Információ-és adatgyűjtés | Sulinet Tudásbázis

Tananyag választó:

Protokollok

Mivel a Linux operációs rendszer több felhasználós és több funkciós operációs rendszernek készült így alkalmas szerver oldali és kliens oldali számítógépek kezelésére és azok egymáshoz való kapcsolására. Ezeket a kapcsolatokat protokollok segítségével valósítja meg. A protokollok alapvető funkciója az, hogy lekezelje az összekapcsolt gépek közötti adattovábbítás egyes módjait. Ilyen protokollok a következő protokollok: WWW amely lehetővé teszi a grafikus kezelőfelületet, akkor amikor a Linuxos gépek az Internetre kapcsolódnak fel.
HTTP: lehetővé teszi a Linuxos gépek számára a hiperlinkek alkalmazását.
FTP: a Linux egyik legalapvetőbb protokollja, ugyanis fájlok, állományok cseréjét, kezelését teszi lehetővé. (Mivel a Linux operációs rendszer alapvetően karakteres operációs rendszernek indult ezért ez a protokoll elsőrendű fontosságot jelent az adattovábbítás során).
Telnet: távoli munkavégzést megengedő protokoll, amely annyit tesz, hogy a hálózatba kapcsolt gépek egymás erőforrásait, állományait használhatják.
POP3: elektronikus levelezést segítő protokoll, mindig a felhasználói géptől a szerver gépig történő adattovábbítást kezeli le.
SMTP: szintén elektronikus levelezést segítő protokoll azonban a POP3 protokolltól eltérően a szerver géptől a felhasználó gépig történő adattovábbítást kezeli le, IMAP4: kifejezetten Internet alapú levelezés kezelésére kitalált protokoll.
DNS: a domain név és az IP cím közötti összerendelést végző protokoll, IPv4, IPv6: IP címek kezelését leíró protokoll.
TCP/IP: ez egy protokoll család, amely alapvetően a MAC cím és az IP cím segítségével végzi a számítógépek összekapcsolódását és adatforgalmának kezelését.
SLIP: ez a protokoll támogatja a soros porton keresztüli kommunikációt.
PLIP: támogatja a párhuzamos portokon keresztül végzett adatforgalmat.
IPX/SPX: alapvetően hasonlít a TCP/IP protokollcsaládra, mivel hasonló a feladatuk, azonban a Novell gépek használják.
PPP: lehetővé teszi a direkt pont-pont (számítógép-számítógép) közötti direkt, közvetlen összeköttetést adatforgalom céljából.
RPC: olyan protokoll, amely lehetővé teszi azt, hogy az egyik hálózatba kapcsolt számítógép egy másik számítógépen egy program futtatását lefuttassa és a végeredményt a távoli számítógép számára elküldje.
ARP: a hálózati számítógépek hálózati címeinek lekérdezésére szolgál.
NIS: kliens-szerver hálózatok adatkezelését végző protokoll, SMB: a hálózati operációs rendszereken belül a nyomtatók és állományok megosztását végző protokoll.

TCP/IP protokoll

Az Internet számítógépekből áll, amelyeket egy TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol) elnevezésű hálózati protokoll köt össze számítógép-hálózatba. A protokoll működési elve a következő: az egyik számítógépről a másikra eljuttatandó Információhalmazt csomagokra bontja, és elindítja a cél felé. A csomagok célba juttatásáról és összeillesztéséről is a TCP/IP gondoskodik. Előfordulhat, hogy az egyes csomagok eltérő úton jutnak el a címzetthez, esetleg más sorrendben, hiányosan vagy megduplázódva érkeznek meg. Ennek a kezelése is a TCP/IP feladata.
A TCP/IP legfontosabb tulajdonsága, hogy gyártófüggetlen, csomagkapcsolt, nyílt szabványú, homogén hálózat kiépítésére alkalmas, és végül, de nem utolsó sorban kiforrott, hiszen több mint 30 éve tesztelik.

A domain name service

A Domain Name System (vagy Domain Name Service) tartományi névszolgáltatást jelent. Az Internet működésének egyik alappillére. Ha beírunk a böngészőbe egy címet, a böngésző egy DNS szerverhez fordul, hogy megtudja, milyen IP cím tartozik az adott címhez. Amikor válaszként megkapta ezt a címet, "közvetlenül" az adott IP-ről tölti le az adatokat Azok a szerverek, amelyek számon tartják az egyes IP címekhez tartozó számítógépneveket, illetve biztosítják ezek oda-vissza fordítását a DNS szerverek. A gépek csak a numerikus IP címeket tudják kezelni, az emberek viszont könnyebben megjegyzik a neveket. A DNS lehet Domain Name System jelentésű is, ebben az értelemben a hálózatba kötött számítógépek azonosítóinak elosztott adatbázisa.

Az IP cím felépítése

Az IP jelentése Internet Protocoll. Az IPv4 4 darab 1 byte-os számból áll, és 4,3 milliárd lehetséges kombináció létezik, míg ezzel szemben az IPv6 16 byte-os, tehát 16 ilyen számból áll. Azért volt szükség az IPv6 bevezetésére, mert a 4,3 milliárd variáció idővel elfogy, míg az IPv6 által nyújtott lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen. A két típus kompatibilis egymással, ugyanis az IPv6 utolsó négy számjegye lehet az IPv4 is. Mivel nem használjuk ki még az IPv6 összes lehetséges kombinációját, gyakran előfordul, hogy sok 0-s érték is szerepel benne. Ezeket két kettősponttal helyettesíthetjük.
Az IPv6 protokollra való áttérés nem fog egyik pillanatról a másikra történni. Az áttérés kulcskérdése, hogy mennyire sikerül megvalósítani a felhasználók számára transzparens átállást. Ideális esetben a felhasználó nem érzékeli az átállást. Ennek megvalósítása azonban koránt sem egyszerű, mivel sok különböző lehetőségre kell felkészülni.
Az utóbbi időkben előtérbe kerültek olyan lehetőségek, amelyek már nem az IPv4 hálózatban fokozatosan bevezetett IPv6-ot tarják az áttérés kezdetének, hanem tisztán IPv6 hálózatban próbálják meg az IPv4 világ elérését biztosítani.
A DSTM (Dual Stack Transition Method) egy egyszerű módszer arra, hogy IPv6 hálózaton belül, dual-stack csomópontok képesek legyenek elérni az IPv4 szolgáltatásokat.