Képsíkok
A képsík a tárgy mögé helyezett képzeletbeli paraván, amelyen a vetítősugarak leképezik a tárgy vetületét, más módon megfogalmazva: amelyen a vetület keletkezik. A képsíkokat az ábrázolás egyértelműsége miatt azonosítani, jelölni kell. A képsíkok jelölését szabvány rögzíti. (MSZ EN ISO 5456-1: 2000: Műszaki rajzok. Vetítési módszerek. 1. rész: Áttekintés) A teret két, egymásra merőleges síkkal négy részre osztva keletkeznek a képsíkok. A képsíkokon keletkező képeket nézeteknek is nevezzük, azonosításukra az elölnézet, a balnézet, a jobbnézet és az alulnézet megnevezés szolgál.
Vetítési módszerek bemutatása
A vetítési módszerek csoportosítása a vetítősugarak egymáshoz viszonyított helyzete alapján: centrális, ferdeszögű párhuzamos, merőleges vetítés.
A centrális vetítést a perspektivikus képek létrehozásánál használjuk, elsősorban az ún. látszati képeknél (pl. az építészetben). Ferdeszögű párhuzamos vetítés során az egymással párhuzamos vetítősugarak a képsíkhoz képest ferdén, szög alatt haladnak. Az így keletkező vetület képszerű, de a tárgy méretei és szögei torzulnak, kivéve a képsíkkal párhuzamos helyzetűeket. A tárgyak merőleges vetítéssel történő ábrázolásának alapvetően két módszere van. Az egyik az európai módszer, amelynél a tárgyat a képsík előtt helyezzük el, és a vetítővonalakkal rávetítjük a képsíkra a vetületet. A másik az amerikai módszer, ahol a tárgyat a képsík mögött helyezzük el, és mintegy visszafelé vetítve hozzuk létre a vetületet.
Testek ábrázolása
A térbeli alakzatoknak, tárgyaknak a függőleges (vertikális) helyzetű képsíkon való ábrázolása akkor végezhető el gyorsan, kényelmesen, ha bevezetünk ábrázolási „segédeszközként” egy vízszintes helyzetű ún. alapsíkot, s e síkon lévő alaprajz segítségével állítjuk elő a centrális képet. Különösen abban az esetben előnyös ez, ha az ábrázolt tárgyakkal kapcsolatosan metrikus megkötéseink vannak. Az így szerkesztett képet nevezzük perspektívának. Ezt használják az építészek és - főleg a reneszánsz korabeli - festők. Ezzel a módszerrel a térhatás jól kiemelhető, bemutatható.
Alak- és mérethűség jelentősége
Az alak- és mérethűség a műszaki ábrázolásban az egyik legfontosabb követelmény. Ha egy műszaki rajz nem mérethelyes vagy nem méretarányos, a legfontosabb követelménynek nem felel meg. Az alakhűség azt jelenti, hogy a rajz feleljen meg a gyakorlat során felhasználójának abból a szempontból is, hogy a használat során azonnal lássa a gyakorlati megvalósítás problémáját (pl. a gyártási technológia okozta problémákat).
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
