A leggyakrabban alkalmazott tűfajták
A horgas tű volt az első tűfajta, amit a gépi kötésnél alkalmaztak. Feltalálója William Lee, aki 1589-ben alkotta meg az első síkhurkolószéket és vele együtt a horgas tűt. A horgas tű egy darabból kialakított tűfajta, melynek gyártásához rendkívül rugalmas, szívós acélt alkalmaznak. A horgas tű részei a tűhorog, a tűszár, a vájat és a tűláb. A tű horog része csak akkor érintkezik a tűszárral, amikor a szemképzés folyamán a tűfej (horog) lezárására van szükség. A tűszár egy szakaszán bemarást készítenek, hogy a tűhorog bezárásakor a horog csúcsa ide simuljon bele. Ezzel elkerülhető, hogy a horogra felcsúszó szem beleakadjon a horog hegyébe. A horgas tű előnye, hogy a gyártástechnológiája viszonylag egyszerű, és a fonal igénybevétele kisebb a szemképzés során, mint a kanalas tűnél, mert a tűfej zárását nem a fonal végzi. Hátránya, hogy olyan anyagból kell készíteni, ami a tűhorog lezárásából adódó ismételt igénybevételnek jól ellenáll. Hátrányként kell említeni azt is, hogy a tűfej lezárása külön szemképző eszközt igényel, melynek mozgatását a tűmozgatással összhangba kell hozni. A horgas tűvel vetülék- és láncrendszerű gépeken is találkozhatunk.
A horgas tű mellett a másik régóta alkalmazott tűfajta a kanalas tű. A tű részei a tűhorog, a tűszár, a tűkanál és a tűláb. A kanalas tűket régebben készítették acél huzalból is, manapság azonban szinte kizárólag csak az ún. lemeztűket (lemezből kivágott tűket) használják. A tűkanál a tűszárba mart horonyba erősített elem, mely a forgáspontja körül elmozdítható. A tűkanál a tűnyelvbe sajtolt, kis kanálhoz hasonlítható idom. Feladata a szemképzés során a tűfej lezárása a szemátbuktatás előtt. A tűkanál mozgatását maga a fonal végzi, tehát nem kell külön szemképző eszköz, mint a horgas tűnél. A tű lába a vetülékrendszerű gépeken alkalmazott kanalas tűknél a tűk mozgatásra szolgálnak. A kanalas tű előnye, hogy nincs szükség külön szemképző eszközre a tűhorog bezárásához. Hátránya, hogy bonyolultabb a tű gyártási technológiája, mint a horgas tűé. A tűn lévő mozgó alkatrész, a tűkanál miatt nagyobb a tű meghibásodásának esélye.
Lyuktű
A legfiatalabb tűfajta a tolókás tű. A tolókás tű egyesíti magában a horgas és kanalas tű előnyeit. A tolókás tű két darabból kialakított tűfajta. A tű részei a tűszár, melynek egyik vége horogszerűen visszahajlik. A tű másik része a tűszár belsejében elhelyezett tolóka. A tolókás tű régebbi változata a csöves tű. A csöves tűnél a tűszár keresztmetszete kör alakú, míg az újabb fajta tolókás tűk „u” alakú szárkeresztmetszettel rendelkeznek. A tolókás tű előnyei, hogy kisebb a kötés közbeni fonal igénybevétel. A kanalas tűhöz viszonyítva kisebb tűelmozdulás szükséges a tűhorog nyitásához, ill. zárásához. Ezáltal nagyobb szemképzési sebesség érhető el. Hátránya, hogy a tűmozgatás és a fonaladagolás összehangolása nehezebb feladat, mert a fonal adagolásához kevesebb hely, és ezáltal kevesebb idő áll rendelkezésre. A tolókás tűket főként láncrendszerű hurkológépeken használják, de ma már körkötőgépeken is alkalmazzák ezt a tűfajtát.
A karabiner tű egy speciális horgas tű. A karabiner tű horgát úgy alakítják ki, hogy az a tű szára mellé hajlik. Ezáltal a tű száráról a hurokszem könnyen át tud csúszni a horogba. A tű horga alaphelyzetben mindig zárt. Ez a szemképzést egyszerűsíti, mert semmilyen mozgó alkatrészre nincs szükség sem a tűhorog bezárásához, sem a szem tűfejen való átbuktatásához. A karabiner tű további előnye, hogy a horogvég kevésbé van kitéve kopásnak és a fonalra ható igénybevétel is kisebb, hiszen a hurokszemnek nem kell megnyúlnia ahhoz, hogy a tűhorgon áthaladjon. Hátránya viszont a tűnek, hogy a fonalfektetés csak egy irányból lehetséges, mivel a tűhorog a szár egyik oldala felé hajlik el. Ez a mintázási lehetőséget csökkenti. A karabiner tűt a horgológépeken alkalmazzák.
Segédtű
A segédtűkhöz a sokféle feladatot ellátó kis alkatrészeket sorolhatjuk. Segédkezhetnek a szemek kialakításában, vagy az egyik tűről a másikra való átakasztásban. Segédtű például a síkhurkológépeken alkalmazott fedőtű, melynek segítségével a szemeket lehet áthelyezni, mintázásnál vagy idomozásnál. A lyuktű a láncrendszerű gépeken alkalmazott segédtű. Feladata a fonalak vezetése és a tűkre fektetése. A bekezdő- és átakasztó tűkkel a síkhurkológépeken találkozhatunk. A kelme legelső sorának megfogását, majd a tűkre való visszaakasztását végzik. A prések ugyan kialakításukban eltérnek az eddig ismertetett szemképző eszközöktől, ennek ellenére ezek is szemképző eszközök, hiszen a szemek kialakulásához hozzájárulnak.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
