A helyesírás ellenőrzésének elve
A helyesírás ellenőrzése azon az elven alapul, hogy a begépelt szavakat beállítástól függően már bevitelkor vagy utólag a szövegszerkesztő összehasonlítja egy alapszótárban tárolt szójegyzékkel.
Ha a nyelvi adaptációja a programnak jól sikerült, akkor a jel- rag- képző kezelése is megfelelő.
Abban az esetben, ha az alapszótárban nem található szó ellenőrzése történik, a program természeten hibásnak jelöli ki ezt a szót. Ha szó hibátlan és szeretnénk ezentúl használni, célszer a szótárhoz hozzá adni, ill. felvenni. Ilyen szavak tipikusan cégek nevei vagy ritkán használatos magyar szavak.
A helyesírás ellenőrzésének nyelve
A helyesírás-ellenőrzés elvéből következik, hogy csak azon a nyelven tudunk helyesírást ellenőrizni, amelyhez telepített szótárunk van. A telepítéskor megadott beállítás általában megfelelő, azonban célszerű azt ellenőrizni.
Ezt olyan módon végezhetjük el, hogy válasszuk az Eszközök > Beállítások... menüpontot, majd a megjelenő ablakban a Nyelvi beállítások > Nyelvek lehetőséget, és a Nyelv > Területi beállítások szöveg mellett a legördülő menüből válasszuk ki a megfelelő nyelvet.
Más nyelvű szövegrész ellenőrzése csak úgy végezhető el, ha az ellenőrzés idejére átállítjuk a nyelvet, illetve beállíthatjuk a párbeszédablakban a „Csak az aktuális dokumentumra” opciót.
Szintaktikai és szemantikai ellenőrzés
A OpenOffice szövegszerkesztő kétféle nyelvi ellenőrzést végez: nyelvtanit és mondattanit. A nyelvtani ellenőrzés során a szavak helyesírását ellenőrzi, egy beállított szótár alapján. Figyel a szavak helyes ragozására, elütésekre, nagy és kisbetűk használatára, a toldalékok helyes használatára. Az ilyen hibákat a OpenOffice szövegszerkesztő piros aláhúzással jelöli.
Mondattani hibának minősül a több szóköz, a vesszők helytelen használata, a pont utáni kisbetű, vagy ha az írásjelek után nem teszünk szóközt. Az ilyen hibákat zölddel jelöli az OpenOffice.
A szövegszerkesztő nem keres a mondatokban, szavak közötti logikai összefüggést, ezért helyesnek ítélhet meg olyan szavakat, amelyek nyelvtanilag hibátlanok, ám mégsem illenek a szövegkörnyezetbe. Pl.: olló-holló, helyett-helyet, Új- ujj.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
