A sík nem pontosan definiálható, végtelen kiterjedésű térelem. A síkon megadhatunk pontokat, a pontok helyzete alapján definiálhatunk egyenest, stb. A sík tulajdonságai közül néhány jellemző megadható, pl. két, nem egymás melletti pontjai közé felvett, a síkra eső pont egy egyenesre esik. A sík azért fontos térelem, mert az ábrázolásainkban a tárgyak vetületeit képsíkokra hozzuk létre, a csonkolással készített testek metszését síkokkal végezhetjük el.

Sík három pont alapján

Három, nem egy egyenesen lévő pont alapján meghatározott sík keletkezése:
A három pont egyenesekkel történő összekötése kijelöl egy felületet, ami az adott síknak egy része. Ha a három pont a térben általános helyzetű (azaz nem illeszkednek egy egyenesre), akkor ez a vetületeikre is igaz. Ha ábrázoljuk e három pont (A, B, C) vetületeit, akkor a sík egy részét is „ábrázoltuk”. Ekkor az A’, B’, C’ és az A”, B”, C” stb. is általános helyzetű. Ha egy síkot három ponttal adunk meg, akkor célszerű a rájuk illesztett háromszöglapot figyelembe venni, amely egyértelműen meghatároz egy síkot. Ez a láthatóság szerinti kihúzást könnyíti meg. Ha három pont segítségével speciális helyzetű síkot szeretnénk megadni, akkor az egyik képen előfordulhat, hogy a három pont vetületei egy egyenesbe esnek. Ha a sík merőleges a K1 képsíkra, akkor a pontok első képe egy egyenesre esik, de ez nem fordul elő a többi vetületnél.

A sík ábrázolása

A pont és az egyenes ábrázolásától eltérően a síkot nem ábrázolhatjuk vetületeivel, mert pontjainak vetülete összességében a képsík pontjait adná. A sík vetülete meghatározó térelemeinek vetületeiből származtatható, pl. a sík adott pontját vagy pontjait ábrázoljuk. A síkot a képsík-rendszerben két különleges helyzetű egyenese határozza meg, ezek a síknak a képsíkokkal alkotott metszésvonalai, melyeket nyomvonalaknak nevezünk.
A síkok helyzetének értelmezése:
Az általános helyzetű sík mindkét képsíkhoz viszonyítva ferde helyzetű.
A vetítő helyzetű sík merőleges valamelyik képsíkra.
A profilsík mindkét képsíkra merőleges.