamos vetítést alkalmazunk, akkor kapjuk a tárgy egyméretű (izometrikus), vagy a kétméretű (dimetrikus) axonometrikus képét.

Középpontos vetítés

A középpontos vetítés során a vetítősugarak nem párhuzamosak egymással, hanem egy pontból indulnak ki. Ezt a pontot vetítés középpontnak, vagy centrumnak nevezzük.

A centrális vetítés az emberi látás alkalmával keletkező képhez hasonló. A vetítés centrumának az emberi szem felel meg, a vetítősugaraknak pedig a tárgyról a szemünkbe érkező fénysugarak (látósugarak).

A centrális vagy középponti vetítéssel keletkező kép nem azonos nagyságú a tárggyal, ezért a centrális vetítési mód nem alkalmas a műszaki rajzokon.

Ferde vetítés

Ha az egymással párhuzamos vetítősugarak a képsíkra nem merőlegesek, hanem ahhoz képest ferdén, valamilyen szög alatt haladnak, akkor ferdeszögű párhuzamos vetítésről, röviden ferde vetítésről beszélünk.

Az így keletkező rajz képies, de a tárgy méretei és szögei torzulnak, kivéve a képsíkkal párhuzamos helyzetűeket.

A ferdeszögű párhuzamos vetítést a műszaki látszati ábrázolásban használjuk a frontális (kavalier) axonometria formájában.

Ellenőrző kérdések:

Mit nevezünk merőleges vetítésnek?

Mit nevezünk középpontos vetítésnek?

Mit nevezünk ferde vetítésnek?