A környezetvédelem alapfogalmai
- Környezeti hatástanulmány: a szabályozás kötelezi a tagállamokat, hogy kormányuk részletesen tájékoztassa a lakosságot az őt is érintő tervekről (pl.hulladékégető létesítése).
- Öko-címke: a gyártók „környezetbarát” címkét kérhetnek a hatóságoktók, amennyiben bizonyis szakmai kritériumnak megfelel termékük.
Környezetbarát-menedzsment: a vállalatok önkéntesen vehetnek részt a környezetvédelemben, miután bizonyos követelményeknek eleget tettek. Tevékenységeikbe beépítik a környezetvédelmet, és így a környezetbaráttermeléssel végül csökkentik a költségeiket is. A követelmények teljesülését független környezetvédelmi felügyelő (auditor) ellenőrzi.
Üzemengedélyezési eljárás: az EU tagállamok üzemengedélyezési eljárást kötelesek bevezetni 1996-től kezdve, azokra a tényezőkre, természeti erőforrásokra, amelyekre a vállalat, üzem stb. működése kiterjed.
A környezetpolitika kialakítása
Az 1950-es években az Európai Közösség tagállamai még nem tartották szükségesnek közös környezetvédelem kialakítását. Azonban a háború utáni években a felgyorsult iparosodás, energiafelhasználás és gazdasági növekedés miatt a környezet állapota folyamatosan romlani kezdett. A környezeti szennyezések nem állnak meg az országhatároknál, így a környezetszennyezést sem lehet nemzeti ügyként kezelni. A közös környezetvédelmi politika igénye 1972-ben, Párizsban merült fel.
Az első intézkedések
U. Thant szorgalmazta először 1969-ben közös környezetvédelmi konferencia összehívását. Az első környezetvédelemiirányelvek és jogszabályok már a 60-as évek végén megszülettek:
-Veszélyes anyagok osztályozásáról és cimkézéséről szóló dírektíva
- Motoros járművek levegőszennyezéséről szóló dírektíva
- Motoros járművek zajszintjéről szóló dírektíva
A Római Szerződés hangsúlyozza a közös környezetvédelmi politika fontosságát, és a környezetet figyelembe vevő növekedést irányoz elő. A Maastrichti és az Amszterdami Szerződés is külön fejezetben foglalkozik a környezetvédelemmel. Az előbbi a szubszidiaritás elvét az Európai Közösség általános politikájának részévé tette, míg az utóbbi a fenntartható fejlődés és a környezetvédelmi szempontok integrálásának elvét írta be a közösségi politikába.
Az EGK szerződés meghatározta a Közösségkörnyezetvédelmi feladatainak céljait:
- a környezetminőségének megtartása, megóvása és javítása,
- az emberi egészség védelme,
- a természeti erőforrások ésszerű felhasználása.
E céloknak megfelelően a Közösség több lépést is tett, és az elmúlt 20 évben több, mint 200 rendelkezést hoztak a környezet megóvása érdekében.
Akcióprogramok és alapelvek
Az 1973-as Első Környezetvédelmi Akcióprogram az egyéb politikák által okozott hatások vizsgálatának szükségességét hirdette. Középpontjába került a vízvédelem, különös tekintettel a Rajna, a Temze, a Bodeni-tó, és a tengerek tisztasága. Megemlékezik az energiaiparról és a hulladékgazdálkodásról is. A Második Környezetvédelmi Akcióprogram (1977-1981) a megközelítések és célok tekintetében az első folytatásának tekinthető. Minőségi szabványokat határoz meg az ívóvízre és a talajvízre egyaránt. Új elemként jelenik meg a zajterhelés elleni védekezé és a természetvédelem. A Harmadik (1982-1986) ill. részben a Negyedik (1987-1992) Környezetvédelmi Akcióprogram egyre inkább a belső piac létrehozásához kapcsolódtak. A Harmadik Akcióprogramban a célok inkább a megelőzés felé tolódnak el. Lényeges elem a környezeti hatásvizsgálatról szóló dírektíva elkészülése. A Negyedik program a víz- és levegővédelemmel, a hulladékgazdálkodás és a zajterhelés elleni védelemmel foglalkozik behetóan. E mellett helyet kap a genetikailag módosított anyagok, a nukleáris biztonság és ipari kockázatok kérdése is.
Az Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogram az előzőekhez képest számos új elemmel bővült, mint pl. a fenntatható fejlődés célja, a legszennyezőbb területek szektoriális megközelítéséről beszél, és figyelembe kívánja venni helyi hatóságok és nemkormányzati szervezetek környezetvédelmi szerepvállalását is.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
