Fonási eljárások
Az emberiség történelmében a fonás művelete már nagyon korán kialakult. A rövid szálacskák egymáshoz illesztésével és megcsavarásával alakították ki a kezdetleges „fonaldarabokat”, amelyből kisebb-nagyobb szövetszerű lapokat hoztak létre. A fonás folyamatosságának biztosítására eszközökre volt szükség. Így alakult ki a gyalogorsó, a guzsaly, a fonókerék és a többi kézi meghajtású szerkezet. A technológia tökéletesítésével a fonal előállításához már különböző, egyre inkább automatizált berendezések terjedtek el az évszázadok alatt. A korszerű fonalgyártás során a feldolgozásra kerülő nyersanyagok különböző eljárásokat igényelnek, amelyben a kulcs (fő) műveletek hasonlóak. Attól függően, hogy melyik művelet jellemzi az eljárást, megkülönböztetnek: kártolt, nyújtott és fésűs fonási eljárást.
Konverteres fonás
A fonástechnológiából adódó fonalszerkezeti eltérések az előállított fonalak tulajdonságaiban is jelentkeznek.
A kártolt fonal sűrűsége durvább, mint a fésült. A fésült fonal egyenletessége és szálrendezettsége jobb, mint a kártolt fonalé. A kártolt fonal hibatartalma és szövőssége nagyobb mint a fésült fonalé. Szakítóerő tekintetében jobb a fésült fonal, viszont a kártolt fonalnak alacsonyabb az ára.
Direkt fonás
A vegyiszálak fonásánál az előkészítő műveletek – a szálképzési technológia miatt – elmaradnak. A szálképző rózsa furataiból kilépő végtelen szálakat (filamenteket) szükségtelen tisztítani, lazítani. Miután a vegyiszálak felhasználása egyre inkább terjed, úgy önállóan, mint keverékekben, a fonalgyártásban is nagyobb szerepet játszik. A filament-kábelből (fonókábel) a konverteres eljárásnál tépéssel és/vagy vágással véges hosszúságú szálakat hoznak létre.
Direkt (közvetlen) fonásnál – fonókábeleket egyetlen munkafolyamatban fonállá fonják. A tépés és nyújtás egy speciális nyújtóműben egyszerre történik, majd a sodrás és felcsévélés művelete azonos a hagyományos gyűrűsfonási technológiával.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
