Nemzetközi szerződések
Az országok gazdaságpolitikáját nagymértékben a világgazdaság vezető országai által létrehozott nemzetközi szervezetek határozzák meg. (Világbank, Nemzetközi Valutaalap, Európai Unió és a nagyvállalatok érdekszövetségei.) Mindezek hatására csökkennek az állami közkiadások, és növekednek a családok kiadásai. A vállalat-összevonások és szerkezetátalakítási politikák következtében munkahelyek ezrei szűnnek meg.
Az Európai Uniónak is jelentős szerepe van a világgazdaság globalizációjában. Az európai integráció alapvetően gazdasági együttműködésként indult, és a politikai egyesülést is alapvetően a gazdasági érdekek vezérelték.
Az EU alapvető feladata és küldetése szerint egy gazdasági szervezet, ahol az emberi egészség, az oktatás, a szociális biztonság és a környezet érdekei csak az üzlet versenyképességének növelése és az üzleti haszonszerzés után következhet. Az Európai Unió leginkább a nemzetek feletti vállalatok érdekeit képviseli. A cégek érdekeinek érvényesítésére sok ezer lobbista dolgozik Brüsszelben. Az Európai Unió tagállamai a nemzetközi szervezeteknek (IMF, Világbank, GATT-WTO) is tagja. Az Unió alapító tagállamai részt vesznek a G8 munkájában, s maguk is alakítják a világgazdaságot.
Az Európai Unió azon munkálkodik, hogy a világgazdaság egyik vezető hatalma legyen, s nemzetközi szerződéseit is ezt figyelembe véve (előtérbe helyezve) köti meg.
Római Szerződés
A közösségi versenyjog legfontosabb szabályait az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Római Szerződés) fogalmazza meg.
A Szerződés a versenykorlátozó megállapodásokra, azaz az egymástól független vállalkozások közötti együttműködésre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Megtiltja a bármilyen formában megnyilvánuló versenykorlátozó megállapodásokat, ha azok képesek a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolni, és céljuk vagy hatásuk a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. A Szerződés a következményeket is meghatározza: az ilyen megállapodások, a vállalatok társulásának döntései vagy egyeztetett magatartások semmisek, azaz a tagállami bíróságok előtt nem érvényesíthetőek.
A Szerződés az erőfölényes visszaélés szabályait adja meg, azaz az egyoldalú versenykorlátozó magatartásokra vonatkozik. Az erőfölényespiaci helyzet versenyjogilag önmagában nem kifogásolható, viszont fokozott felelősséget jelent az érintett vállalkozás számára. Az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozásnak ugyanis fokozottan ügyelniük kell arra, hogy ne éljenek vissza piaci pozíciójukkal. Az erőfölényes (domináns) piaci helyzet definícióját a Szerződés nem adja meg, erre a közösségi joggyakorlat alakított ki szokásjogi meghatározást. Ennek értelmében az a vállalkozás tekinthető erőfölényes helyzetűnek, amely képes arra, hogy nagymértékben függetlenítse magát attól, hogy üzleti partnerei (vevői, szállítói, esetleg versenytársai) milyen formában reagálnak üzleti döntéseire.